Helló MARgel(C)Iosi!
Igaz, hogy azóta találkoztunk, de csak most olvasom a hozzászólásodat.
Ezem ágában sem volt szemrehányást tenni, hiszen K-nak is mondtam, hogy biztos olvasod a soraimat, nyílt támadás indítására semmi okom nem volt. Sőt, ezúton is köszönjük, hogy bevezettél bennünket ebbe a buliba! (a köszönetet majd személyesen is!) Egyetértek azzal, kedves nejemen múlott elsősorban, hogy kialakult benne ez a görcs. Az a típus, aki úgy érzi mindenki azt figyeli, hogyan bénázik a havon. Lehet, hogy rajtam is múlt, talán gyors tempót próbáltam neki diktálni :)
A témát sem azért nyitottam, mert tőled nem mertem, vagy nem akartam kérdezni!
Ha ez magyaráz valamit; leülök a gép elé,
és nem tudok nem sível kapcsolatos oldalakat nézegetni. Vagy a pályákat nézem, vagy pl fórumot olvasok.(írnom talán nem kellett volna) A dolog spontán jött, minthogy az is, hogy a múlt szombaton elmentünk síelni. Az utolsó pillanatig bizonytalan volt. Annyira, hogy K indulás előtt még megkérdezte: "Biztos, hogy megyünk?" Erre akkor mit szervezzek? Igaz, hogy tavaly óta egy ismerős házaspárt is agitálunk, meg a sógornőméket is, de végül csak a szűk család indult el.
A leírt dolgok tényleg foglalkoztattak, és emellett az is érdekelt, hogy az esetleg a gyerekes kérdéseimre milyen válaszokat kapok. Nagyon pozitív, hogy hülye kérdésre nem hülye válaszokat kaptam.
Annak ellenére, hogy nem állt szándékomban , úgy érzem hibáztam. Fogadd félig nyilvános bocsánatkérésemet!
Felmerült bennem, hogy kicsit túllihegem a témát, K majd a két ünnep között Mönichkirchenben rááll a lécre, aztán meg se áll a piros pálya aljáig!
A megbeszéltek szerint kereslek.
Tomi
Keresés
34 cm
