Érdekes a párbeszéd és örülök is, hogy felvetődött a téma. Mi a jövő szombaton megyünk Lackenhofba 6 napra és közölte a férjem, hogy "Anyukám, most neked is KELL sielni" És pont ezzel van a bajom!Amikor a barátaink arról beszélnek, hogy mennyire élvezik a sízést. Na, ez az amiben én semmi élvezetet nem találok. A jobb térdem az oldalírányú csavarodásokat kicsit sem bírja, ilyenbe pedig már 3-szor is volt részem és iszonyú fájdalmak közepette alig tudtam félremenni a pályán.Nagyon félek, hogy nem tudok másokat kikerülni és nekimegyek. A liftnél többször "levettem a lábukról" az éppen ott álldogálló embereket, mert nem tudtam jól lefékezni.És ez még a gyerekeimnél elmegy, de nem kellemes közel a 40-hez. Ha elesek a fellálításomhoz min. a férjem kell. Van 4 lányunk és a kicsik úgy 2éve kezdték 4évesen.Ők(egy ikrek)akkor voltak 4 évesek és 17kiló körül. Elesett, felkelt ez neki semmi problémát nem jelentett. Na de nekem!Egy biztos, ami alapokkal rendelkezem, azt egy bánkúti befizetett sioktatáson szedtem magamra, mert eddig abból semmi jó nem származott, ha a férjem akart oktatgatni.Abból mindig veszekedés lett. Egyszerűen nem tudja elfogadni, hogyha képes vagyok egy 2500m magasságban lévő 600m-es függőleges sziklafalon felmászni, akkor miért nem tudok(nem akarok) sielni.Aláírom én is hibás vagyok egyszerűen egy meredekebb lejtő láttán bepánikolok és inkább lecsatolok, többszáz métert leblattyogok rajta, mert annyira félek, hogy begyorsulok és nem bírok megállni, elütök másokat. Tulajdonképpen a sport maga nagyon tetszik, nagyon szeretem elnézegetni a gyerekeimet(mind a 4 jól siel), másokat, ahogy siklanak lefelé. Igazából a jó pályára kellene rátalálnom és a magam módján gyakorolni. Tavaly Donovalyn mindig sorban állt a nagy tömeg a középső üllős felvonónál, hátul a kistácsásnál néhány tanuló snowboardos volt csak. Szépen elmentem oda egyedül, párszor megpróbáltam ráüllni a tárcsára(pont ez az amit nem szabad)aztán a 3. után gond nélkül felhúzattam magam és lejöttem többször. Amikor visszamentem a családhoz,és mondtam, hogy hol voltam, akkor az ikreink közölték: Ja,Anya az bébiknek való pálya! Kösz, így 38 évesen bíztató!