Az 1973-as, Robert Redford és Paul Newman nevével fémjelzett krimi hét Oscart söpört be annak idején. Máig nem sikerült igazolni, hogy a forgatókönyvíró saját kútfőből dolgozott-e.
Emlékeznek még A nagy balhé című filmre? Egy pazar filmtörténeti klasszikus 1973-ból Robert Redforddal és Paul Newmannel, aki idén lett volna 95 éves. Redford egy piti tolvajt (Johnny Hooker) alakított a filmben akinek a memóriájában ott volt a
fogadóirodák listája: ahogy sikerült kizsebelnie társával, Lutherrel az egyik irodából kifelé tartó, pénzzel megtömött „szállítót”, már vette is az irányt az illegális kaszinó felé, ahol percek alatt ugrott is több ezer dollárja, vagyis a teljes aznapi „bevétele”. Eközben azonban társát verőemberek keresték fel, s hajították ki az ablakon, ugyanis a szállító, akit kifosztottak, Doyle Lonnegan embere volt, aki az egyik legkomolyabb chicagói maffiafőnök volt a 30-as években.
Mivel Luther korábban emlegette társának Henry Gondorffot (Paul Newman), mint az embert, akiben meg lehet bízni, így Hooker bosszút esküdve felkereste a férfit, aki az egyik legpimaszabb hamiskártyás volt a városban. Luther halála őt is megviselte, így elhatározta, hogy segít Hookernek megkopasztani Lonnegant. Néhány tucat tolvajjal, csempésszel, bukmékerrel összefogva felépítettek egy alagsori illegális fogadóirodát, s fiktív karakterek bőrébe bújva rávették a maffiafőnököt, hogy egyre nagyobb és nagyobb tétekben fogadjon a lovakra. Mivel Gondorffék meg tudták bütykölni a rendszert, így a távíró-hálózaton keresztül előbb kapták meg a győztes lovak nevét, mint az eljutott volna a távirati irodához, így pedig hatalmas pénzt szednek ki Lonneganből, akit a végén teljesen sikerül palira venniük, a bosszú tehát igazán édesre sikerül.
A film tíz Oscar-jelölésből hetet be is húzott, 1973-ban A Nagy balhé lett a legjobb film, George Roy Hill pedig elnyerte a legjobb rendezőnek járó aranyszobrot. A film ikonikus zenéje – Scott Joplin zongorán játszott The Entertainere – a mai napig számos szolgáltató zenei aláfestése, amikor a betelefonálónak tartania kell a vonalat.
Azzal kapcsolatban, hogy a forgatókönyvíró, David S. Ward mennyire dolgozott saját kútfőből, megoszlanak a vélemények. Egy ízben be is perelték: David Maurer azzal vádolta, hogy az 1940-es könyvében szereplő Charley Gondorff karakere ihlette Henry Gondorffét, így a film plagizált. A Universal stúdió hamar betömte a száját 300 ezer dollárral, Ward ettől függetlenül tagadta a plágiumvádat, és azt mondta, több könyvet is olvasott a korszakról, s mindegyikből merített valamennyit, ám semelyiket sem másolta.
Egy másik plágiumvád is érte a filmet: a neves producer, Roy Huggins azt állította, hogy bizony A nagy balhé sztoriját félig-meddig lopták. Mégpedig az 1958 óta forgatott Maverick tévésorozat egyik epizódjáról koppintották. A sorozat egyik nagymenője James Garner volt, a másik Jack Kelly.