- Tízéves koromban orvosi tanácsra kezdtem el sízni, és bár az óta is a sísport megszállottja vagyok, a versenyzés kimaradt az életemből - mondta Ozsváth Miklós. - Talán azért, mert Kaposvár környékén csak az utóbbi évtizedben lehet jelentősebb sísportról beszélni. Egyetemi éveim alatt Budapesten már sűrűbben találkoztam a sível. Néhány évig az azóta sajnos megszűnt BKV Előre szakosztályában tevékenykedtem. Nyolc évi iskolai - tanári - munka után egyéni vállalkozásba kezdtem, amelyben elsősorban informatikai ismereteimet tudom hasznosítani. Emellett a síoktatás hazai szervezetébe kerülve különböző funkciókat látok el 1997 óta. Nagyon szeretek tanítani, hasznos ismereteket átadni fiataloknak és nem fiataloknak egyaránt. A sízés pedig olyan szép és hasznos sport, hogy ezt másoknak megtanítani az egyik legszebb feladata életemnek.
Sokat köszönhetek szakmai elődömnek, Kovács Tamásnak, valamint dr. Egri Katalinnak és Kerese Jánosnak, akikkel együttműködve a Síoktatók Magyarországi Szövetségének sikerült jelentős nemzetközi rangot elérni, és a hazai síoktatóképzést is megszilárdítani, fejleszteni.
Mindig hittem abban, hogy a hazai tömeg- és versenysport nem nélkülözheti a jól szervezett irányító testületek működését, s ezeknek a szervezeteknek egymással összefogva kell megteremteniük azokat a körülményeket, melyek ennek a szép sportnak a fejlesztését szolgálják. Talán ez az egyik oka, hogy megpályáztam a főtitkári beosztást, mert főleg az utóbbi években úgy tapasztaltam, hogy ez az összefogás mintha lazult volna. A másik ok az, hogy a szövetség főtitkára nemcsak a hazai sísport egészét láthatja, ismerheti meg, hanem a nemzetközi sísporttal is hivatalból kell, hogy kapcsolata legyen.
Felelőtlenség lenne részemről, ha most valamiféle programról nyilatkoznék, hiszen a hazai sísportot más szemszögből ismerem, a szövetség oldaláról kevésbé. Annyi bizonyos, hogy a márciusi átvétel után szeretnék egy teljes leltárt készíteni, s ennek során felmérem a rövid és hosszú távú feladatokat, melyek mellett meg kell ismerkednem a közvetlen napi tevékenységekkel is. A tavasz és a nyár alkalmas lesz arra, hogy a szakmában dolgozókkal találkozzak - bár sokukat már ismerem -, és megkérdezzem a véleményüket. Fontosnak tartom, hogy a klubokat, azok működési körülményeit, nehézségeit megismerjem.
Szeretném az ügymeneteket pontosan, szabályozottan leírt mederben tartani, hogy mindenki számára egyértelműek és világosak legyenek az elvek és a történések. Mivel a SMSZ-ből érkeztem - amely a szövetséggel kötött megállapodás alapján végzi az oktatóképzés irányítását -, tovább szándékozom dolgozni az oktatásügyben. Úgy gondolom, hogy a Magyar Síszövetség az egész ország sísportjáért felelősséggel tartozik, és ennek szellemében szeretnék tevékenykedni. Ezt már csak azért is fontosnak tartom, mert a meglehetősen szűk versenyzői létszám utánpótlásaként csak a félmilliós tömegsportra lehet támaszkodni.
A fontos megállapodások, testületi döntések, szakmai igazságok tekintetében a kialakított álláspontot szilárdan képviselem, ezért bizonyos helyzetekben túl keménynek tartanak, de alapos érvekkel, bizonyítékokkal meg lehet győzni. Ha már ezt a nem könnyű feladatot elvállaltam, szeretném úgy végezni a munkámat, hogy az a magyar sísport fejlődését szolgálja. Remélem, hogy ebben a munkában sok barátot és segítőt tudok magam mellé állítani.
***
A hazai sísportra ráférne, hogy egy jól működő és hasznos döntéseket hozó elnökség mellett a feladatok végrehajtását jó főtitkár irányítsa. Nos, van egy alig néhány hónapja működő új elnökség, és lesz rövidesen új főtitkár is. Szeretnénk remélni és hinni, hogy a megújult vezetés a hazai verseny- és tömegsportban pozitív változásokat, tiszta körülményeket akar és tud teremteni.
Schäffer János
Sí és Snowboard Magazin / 2006. március