Svájci élménybeszámoló: 5 nap Zermattban

h i r d e t é s

Kb 2 és fél óra alatt értük el Lausanne-tól a már ismert úton Taesch falvát, ahol leraktuk a kocsit a vasútállomás parkolójában (13 CHF 8 óra). Megvettük a Zermattba szóló napi síbérletet 71CHF-ért (ez ’csak’ a svájci részre szól). A vonat 15 perc alatt fenn van a faluban. Vonatjeggyel együtt a bérlet 85 CHF.

Érkezéskor az első meglepetés, a peronon fogadott minket: Úgy tűnik, hogy mi is benne vagyunk a fizetőképes keresletben ezen a méregdrága helyen...kicsit meglepődtünk...

Felocsúdás után kiléptünk a Bahnhof-platzra, és kicsit hezitáltunk, hogy hova is induljunk. Zermattban ugye 3 fő sípályarendszer van, amelyek természetesen össze vannak kötve pályával ill. felvonóval, összesen kb 185km siklási lehetőséget biztosítva:

• Sunnegga paradise/Rothorn – az állomásról 8 perc sétával (5 perc busszal) elérhető a símetró erre a területre
• Gornergrat - az állomással szemben van a fogaskerekű állomása, ami 30 perc alatt visz fel 3089 m-re a Gornergrathoz.
• Schwarzsee paradise / Gletscher paradise – busszal és taxival érhető el könnyen a falu végében található felvonó állomás. Lecekkel a vállon kicsit izzasztó lehet (szerintem vagy 30 perc séta...)

Mi a Sunnegga területre indultunk, a térkép alapján kiválónak tűntek a pályák, és valahol csak el kell kezdeni.

A metróval kb. 3 perc alatt értünk fel a 2288m magasan lévő Sunnegga Paradise állomásra. Itt a kiszállás után kicsit elidőztünk, ezért: Nos, a látványt nem sok síközpont tudja überelni...mondjuk úgy, hogy egy sem...aki ezzel vitatkozik, annak más az ízlése mint nekünk...

A vizuális élvezetek mellett neki is álltunk vetkőzni, mivel úgy készültünk az előrejelzés alapján, hogy -10 fok körül lesz az idő, ehelyett kellemes -2 fok várt ránk és tökéletes verőfény... A metró állomásától egy fülkés 4-es ülős kombinált lifttel mehetünk fel a Blauherd állomásig, 2571m-re. A látvány a Gornergrat felé: Itt felcsatoltunk és indulás a 7-es kéken, le a hegygerincen a Sunnegga állomásig kiváló havon, minimális közönséggel. A pálya nagyon jó bemelegítésnek, kezdőknek azért tudni kell, hogy van benne néhány letörés. Nekünk nagyon jól esett ez a kis örömsí.

Innen a pálya elágazik, mi vettünk egy jobbost, és a 4-es széles piros pályán folytattuk 2000m-re. Ez már inkább nekünk való volt, különös tekintettel arra, hogy a kb 2 km-es részen egyedül síeltünk. A pálya aljából egy 4-es beülős felvonóval pár perc alatt felértünk a Blauherd állomáshoz, ahonnan indultunk (villámgyors a felvonó...). A nagy élvezet miatt itt még csúsztunk egy párat!!! :-)

Kiváló ez a 2 pálya együtt, mert az elején könnyebb, lehet gyakorolni a nagy íveket és ha van kedvünk a látványra is figyelhetünk, utána pedig, jobban meg kell dolgozni a csúszásért a piros részen.

Ezt követően a szintén a Blauherd állomástól induló 9-es pályán csúsztunk egy párat ebéd előtt és után. Ez egy jó széles könnyebb piros pálya kb 2 km hosszan, amely ezután egy erdei szűk részen csúszik le egészen még vagy 2 km hosszan az előbbi, Patrullarve felvonó aljáig. Itt nagyon jól tudtuk gyakorolni a hét során memorizált mozdulatokat (youtube-os sioktató videókat néztünk ugyanis, technikánk finomítására). :-)

Nagyon élveztük a csúszást itt is...Ebédünket is itt fogyasztottuk, a pálya mellett a Tuftern ’hüttében’, itt: Ez nem is igazán hütte, hanem egy tipikus Valais-i faház-csoport egyikében kialakított vendéglátóipari egység, ahol megveszed az italod, választhatsz 3 féle kajából (leves, szendvics és kolbász) – nem utolsó sorban nagyon gazdaságosan, ahhoz képest hol vagyunk - és kimész a teraszra, ahol napozhatsz egész tűrhető kilátás mellett... Nem rossz... :-)

Az ejtőzést követően még nyomtunk egyet a pályán, ahol nyitottunk, majd a Blauherd állomáson felszálltunk a Rothorn-ra induló nagykabinos felvonóra, hogy átsíeljünk a Gornergrat-i részre.

A Rothorn-ról, 3103m-ről indul a 19-es pálya le a két síközpont közötti völgybe, ahol felszállhatunk a Hohtaelli 3286m-es csúcsára induló nagykabinos felvonóra. Nos, ez a pálya egyszerűen kiváló...erős piros, a tetején 150m széles carvingpálya, amely később szűkül, de így is szuper, és összesen kb 5 km hosszan tart le a völgyig, a háttérben a Findel-gleccserrel balra, jobbra már tudjuk mit látunk. Nagy élvezet volt kb 800m szintkülönbséget csúszni pár perc alatt...Éreztük is kicsit a Hohtaelli tetején, miután a csúszás után a nagykabinos felvonóval hirtelen felemelkedtünk 3286m-re. A lazításban itt is sokat segített a látvány...:-) Ezt követte egy kis pilinckázás a 44-es piros átcsúszó pályán párszáz m-en keresztül, amely utána egy szuper és élvezetes széles pályába vált át a Gornergrat hegyének púpjai között. A 35-ös pályába kapcsolódva összesen kb 4-5 km örömsí után érkezik meg a pálya a Riffelberg állomáshoz. Itt mi lepihentünk, megittuk kötelező forralt borunkat, élveztük a látványt, majd mivel már későre járt elindult a Riffelalp fogaskerekű állomásához vezető 39-es piros pályán, ami szintén jó menet volt kb 3.5 km hosszan.

Itt felszálltunk a fogaskerekűre, és vissza a vasútállomáshoz. Taeschből 35 perc alatt értünk át Saas-Grund-ba, ahol is a szállásunk volt. Ezt a hotelt már ismerjük, nyáron itt aludtunk egyet, amikor túráztunk Saas-fee felett. A szállás a Hoch-Saas pálya központba vezető felvonó mellett van 20m-re, egyszerűbb, de nagyon rendben tartott szobákkal. Az étterem része nagyon hangulatos, a fondue pedig valami szuper (24CHF/fő). :-)

Naggyon gyenge nap volt...

Hatalmas élményben volt részünk. Tökéletes időben, Zermatt szuper pályáin síeltünk, és az egész valami fantasztikus volt!!! Igy túl a harmadik X-en eljutottunk álmaink egyik síterepére...:-)

Minden síelőnek ajánljuk átélni ezt az élményt...anyagiak ide vagy oda...

2. nap Laza síelés a Hoch-Saas terepen

Nos, mivel kicsit sokáig nyomtuk a darts-ot az este, késve keltünk, és eléggé ki voltunk purcanva a tegnapi korai kelés és a síelés miatt, amihez valószínűleg hozzájárult, hogy hirtelen és sokszor váltottunk kb. 1000-1400m szintkülönbséget.

Igy a kiadós reggeli alatt megtanakodtuk, hogy most nem megyünk át Zermattba (ebben persze az időjárás picit borultabb jellege is közrejátszott), hanem a közelben maradunk és megnézzük a szállodánk melletti felvonóval (Hoch-Saas) megközelíthető pályarendszert. Ez addig fajult, hogy délelőtt még bevásároltunk a helyi Coopban (18.30-ig nyitva és jól felszerelt), napoztunk kicsit a teraszon majd dél körül beszálltunk a felvonóba.

Ez a terep bérlet tekintetében Saas-Fee-hez tartozik, kb 35 km sípályával.

A Kreuzboden 2400m-en lévő állomására érve gyönyörű látvány fogadott minket a Saas-Fee körüli 4000-esekre és persze a gleccserekre. Innen megy tovább egy szintén fülkés felvonó a Hohsaas csúcsára, 3200m-re. Innen indulnak a hosszabb pályák, jobbra 2 pirossal, balra pedig egy másikkal. A jobb oldali pirosok (1 és 1a) valami szuperek, szélesek és vagy 3 km hosszúak, amikről egy átcsúszóval kapcsolódunk be a központi, Kreuzboden-i részre vezető kb 1.5km-es kék pályára. Ezen a 2 piroson alig voltak, így egy pár kiadósat csúsztunk itt, hogy gyakoroljuk a carving technikát. A kéken már kicsit többen voltak, mivel több gyerek-csoport is itt tartotta óráit, és a pálya végén egy lekerített részen a versenyét.

A nap zárásaként még kettőt csúsztunk a Hohsaas csúcsról balra induló piroson, a 2-számún. Ez is fantasztikus (talán a legjobb) széles, sehol senki, kb 4 km hosszú, egy két feketésebb letöréssel. Nagyon élveztük a menetet rajta. Ezután Kreuzboden-től lecsúsztunk a Hoch-Saas felvonó közép-állomásáig tartó 5-ös piros pályán, ami pályának nagyon jó, bár délutánra kicsit össze volt túrva. A közép-állomástól indul le egészen Saas-Grundig (!) az erdei pálya, amelyen kb 6 km és 600m szintkülönbség után megérkeztünk pontosan a felvonó állomásáig, azaz a hotelünkig.

Jót csúsztunk ma is...

3. nap – Jó az idő, na hova megyünk??? Naná, hogy Zermatt...

Tehát reggel kelés, kiadós reggeli, cuccok behajigálása, és indulás Taesch-be. Kb 10.30 körül érkeztünk meg Zermattba, és egyből átszálltunk a Gornergrat-ra induló fogaskerekűre. A gleccser terepre és a Schwarzsee-i részre akartunk indulni, de az állomáson figyelemeztettek, hogy nem biztos hogy érdemes, mivel a magasabb részeken nem működnek a felvonók az erős szél miatt...Kár...de sebaj, van még elég pálya Zermattban.

Az idő ismét tiszta, bár a Matterhorn csúcsához odaragadt egy felhőpamacs – ahogy az szokta...

30 perc alatt ér fel a vonat a kilátóhoz, 3089m-re. Még hatodik alkalommal is lenyűgöző innen a látvány...A poén az, hogy olyan melegfront érkezett az éjjel ide, hogy még itt is kb 3 C-várt ránk, így téptük magunkról a ruhát...:-) Innen indultunk le a sínek mellett vezető 36-os erősebb kéken, ami a felvonó állomása után folytatódik és összesen kb 3.5 km után érkezik meg a Riffelberg állomásra. Hétfőn már tapasztaltuk a 35-ös pirosat, de ennek a kék pályának sem kell szégyenkeznie, nagyon kellemeset lehet rajta csúszni...az hogy a síelésre figyel az ember, vagy a pont szemben lévő 4478 m-es csúcsra, az már más kérdés :-)

A pálya végénél van a 6-os ülős felvonó alsó állomása, amely majdnem a Gornergrat-ig visz fel. Sajna, a mi esetünkben a felvonóval valami technikai malőr lehetett, mivel 3 percenként leállt. Emiatt az alsó állomásnál eléggé felgyűlt a tömeg – holott nem voltak sokan összességében – ezért felérve úgy döntöttünk, hogy visszatérünk a már 1. nap kipróbált Sunnegga/Rothorn-i részre...

Ehhez elindultunk a 29-es piroson, amely a 28-assal folytatódik. Na ez is szuper. Azt hittük, hogy amolyan vicinális átcsúszó pályán fogunk evickélni, ehelyett egy kb. 5 km hosszú kiváló, erősebb, 50m széles pályán csúszhattunk le a Gant állomásig, kb 800m szintkülönbséget legyőzve...nem semmi ez a pálya...Nagyon élveztük és nagyon izzadtunk a melegben :-)

Innen fel a Blauherd állomásig egy 4-es fülkéssel, ahol folytattuk a hétfői gyakorlatot, és csúsztunk egy jópárat a 7-es kéken és a 4-es piroson, és persze beiktattunk egy napozós ebédet a ’szokásos’ helyen. A látvány a Blauherd állomásról. Zárásként a innen lecsúsztunk a Sunnegga paradise-ig, majd a 6-os kéket kihasználva Findeln álllomására érkeztünk. A felvonóban egy kis pihenés után a 27-es piroson indultunk el, hogy felszálljunk a Riffelalp állomáson a fogaskerekűre. Ez a pálya az elején kiváló meredek piros, majd egy erdei, és a hegyoldalban kiépített átcsúszó pályaként folytatódik, amit lenyűgöző látvány tesz élvezetessé...

Zermattban kicsit sétáltunk – sícucc és hátizsák lezárható a pályaudvaron 2-2 CHF ellenében -, vásároltunk, majd irány Taesch és vissza a szállóba. Este – helyi viszonylatban nevetséges 24 CHF/fő áron – négy fogásos vacsora a félpanzió keretei között, majd darts derby, és alvás.

Szuper síélményben volt részünk ma is...Zermattban nehéz csalódni...

4. Nap –Saas-Fee síléc nélkül

Ezen a napon úgy döntöttünk, hogy maradunk Saas-fee-ben, mivel nem jósoltak tökéletes időt, bár úgy tűnt a meleggel nem lesz gondunk.

Reggelinél jött az ötlet: Menjünk túrázni hótalpakkal!!!

Sokat nem is vacakoltunk, átugrottunk az utca túloldalán lévő sportboltba és kibéreltünk 1 napra egy-egy pár hótalpat, kemény 8 CHF/fő összegért. Ami nagy semmi...

Felöltöztünk lengén – tényleg lengén -, laza sínadrág, rövidujjú aláöltözet és egy vékony polár felülre.

Be a kocsiba és fel Saas-Fee-be, ami kb 6 perc a hoteltől. Leparkoltunk, és nekiindultunk a falucska főutcájának, hogy elérjük a Hannig felvonó alsó állomását, ahonnan indul a kiválasztott Schneeschuhe útvonal.

Amint a házak közül kiértünk, a polárok be is kerültek villámgyorsan a hátizsákba. Nekiindultunk az útvonalnak, fel a Hannig csúcsa irányába. A célállomás a csúcs felé félúton lévő Alpenblick hütte. Ja azt elfelejtettem, hogy SEHOL egy darab felhőt nem láttunk, mint az a mellékelt ábra is mutatja.

Kb 1 órás túra-út vezetett fel a faluból, 1800 m-ről – néhol elég meredeken – a hüttéig kb. 2100 m-re, ami hatalmas élmény volt! Szerencsénkre az út nagy része fák között vezetett, így nem olvadtunk a melegtől, és nagyon élveztük az egész taposást. A hótalpas túra pedig szuper dolog, 1 perc után megszokja az ember és nagyon nagy biztonságot ad az, hogy hegy vagy lejtmenetben nem csúszik meg a hótalp – mint amit még egy komolyabb túrabakancs is megtesz néha.

A hüttéhez érve kicsit meglepődtünk, mert zárva volt. De a székeket és asztalokat a túrázók piknik lehetősége biztosításából kint hagyták... :-) Igen, Svájcban vagyunk... Úgyhogy burkoltunk egy kicsit, pihiztünk, napoztunk, és gyönyörködtünk a tájban...:-) A Morenia állomás, itt kezdtük a szezont novemberben. Innen gondoltuk, hogy célba vesszük a falu gleccser felőli végét, és ezért a Mellig csúcsa irányába indultunk. Egy kb. 10 perces séta után viszont a túraútvonal véget ért..kiértünk az erdőből egy hegygerincre...Nos mindenképp megérte...A látvány valami hihetetlen volt innen... A gleccser... A Dom és a Lentzspitze 4000-es csúcsai és gleccserei: M kicsit ki is sétált, hogy megnézze hogy hogyan tudunk lejutni a falu végi kezdő sípályákhoz, amit célba vettünk. 100m megtétele után visszahívtam, mivel kicsit ijesztő volt látnom az egyik szemközti csúcson egy kisebb lavinát (és hallani)...nem biztos hogy akkor kell nekiindulni a free-schneeschuhe kalandnak, amikor megmozdulhat a hó... A látvány kiélvezése után vissza a fák közé és egy túraútvonalon megérkeztünk a tanulópályákhoz: Pár száz méter után elértük a falut, ahol egy kiadós napozással és forralt-borozással ünnepeltük meg ezt az élményt. :-)

Ezután séta a faluban, ahol most jóval több nyaralóval találkoztunk mint nyáron vagy novemberben, de még így sem lehetett egyáltalán zavaró tömegről beszélni. Több szezonális hüttét húztak fel, ahol nagy élettel szembesültünk – már-már osztrák hangulattal – ami nem jellemző minden síterepre Svájcban.

Nagy élmény volt a mai nap. Napközben eszembe jutott, hogy nem kár e kihagyni Zermattot ilyen időben...de az első pár száz méter hótalpazás és a látvány hamar feledtette velem ezt a gondolatot.

Megérte...:-)

5. nap – Saas-fee, most két lécen

Borultabb reggelre ébredtünk, de semmi gond, ma mindenképp csúsznunk kellett. Kicsekkolás, és indulás Saas-Fee-be. Novemberben ugye a gleccserpályákon csúsztunk, így most úgy döntöttünk, hogy a Spielboden-i részen kezdjük a csúszást, hogy kipróbálhassuk a pályákat itt is. Ide a felvonó (4es fülkés) a falu legvégéből indul.

Nos, mivel nem túl sok kedvünk volt átsétálni a falun a cuccokkal, gondoltuk, hogy utolsó nap már ne vacakoljunk, és kerítsünk egy elektromos taxit, ami elvisz minket az állomásig a parkolóból. Fontos tapasztalat, hogy ez reggel 9 körül nem olyan egyszerű, mert kb 15-20percre vállalták a fuvart. De megoldottuk, és 20CHF-ből meg is úsztuk az utazást. Persze a faluban van elektromos síbusz is, de most már mindegy...

Ok, tehát bérlet vásárlás (65 CHF), felcsatolás és indulás a Spielbodenre, 2448 m-re. Érdekese volt látni ismét a helyet hóban, és azt a lejtőt is ahol túráztunk mormota-nézőben még a nyáron...elég meredek ez a gerinc...

Felérve tovább felvonóztunk a Langfluh vonalon a csúcsig 2869 m-re. Itt már a felhőzet aljában voltunk, nagyon enyhe havazásban, de láthatóság volt, úgyhogy nem ijedtünk meg...

Innen a látvány fantasztikus, a gleccserjég jónéhány helyen ott kéklik a hómezőn, közte a szakadékokkal. Persze a hóviszonyok tökéletesek voltak...A csúcsról két max 1.5 km-es piros pálya indul lefelé, a 11-es és 12-es, amit a csúccsal egy gyors négyes beülős köt össze. Persze semmi tömeg nem volt, így nagyon gyors köröket mentünk itt. A pályák szélesek, optimális-közepes pirosak.

Innen felindultunk az Allalin csúcsa alatti részre, ahol novemberben is síeltünk. Elsőnek egy elég hosszú csákányos felvonót vettünk igénybe, amely mellett egy kellemes, lankás kék pálya ereszkedik vissza a Laengfluh állomásig, a 10a. Kiszállva az Allalin 2 és 3 csákányosokkal érkeztünk meg kb 3600 m-re, majd tartottunk egy rövid akklimatizációs pihenőt az Allalin étteremben.

Ezt követően nekiindultunk lefelé...A 18, majd 17a pályán indultunk le, hogy a Morenia állomáshoz érjünk. Ez a pálya valami szuper, talán a kedvencünk Saas-Fee-ben. Széles, közepes piros pálya, ami kb 3-4 km hosszan ereszkedik kb 3500m-ről 2.550-ig. Nagyon-nagyon élvezetes volt a sima, friss hó, a 0 tömeg, ami ideálissá tette a csúszást a rövid és hosszú carving-ívek gyakorlására. :-)

Az állomáson ettünk egy levest, találkoztunk újdonsült Japán ismerőseinkkel, majd lecsúsztunk a Morenia 4-es ülős felvonó alsó állomásához. Innen fel a végéig, majd a még novemberből ismert jobb oldali 4-es kéken örömsíeltünk egyet kb 1.5km hosszan. Ennek aljából egy erősebb piros pályán szlalomoztunk lefelé kb 1km-t-ig ahol becsatlakoztunk egy másik szuper, de erősebb piros pályába, a 4a-jelzésűbe. Ez vezetett le gyakolatilag a faluig. Szerencsére a Spielboden felvonó állomásától egy síút van kialakítva az Alpin Express felvonó állomásáig, ahonnan kb 500m gyaloglás után elértük a kocsit.

Kiadósat síeltünk ma is, sajna képeket nem nagyon csináltunk a fényviszonyok miatt...de az élmény így is szuper volt.

Nos, ennyi volt az 5 napos síutunk...SAJNOS...:-)

Összefoglaló

Hol is kezdjük...

Hihetetlen élményben volt részünk Zermattban, amiben az idő is közrejátszott. A pályák fantasztikusak, a látványról pedig nem hinném hogy sokat kell beszélni, egyszerűen nem fogható máshoz...

Sajnos csak 2 területén tudtunk csúszni, de amit el tudunk mondani, hogy ekkora részen is hatalmasat lehet síelni, ez a két terület is minden igényt kielégít a hosszú, kiválóan kialakított pályákkal és felvonókal. Sokat igérő a gleccser és a Schwarzsee paradies végtelen piros pályáinak térképe és persze élő látványa...de legalább maradt a következő alkalomra.

A hely ennyi tapasztalat alapján is 5*-ot érdemel :-) Síélményben megosztott első helyen van nálunk a Jungfrau régióval...

Saas-Fee terepe szintén kiváló, a maga katlan-szerű elhelyezkedésével és a 4000esek látvánnyával együtt. A terep persze kisebb, de annyival intimebb is, nyugalmasabb is mint Zermatt.

Talán úgy lehet leírni, hogy Zermatt nagy kaliberű, míg Saas-Fee diszkrétebb.

1 hétre kiváló párosítás lehet - persze ha valaki egyáltalán át akar jönni Zermattból...:-)

A Saas-Grund feletti Hoch-Saas terep családosan kiváló, 1 napra megfelelő lazítós pályarendszer.

A hótalpas túráról pedig annyit, hogy ilyen körülmények között csúcs élmény...Mostantól kibővült téli sportjaink tárháza, elhatároztuk, hogy nagyobb síelések alkalmával a pihenő napot hótalpas túrával fogjuk tölteni, ill. amikor alkalmunk van nem hagyjuk ki ezt az élményt a közeli, alacsonyabb hegyekben.

Ja és még valami: A síelők.hu fórum "Élen síelés" topikjában felvetett oktató videók tanulmányozása nagy hasznunkra volt...nagyon gyorsan és látványosan fejlődtünk az 5 nap alatt.:-)

A szerzők blogja: lejtmenetben.blogspot.com