Hochkeilen eddig jórészt freerideolni és túrasízni voltunk, január utolsó napjaiban a pályák is alaposabban górcső alá kerültek és jelesre vizsgáztak.
A síterep a Hochkönig része, attól azonban teljesen független. Ez egy olyan hely, ahol megállt az idő, semmi modern felvonó, újhullámos hütte, menő aprés sí. Egy egyszerű, de nagyszerű természetközeli hely, ahol nincsenek hóágyúk, és ennek ellenére decembertől a tavaszba menőleg, sokszor Húsvétig tart a szezon. Sőt tavaly szeptemberben az első nem gleccsersíterep volt, aki az akkori nagy havazást kihasználta és akár már ekkor húzhattuk a szezon első íveit, mindezt 1500 méteren.

Januári látogatásunkkor éppen egy enyhébb időszak honolt a hegyekben, amit aztán szép lassan lehűlés ás újabb friss hó követett. A kis síterepen jórészt német diákcsoportok és családok csúszkáltak, többségük az Arturhauslift tányérosa mellett. A többi pálya csaknem üres volt és már-már úgy hatott, mintha kibéreltünk volna egy síterepet, a Saukarlift és Roßwieslift csákányosa csak nekünk rótta magányos köreit, a Saukarlifthez levezető piros pálya még a déli órákban és szinte érintetlen, ratraknyomos volt.

A parkolás sorompós, egy coinot (műanyag érmét) kapunk, ezt a kasszánál síbérlet ellenében érvénytelenítik.

Nagyobb hüttézésre a Berghotel Arthurhaus éttermét ajánlom, illetve lenn a faluban (Mühlbach) a templom mögötti Anderlwirtet ajánlom remek konyhával és jó borokkal.

Mühlbach és Arthurhaus közt a közlekednek síbuszok, amiknek igénybevételét különösen havas napokon ajánlom, négykerék (vagy hólánc) nélkül a sípályákig aligha jutunk fel.