Határon átívelő baráti társasággal indultunk egy hosszabb hétvégére a Mura-völgyébe. Általában borongós napokra ébredtünk, de szerencsére a köd mindig a völgyben maradt. A ratrakkolt, napsütötte pályákon igazán lehetett élvezni a síelést, de persze ha valaki Pálinkással elindul, annak számolnia kell azzal, hogy a síléc legfeljebb csak akkor válhat el a bakkancstól, ha történetesen egy nagyot esünk. A hó minősége többnyire tökéletes volt, leszámítva egy-két fekete pályát, melyek kijegesedtek. Vasárnap kivételével nem volt túl nagy a tömeg, de még csúcsórákban is alig kellet várni a lifteknél.
Pénteken 12 körül érkeztünk Katschberg-Aineckbe. A pályák minősége még ebben az órában is szinte kitűnőnek mondható. Élmény volt a napot a 4 kilométeres A1-es jelzésű pályával zárni. Igaz, a tetején a liftek zárásakor már süvített a szél. Öt óra körül mentünk a szállásunkra, Mariapfarrba.
Szombaton és vasárnap Obertauernben síeltünk. A szombati nap tökéletesen telt, már állították le a felvonókat, de mi még csak akkor síeltünk le a 2a fekete pályán. Hazafelé meglátogattuk a híres vámszedő várost, azaz Mauterndorfot. A vár nagyon hangulatosan volt kivilágítva. Visszatérve szállásunkra egy jót vacsoráztunk és zuhantunk is az ágyba.
Vasárnap reggel az előrejelzésekazt mutatták, hogy köd lesz a hegyekben. Norbi valami miatt pesszimsta volt és folyton azt hajtogatta, hogy nem fog kisütni a nap. Ahogy felértünk, kellemes csalódásban volt részünk: sehol sem volt köd, a nap pedig szépen sütött. Eldöntöttük, hogy az utolsó nap mind a 7 csúcsot (S7= super seven) "meghódítjuk". Zárásig sikerült is. Sőt még a G2-őn ismételni is akartuk, sajnos egy perccel lekéstük az utolsó liftet.
Ezzel sajnos véget is ért, nagy bukásoktól szinte teljesen mentes síutunk a Mura-völgyében. De mindenképpen tartalmas volt, hiszen több mint 100 kilométer megtett síút állt mögöttünk.

Íme egy kis ízelítő a Mura-völgyi csodás síterepekről: