Szerintem azért nincs itt soha tömeg, mert drága, ha csak a síelhető pályakilométerekhez viszonyítjuk. Ezért szezonbérlet nélkül jobban megéri valamelyik közeli nagy pályarendszert választani. Talán ez is lehet itt a cél, hogy ne legyen tömeg, hanem maradjon mindig ilyen, egy igazi különlegesség, olyanoknak, akik a nyugalmat keresik.

Imádom. Legutóbb megszokásból ismét a Gastein-völgybe indultam el, de útközben megálltam itt egy félnapos csúszásra, mint már annyiszor. Szerencsére most nem volt lefoglalt szállásom sehol, ezért itt ragadtam. 4 napra elég is volt, pedig nyitástól zárásig csúsztam folyamatosan, és egyszerűen nem bírtam megunni. Nem is tudom, hogy van-e még ilyen hely máshol.

Minden menet más. A terep elsőre talán könnyűnek tűnik, mert csekély a lejtése. De ez becsapós, mert bent az erdőben bármikor felbukkanhat egy hirtelen meredek rész, és ettől élvezetes. A patakmedreket máskor érdemes elkerülni, ami nem is olyan könnyű, mert van belőlük bőven, de most még ezt sem kellett. Rájöttem, hogy ennyi hónál bárhol le lehet jönni, még a legvadabb helyeken is, ahol azelőtt soha, gondolkodás nélkül, improvizálva. Még a patakok alján is végig lehet most csúszni, mint egy félcsőben (néhol kidőlt fákkal nehezítve). A rengeteg hó miatt most 3,5m-rel magasabban csúszunk, ez is szokatlan volt, mert ahol azelőtt sűrű rekettyés volt, ott most kisimult a terep, ahol pedig elfértem az ágak alatt, ott most feljebb vagyunk az ágak szintjén és emiatt sűrűbb.

A hely freeride szempontból egyszerűen tökéletes. (Persze mindenki mást ért ezalatt. A nagy, sima lejtők szerelmesei itt szenvedni fognak.) A kabinos felvonó mindkét oldalán lehet jönni, a végén vissza középre, vagy jobbra ki a pályára. A legtöbben ezt választják, mert könnyű, teljesen biztonságos, mégis élvezetes. Ami jobb ennél, az már nincs ingyen, gyalogolni kell érte, méghozzá felfelé. De az is kellemes, mert közben lehet gyönyörködni a behavazott erdőben és a szemben levő hegycsúcsok látványában. Az indulás helyének kiválasztása is egy jó játék: mindenhol jó, de hol lehet a legjobb? Hol fogunk kilyukadni a végén? Az útvonalakat nem könnyű megjegyezni, hiszen erdő az egész, tele meglepetéssel. Éppen ez benne a jó, ettől lesz kihívás minden menet. Könnyű elhibázni, de ha sikerül, akkor az elég a boldogsághoz.

Végig egyedül csúsztam, de a harmadik nap délután történt valami váratlan. Megláttam egy srácot a sűrűben, hogy milyen kreatívan nyomja, követtem és hozzá csapódtam. Először volt ezen a helyen, ezért utolsó csúszásként, megmutattam neki egy sétálós kört a meredek résszel. Meg volt vele elégedve. Most jön a poén: British Columbiából jött. Filzmoosba.

Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/filzmoos-2019-januar/kep/1/