A török sí-activity: Erzurum környéki síterepek

Igaz, egészen Kelet-Anatólia mélyére kellett utaznom ezért, sokkal közelebb a Grúz, Örmény és Iráni határhoz, mint Európához. Aki most mindent félredobva azonnal felkerekedne a nagy kalandra, előbb azért folytassa az olvasást és a lécek mellé szerezzen be egy Isztambul útikönyvet is.

Isztambul, ez a nyüzsgő 13 milliós város ugyanis valóban híd Európa és Ázsia között, amit a hangulata pontosan tükröz is. Ráadásul praktikus módon Erzurum felé utazva elkerülhetetlen állomás. Szóval érdemes betervezni néhány városnéző napot is, mondván rápihenve az utána következő síelésre. Ha már elegünk van a szokatlan városi zűrzavarból, a müezzinek énekéből, piaci árusok alkudozásából és a csudafinom török ételekből, irány a repülőtér. Naponta többször is direkt járatra szállhatunk, ami alig két óra repülés után landol Erzurum repterén. Itt, ha november és május között érkezünk – márpedig miért mennénk máskor, ha síelni indulunk – már havas látványban lesz részünk. A város 1750 méter magasan fekszik, az időjárása pedig olyan szélsőséges, hogy télen a -40C sem ritka (januári átlaghőmérséklet -10C alatt), és gyakoriak az igen erős havazások, a síszezon pedig átlagban 150 napig tart. Nem meglepő hát, hogy egész kis télisport centrummá nőtte ki magát a környék. Két alpesi sípályarendszer, egy sífutó és biathlon központ és síugró sáncok is találhatók 10 kilométeres körzetben, a létesítményekben rendszeresen rendeznek versenyeket. Na de minket ugye alapvetően a lesiklás érdekel. A Palandöken sícentrum busszal vagy taxival csupán 20 percnyi távolságra van a repülőtértől, úgy hogy még a várost is keresztül kell szelni. Néhány pályaszállás épült a terep alsó és középső fertályán, ezek elég sok vendéget befogadhatnak. Jómagam a felső Dedeman Hotelben laktam, melynek van egy párja is a legalsó liftek aljában. Korrekt, rendezett síszállodáról beszélünk, bár öt csillagát gyakorlott európai hotellakók megmosolyognák. Viszont annyira pályaszállás, hogy a szobám ablakából meg tudtam volna hógolyózni a liftesfiúkat. A hotel aljában síkölcsönző és szerviz meg egy depó a léceknek és cipőknek, zárható szekrényekkel. Innen csak kilép az ember, már csatolhat is és max 10 taposás után csúszhat be a liftbe. A felvonók kissé elavultak, legalább 20 évesek lehetnek, legtöbbjük természetesen mozgószőnyeg és buborék nélküli Tatrapoma. Javukra legyen írva, hogy megbízhatóan zakatolnak egész nap és viszik szépen fel a hegyre a ritkás népet. Igaz ez a leghosszabb viszonylatra is, amit egy régi négyszemélyes kabinos hidal át egy középállomással, pedig a szintkülönbség ezer méter. A kabinos felvonó állomása látott már szebb napokat is, de mondom, működik és még nem is lassú. A pályák legnagyobb része fekete besorolású – igen, bármily meglepő is. Ráadásul nem csak amolyan "statisztikai fekete", amit azért sötétítenek be az üzemeltetők, hogy jobban mutasson a terep a pályatérképen, hanem vagy valóban meredek, vagy kezeletlen, illetve "fenntartásokkal kezelt" sípálya.
Ebben ugyanis, bármilyen sok erőfeszítést is fektetnek kedves török barátaink a síturizmus felvirágoztatásba, erősen fejlődniük kellene. Értem én, hogy osztrák szaktanácsadók segítségét veszik igénybe, meg azt is, hogy a legmodernebb ratrakokat vásárolják össze, de talán nem ártana a szezonra ideköltöztetni néhány osztrák ratrakost is, hogy elkezelgessék azokat a bazinagy traktorokat, meg velük a pályákat. Végülis ez is csak egy szakma. Nem morgolódunk, szerencsére a pályáknál egyébként is sokkal vonzóbbak a feltöretlen hegyoldalak, amiből van itt bőven. Minden liftből kicsúszhatsz a terepre, aztán lefelé meg csak visszatalálsz valahogy egy lifthez. Ez utóbbi csak ködben bonyolult (sajnos három napra is jutott belőle), mert tiszta időben szépen átlátható a táj, és nem is kell számítani semmi durva tereptárgyra. Sajnos mi ezt az adottságot nem tudtuk maximálisan kihasználni. Sajátos, és a helyiek elmondása szerint nem ritka jelenség errefelé, hogy a hóesés nagy széllel jár. Mivel a lejtőket egész szezonban porhó borítja, ezeket a szél szó szerint foltosra fújja. Egyes részeken a talajig, sziklákig leviszi róla a havat, másutt pedig vastagon lerakja. Így olyankor igen erősen keresni kell a lécbiztosan síelhető sávokat, amik nem feltétlenül közelíthetők meg könnyedén a liftekről vagy pályákról. Szerencsére azért találtunk eleget. Egy napon meglátogattuk a közeli Konakli síterepét is, ami annyira új, hogy a mi kedvünkért kapcsolták be a lifteket. Friss zöldmezős beruházás, a pályajelzéseken még szinte meg sem száradt a fekete festék – mert itt is abból van a legtöbb. Úgy látszik a török síelős szokások a keményebb kihívások felé tendálnak. Ez a pályarendszer valóban a semmi közepébe épült, egyszerűen leraktak a hegyre néhány modern, négyszékes Doppelmayer liftet, húztak közéjük pályákat, építettek a központba egy jókora kommunális létesítményt (étterem, pihenőhelységek, leendő síkölcsönző, mosdók, stb), ami egyelőre félig üresen áll, és várják a vendégeket. Mondjuk fogalmam sincs honnan érkezhetnének, mivel itt bizony csakis mi voltunk, és Palandökenben sem verekedtek össze a lifteknél a sorban türelmetlenül tolongó síturisták. Feltűnt itt-ott egy-két török és orosz vendég, de inkább szó szerint kongott az ürességtől a hegy. Fura tapasztalat volt ez az egy hét. A globális felmelegedést hirdetők lassan már keresztet vetnek a sísportra, míg a síturizmust üzemeltetők – talán más előrejelzések alapján – egyre több fantáziát látnak a hóban. Olyannyira ugyebár, hogy nem csak a hagyományosan síelős célpontoknak számító országokban, hanem egészen meglepő helyszíneken is épülnek és fejlődnek síközpontok. A törökországi Erzurum két terepe is közéjük tartozik. Ha tanácsot kellene adnom: egzotikumra vágyóknak érdemes kipróbálni, de csakis egy jól megtervezett isztambuli kirándulással egybekötve.

Megközelítés: Budapest-Isztambul-Erzurum, Turkish Airlines: 365 Euro Síbérlet: 215 Euro/6 nap Szállás árak: Dedeman Palandöken Hotel***** vagy Dedeman Ski Lodge**** – 2 ágyas szoba: 150 Euro/fő all inclusive pályaszállás Dilaver Hotel***– 2 ágyas szoba: 70 Euro/fő reggelivel (az alsó síliftektől kb 500 méterre) Hekimoglu Hotel** – 2 ágyas szoba: 40 Euro/fő reggelivel (a város központjában található, nincs síbusz!) Taxi a városból a liftekig: 6 Euro Étel árak - komplett vacsora vagy ebéd egy személyre: Kifőzde-szerű helyi ételbárban: 4 Euro Igényes étteremben: 13 Euro McDonaldsban menü: 5 Euro