Egy síbaleset története

Blogírónknak egy síelő társaság egyik tagja, Dean mesélt arról a korábbi sajnálatos eseményről, amikor a csapatból ketten is balesetet szenvedtek. A hegytető közelében, a baleset helyszínén nem volt térerő, ami a mentés idejét jelentősen megnövelte. Nagy segítség lett volna a pihenőhely és a síelők közti gyors kommunikáció.

A síbaleset történetének összefoglalója Dean-től

„A balesetet szenvedők mindketten nagyon kezdők voltak és nem akartak tanulni. Egyikük sehogyan sem akart gyakorolni, mert szerinte ez egy nagyon könnyen elsajátítható sport. Másikuk próbált ugyan tanulni, de türelmetlen volt, és hamarosan inkább síelt a többiekkel.

A hó nagyon fagyott volt. Sokszor szétváltunk, és semmilyen kommunikációs eszközünk nem volt, mivel ilyen magasban nem tudtuk használni a mobiltelefonokat.

Az egyiküket lesiklás közben egy másik síelő megzavarta, elvesztette az egyensúlyát, majd egy nagyot esett. Az esés egy dombról egy gödörbe történt. Megálltam mögötte néhány méterrel, és próbáltam tisztázni, hogy mi történt. Már a telefonom is a kezemben volt, hogy segítséget hívjak, de láttam, hogy nincs térerő. Közben mögöttem a másik társunk is elesett. Utóbbi nagyon kicsi esésnek tűnt, így először nem is foglalkoztam vele, mert ez előfordul egy síelésnél. De ő kis idő múlva elkezdett kiabálni, hogy mentőt kell hívni, mire persze mindenki nagyon megijedt.

Gyorsan lesíeltem, ami a pálya aljáig elég hosszú siklás volt (kb. 7-8 perc), mert ez a két baleset a csúcs közelében történt. Mikor leértem, a jegypulthoz küldtek, majd odajött hozzám egy mentős, akinek a térképen megmutattam, hogy hova kell menni. A mentősök gyorsan felmentek egy hójáróval; én pedig lenn maradtam.

Úgy 15-20 perc idegtépő várakozás után jött a mentős, hogy helikoptert hívtak (fél füllel hallottam mikor egyik mondta a másiknak). Én kérdeztem, hogy mi történt, de senki sem mondott semmit. Közben vagy hússzor hívtam a többieket, akik fent maradtak, de senki sem volt elérhető telefonon. Így addig nem tudtam semmit, amíg a mentés után a többiek le nem értek a hegyről."

A sérülésekről

"Első sérültünk térdéből egy kis porc becsúszott a két csont közé, így ezután elég sokáig mankózott és lábadozott. Második balesetet szenvedő társunk a síléc éles felére esett, ami belevágott mélyen a combjába. Először ezt ő sem vette észre, csak amikor átfordult, és meglátta, hogy milyen mély a seb. Miután bevarrták a hosszú sebet, még három napig volt kórházban.

Szerencsére mind a ketten jól vannak, és rájöttek, hogy nagyon fontos tanulni és gyakorolni, mielőtt egy ilyen hegyre felmennek."

A történet tanulságos mind a sport, mind rádiókommunikáció szempontjából

Dean-ék azóta már nyugodtabban síelnek, mivel a beszélgetésünk végén egy vízálló Motorola T92 H2O walkie-talkie szettet ajánlottunk nekik, amelyet azóta már használatba is vettek. A Motorola TALKABOUT T92 H2O-t vízálló kivitelezés és optimális esetben akár 10 km-es hatótávolság jellemzi

Így a következő síszezonokban a rádiók segítségével akkor is fognak tudni kommunikálni egymással, ha hallótávolságon kívül kerülnek egymástól. Nem kell térerőt vadászni, ráadásul egy síkesztyűben az adóvevőket jóval könnyebb kezelni, mint a telefon kijelzőjét nyomkodni. Kattints a fenti képre vagy IDE a részletes termék infókhoz!