Amíg lábon/lécen vagyunk, próbáljunk meg menekülni, kitérni oldalra.
Ha van légzsákunk, haladéktalanul nyissuk ki, ha van Avalug-unk, csutoráját vegyük a szánkba!
Ne foglalkozzunk a sílécek, síbotok leoldásával (nincs rá időnk) - inkább meneküljünk! A lavinák többsége úgy áramlik, mint egy folyó: középen a leggyorsabb és a legmélyebb. A lécek és botok - ha rajtunk maradnak - sajnos horgonyként húznak minket a hótömeg aljára, de valószínűleg maga a lavina szabadít meg bennünket tőlük - hacsak nem kötöztük magunkra felszerelésünket (pl. szökevénypánttal).
Hátizsák marad!! Bár régen másképp gondolták, az emberi testnél könnyebb fajsúlya miatt elősegíti, hogy a felszín közelében maradjunk.
Ha már belekerültünk a sodrásba, próbáljunk úszó mozdulatokkal a széle felé evickélni, közben minél kevesebb havat nyelni és tüdőzni.
Mindenképpen tegyük kezünket az arcunk elé még mielőtt megáll velünk a lavina! Ez döntő jelentőségű lehet!
Ha tudunk mozdulni - szerencsénk van: a felszín közelében vagyunk, laza hó vesz körül bennünket.
Ha nem bírunk moccanni, ne erőltessük: satuként szorít bennünket a hó. Idejében arcunk elé rakott kezünkkel azonban kaparhatunk magunknak egy légüreget, mely túlélésünk záloga lehet! A felmérések szerint e nélkül átlag 4 percig bírja az áldozat.
Ha kész a kis légző-üregünk, próbáljunk nyugodtan lélegezni, minél kevesebb energiát használni, bízni jeladónkban és társainkban. Kiabálni semmi értelme - semmit sem hallani belőle a felszínen!
Keresés
22 cm
