1978-ban eggyik barátom felcsábított a Normafa című pályára. Néhány lecsuszás közben többször hátrabicsaklott a hüvelyk ujjam, mert mindig arra estem. Mondom nem adom fel, mert természet barát vagyok minden gyönyörű csak én vagyok ostoba. Barátom Dobogókő-i pályát célozta meg, mondván nem vagyok már kezdő. Akkor még nem igazán volt fevonó, így felgyalogolni kemény volt. Következő támadás, mert az volt 500-as Trabant-al Zakopáne. Ettől kezdve csak a gyönyörű szép emlékek sorban: Ótátrafüred, Chopok, Csorbató stb. Sajnos már nyugdíjas vagyok nem tehetem meg, hogy felmenjek. Aki nem próbálta menjen, olyan élmény amit nem szabad kihagyni egy ember életében.