Sípályák színjelölései (fekete-piros-kék-zöld)

Speciel van egységes:
Kék pálya 0-tól 25%-ig , piros pálya 25-40 % között, a fekete pálya meg 40 % felett.
Ez mind a hosszanti, ment harántesésre vonatkozik.
Ezek az adatok a germán területekre vonatkoznak, de tudtommal szinte egész Európa ezekkel az értékekkel dolgozik. Annyi, hogy helyenként bejön a zöld pálya (ld franciák), ami a kék pálya tág értékeit hivatott egy kicsit kordában tartani.
Ugyanúgy a skandinávoknál is léteik zöld pálya .

De ezt a síterepek eléggé individuálisan értelmezik, így nem csak országok, hanem adott országokon belül síterepek között is óriási különbség lehet.
Pl aki tud egy semmeringi vagy kreischbergi kéken sízni, annak lehet kemény dió lesz egy heiligenbluti kék pálya.

Még bonyolultabb a helyzet, ha Európán kívül kalandozunk, különösen a koreaiknál, idézem a koreai írásomat:
„Az országban öt, négy vagy három nehézségi fokozatra osztották a lejtőket, négynél a következőkre; kezdő, középhaladó, haladó és profi szintre. Színjelölésük még ennyire sem egyértelmű. Ahány ház annyi szokás elvét követik, így ezt síparadicsoma válogatja. Van olyan, ahol mindegyik lejtőt egy színnel jelölik, pl. narancssárgával. De egyes helyeken fel-felbukkan egy Európában is szokásos szín, így a kék. Viszont arra vigyázzunk, hogy itt a kék az már a haladó részt jelképezi, ugyanakkor a világosabb kék a kezdő lejtőket. De a legmeglepőbb az, hogy egy adott szín jelentheti az ellentétjét is. Jó példa erre, hogy Jisanban a zöld a középhaladó, míg Phoenix Parknál a profi, "feketepályákat" jelenti. De a pályák lejtésénél is találhatunk érdekességeket. Itt van mindjárt Daemyung, ahol a középhaladó (15 fok) és haladó (17 fok) lejtő között szinte leheletnyi a különbség, mindössze két fok. A kezdőbb pályák szinte tenisztábla simaságúak.”

Ez az individualitás különösen az amerikai síterepek estében érvényes, pl egy Vail-i duplagyémántos épphogy megütné a Whisteri egy gyémántos pályákat…
S akkor még ne is beszéljünk a Midwest egyes sípályáiról, ahol sok helyen vertikál híján egykori szemétdombokra (nem vicc!) épültek felvonókat. Na és néhol itt is találni duplagyémántosokat:D
Szóval itt tényleg a síterep saját magához méri, s nagyon nincs standard,
Azért Európában még lehet tervezgetni e téren, de biztosra menni azért itt sem lehet.

A kis pályák és a "profibb" rendszerek közt e téren nincs különbség (Ausztriánál maradva), sőt sokszor egy kisebb síközpont feketéje sokkalta keményebb, mint a holland síbajnokokhoz igazított tiroli sídorádok.