Hétfőn is Krvavecen síeltünk. Mivel már megvolt a bérletünk, sorba nem kellett állni a pénztárnál, mint vasárnap, amikor is bő 20 perc volt a bérlethez jutás, bár most a sor is elenyésző volt. Parkolni is közel tudtunk a felvonóhoz, és már látszott, hogy a hétvégéhez képest jóval kevesebben lesznek. A kabinos aljában most kérték az EU-s covid igazolást. Felérve azt láttuk, hogy csak a 6-os ülős jár az alacsonyabbik csúcsra, meg még a rövid 4-es ülős ment, így 1 óra elteltével csak sikerült sorállást generálni. 11 óra után aztán csak elindult a kettes ülős is az alacsonyabb csúcsra, ahová a 6-os is visz és a sorállás így varázsütésre megszünt. A magasabb csúcsra menő kettes, sajnos egész nap nem ment, pedig szél sem volt, mint tegnap.
Ennek ellenére ez a nap mind sport-, mind élvezeti értékben jóval fantasztikusabb volt, mint a vasárnap. Az idő tökéletes volt, napsütés, mínusz egy-két fok, szél nélkül. A pályák végig tökéletesek maradtak, pörögtünk is rendesen. Bár kicsit egyhangúak igazán nincs túl nagy különbség köztük, sötét kék- pirosas, jó esésű pályák, nem buckásak, jól lehet rajtuk csapatni, viszont nem túl hosszúak, így azzal szórakoztattuk magunkat, hogy célul tűztük ki, hogy nap végére meglesz a 10 km leküzdött szintkülömbség. Végül összejött 12 km szint és 60 km csúszás. Kellemesen el is fáradtunk, jólesett a nap végén egy jó csevapcsicsa a közeli faluban egy kifőzdében. A hütte árak kb. 1 euroval drágábbak mint Mariborban pl. hot-dog 4 euro. Nagyon finom a "Kekec" nevü hüttében az eperlekváros palacsinta Bár 4.5 euroért nem életem legolcsóbb palija volt :)
Összességében nem bántuk meg, hogy eljöttünk, de jól gondolkodtunk, hogy a 4 nap alatt Maribort, Krvavecet és Roglát is kipróbáljuk, mert 4 napra egyik síterepet sem ajánlanám, így csomagban viszont nagyon jól kiegészítik egymást.