Nem hiszem hogy óriási nagy hobbim lesz a síelés, bár ki tudja.
Egyszerűen csak vissza akarom kapni amit egy hosszú betegség elvett tőlem. Tudom, hogy ugyanaz semmiképpen nem lesz de megpróbálok úgy tenni mintha ez meg sem történt volna és remélem ebben a barátnőm is teljesen partner lesz. Ha vissza mehetnék az időben biztosan mindent megtennék a betegség ellen de sajnos ez nem lehetséges viszont nagyon bántja a lelkemet hogy így alakult és csak akkor tudok megnyugodni ha kijutok énis.
Nincs arról szó hogy a barátnőm nem érdemelne meg, mert mindenki hoz rossz döntéseket, és az is lehet hogy rosszabb döntés lett volna itt tartani. Bízom benne, hogyha egyszer végre megérti hogy miért is éltem át ilyen rosszul az egészet, mindent negtesz hogy helyrehozza/kárpótoljon. Ha nem sikerül átéreznie a dolgot akkor pedig elhívom valahova (ahol még nem volt) én is aztán úgy intézem a dolgokat hogy semmiképpen se tudjon jönni. De szerintem erre nincs szükség mert ismerem és tudom hogy hamarosan azt is megbánja hogy egyáltalán jelentkezett a sítáborra.