Kiruccantunk pár napra, hogy belekóstoljunk, milyen az advent Karintia második legnagyobb városában, Villachban. Síeltünk egy jót Gerlitzen lejtőin, és eltöltöttünk egy napot egy parasztgazdaságban, ahol kipróbáltuk a gyümölcskenyér készítést és még adventi díszeket is alkottunk.
Estefelé érkeztünk Villachba, ebbe a hatvanezres kisvárosba, mely kétezres hegyek között fekszik, s a Dráva szeli ketté. Sötétedés után nekiindultunk járni a karácsonyi díszbe öltöztetett várost. A fő téren - ami inkább főutca - a gyerekek számára minividámpark található kisvasúttal és körhintával, a nagyobbakat lépten nyomon forraltboros standok hívogatják, amit igencsak megtöltöttek a helyi felmelegedni vágyók, és a turisták.
Villach nagyon közel fekszik a szlovén és az olasz határhoz is, ha a városból délfelé tekintünk, e két ország hegyeinek gerincét látjuk. Érezhető is a mediterrán hatás a városban, a főutcába csatlakozó kis sikátorok, és az abban fellelhető hangulatos pizzériák Itália hangulatát idézik. Nem is gondolnánk, hogy 3 órányi autózás után már Velence lagúnáiban áztathatnánk lábunkat.
Az Alpok - Adria keverék érződik a piacon is: a bajor kolbászok mellett ott díszelegnek a jófajta olasz sonkák és sajtok, szédületes oliva választék mellett mindenféle mediterrán csemege izgatja gyomorsavtermelésünket. A vásárban persze tömeg van így advent idején, de a hangulaton nem érződik feszültség, mindenki békésen sétálgat, vásárolgat, nézelődik, na és persze tölti magába a glühweint vagy a puncsot.
Másnap nekiindultunk, hogy felderítsük Gerlitzen síterepét, mely közvetlenül Villach fölött található. A szálloda ablakán kinézve szomorúan konstatáltuk, hogy nagyon ködös az idő, lehet, hogy síelni tudunk, de szép látványban úgy tűnik, nem lesz részünk. A kabinos felvonóban fölfelé aztán csodás meglepetés fogadott: felértünk a felhőhatár fölé, és kitárult a táj. Mindenfelé láttuk a havas gerinceket, az alacsonyabban felvő dombocskák pedig hatalmas cetekként úsztak a felhőtengeren. Időnként már azt vártam, mikor lövellik a vízpára sugarat a magasba.
Számomra mindig csodás élmény, ha a felhők fölött síelhetek, és ezúttal ez Gerlitzenen megadatott. Kezdetben nem is igazán tudtam a pályákra koncentrálni, annyira magával ragadott a felhők mesevilága. De aztán csak elkezdtem élvezni, hogy bár a városban semmi hó nem volt, a középállomáson is épp alig valami, a pályák kifogástalan állapotban voltak a hóágyúzásnak köszönhetően. Persze ez még olyan idény előtti síelés volt, fent csak két pálya volt megnyitva, de mivel nagyon kevesen voltak fent a hegyen, ez a két pálya is bőségesen elegendőnek bizonyult.
Jó kis síterep ez a Gerlitzen! Kipróbáltuk a 8 üléses ülőliftet, amiből azért túl sokat nem lehet látni. Egy ekkora kapacitású lift sokat segít abban, hogy ne kelljen várakoznunk, de Gerlitzenen van még egy extra szolgáltatás: az internetbarát mobilokkal bármikor megnézhetjük, hogy mely felvonóknál mennyit kell sorbanálni. Sőt, még azt is leellenőrizhetjük, hogy melyik parkolóban mennyi szabad hely van.
Sajnos a hóviszonyok nem tették lehetővé, de szívesen kipróbáltam volna a 'Stella Rondát'. Ez a lift és pályakörhinta lehetővé teszi, hogy úgy síeljük körbe a hegyet, hogy mindig szemből süssön ránk a nap. Csak legalább 20 faktoros naptejjel felszerelkezve érdemes nekivágni. Na és szívem szakadt, de nem tudtuk kipróbálni az 1000 méteres szintkülönbséget a 7.5 kilométeres pályán, mely Arriach településre visz a csúcsról, s combizom tesztelésre fokozottan alkalmas.
Szuper napot töltöttünk Gerlitzenen, tuti, hogy visszamegyek még egyszer, mikor be lehet síelni az egész terepet, és már azt is tudni fogom, hogy ne rendeljek fokhagymakrémlevest a Huaba Hüttében mert ehetetlen, viszont a pizzájuk kifogástalan. A felvonóban lefelé még gyönyörködtünk a felhők fölötti utazásban, s a váracskában, mely egy kis domb tetején épp kilógott a felhőóceánból, pont mint egy disney rajzfilmben.
Másnap kipróbáltuk, mit lehetne csinálni, ha épp óriási szél miatt le lenne zárva a pálya, a feleségünknek elege lenne a síelésből, avagy a gyerekek hisztiznének valami változatosság után. Elmentünk egy parasztgazdaságba, ahol a háziak bevezettek minket a sütés főzés rejtelmeibe, és részünk volt egy kis kreatív kézműveskedésben is. A gazdák, gazdánék közt összefogás van: aki amihez legjobban ért, arra tanítgatja az idejárót. Van, aki sütni-főzni, van, aki adventi ajándékot készíteni, festegetni, stb. Mi a gyümölcskenyér sütéssel kezdtük a programot.
Mindenki kapott egy adag tésztát, meg egy adag gyümölcsmasszát. Volt ebben füge, mazsola, dió és ki tudja még mi, de az biztos, hogy egy adag rum sem hiányzott. Mindenki meggyúrta a magaáét, kis pihentetés, és kelesztés után pedig megsültek a finom gyümölcskenyerek, amit persze megkaptunk. De hogy ne kézben kelljen elvinni, kaptunk egy zsákocskát, és egy ügyes nénike vezetésével mindenki kipingálhatta a saját zsákocskáját neki tetsző motívumokkal és színekkel. Vidám technika óra avagy gyakorlati foglalkozás volt, úgy tűnt, gyerekek, felnőttek, férfiak, nők is élvezetet leltek a kreatívkodásban.
Közben a sparhelton már készült a tipikus karintiai ebéd: túróval valamint hússal töltött gombóc főfogásnak, lekvárral töltött desszertnek, hozzá házi szőlőszörp. Ebéd után körbejártunk a gazdaságban, barátkoztunk a bocikkal, kecskékkel, és a jópofa lompos kutyával. Gyerekeknek kiváló szórakozás ez a kis falusi turizmus, de a nagyobbak sem csalódnak úgy gondolom, és néha jót tesz a lábizmoknak egy símentes nap.
Tettünk még egy búcsúsétát Villachban, élveztük a nyugodt hangulatot, gyönyörködtünk a szépen feldíszített utcácskákban, nézegettük a jégpályán csúszkáló helyieket, s kicsit irigykedtünk, hogy nekik nem kell hazautazniuk a nagy büdös városba. De megyünk még vissza, azt megfogadtuk.
Linkajánló:
Keresés
Magyarul beszélünk
Wellness
Pályaszállás
34 cm
