Hasznos tanácsok a téli fotózáshoz

A tanácsok a leggyakrabban használt digitális fényképezőgépek tulajdonosainak nyújtanak elsősorban segítséget. A cikk első felében a fényképezőgép téli üzemeltetésével kapcsolatos tudnivalók, a második felében a minél jobb képek elkészítéséhez szükséges tanácsok kerülnek felsorolásra. Mivel a digitális fényképezőgépeket nem a sípályákon általános körülményekre tervezték, a gép számára a legkomolyabb probléma az alacsony hőmérséklet, a nagy hőingadozás, a magas páratartalom, az erős fény és a fizikai igénybevétel.

A hőmérséklet és az akkumulátor

Az akkumulátorok +10 °C alatt már gyakran nem képesek leadni az üzemeltetéshez szükséges optimális teljesítményt, ennek elkerülése végett két fontos tudnivalót kell megjegyezni. Az első az, hogy mindig frissen feltöltött akkumulátor legyen a fényképezőgépben, amikor síelni indulunk, valamint legyen nálunk tartalék akkumulátor. Hiába van viszont teljesen feltöltve az akkumulátor, ha fagypont alá hűl a hőmérséklete, a fényképezőgép nagyon hamar azt a jelzést küldi, hogy le van merülve, ezért a fényképezőgépet tartsuk viszonylag meleg helyen, ilyen például a hátizsákba helyezett fotóstáska. Amennyiben nincsen lehetőségünk az egész gépet megfelelő hőmérsékleten tartani, akkor az akkumulátorokra kell ügyelni, ezeket a gépből kivéve belső zsebben megfelelően melegen tarthatjuk, így a gépbe helyezve jó teljesítményt nyújtanak majd. A túlhűlt "lemerült" akkumulátorok utólag a kezünkben, vagy meleg helyen felmelegítve újból jó teljesítményt nyújtanak. Alacsony hőmérsékleten a fényképezőgépünk LCD-je (folyadékkristályos kijelzője) is lassabban képes csak frissíteni a megjelenő képet, ezt azonban könnyű megszokni.

Páralecsapódás a nagy hőingadozás miatt

Amennyiben a síelés után visszatérünk a szállásunkra vagy síelés közben bemegyünk egy menedékházba ebédelni, ne használjuk a gépet legalább fél óráig! Ilyenkor a gép alacsony hőmérséklete miatt a fém alkatrészeken és az üveglencséken rögtön páralecsapódás képződik (főleg a menedékházak egyébként is magas páratartalmú helyiségeiben). A páralecsapódás az elektronikus alkatrészeknél működési zavart, rövidzárlatot, a lencséknél pedig homályos, életlen képeket eredményez, amennyiben ilyenkor fényképezünk.

A gépet ne tegyük ebben az esetben sem közvetlenül a hőforrásra, vagy annak közvetlen közelébe, elég, ha az asztalra kitesszük, fél óra elteltével a gép hőmérséklete eléri a környezet hőmérsékletét, a páralecsapódás elpárolog, így már nyugodtan használhatjuk.

A magas páratartalom

Hóesésben, havas esőben nagyon nehéz szárazon tartani a fényképezőgépet, főleg a használat közben, ebben az esetben, mivel a fényviszonyok, és a látási viszonyok egyébként sem megfelelőek a jó képek készítéséhez, lehetőleg ne használjuk a gépet, amennyiben mégis fotózunk, ügyelni kell arra, hogy ne kerüljön hó, vagy víz a gép felületére, különös tekintettel a kezelőszervekre, valamint az objektívlencsére.

Az erős fény

Kerüljük a napba fényképezést, mivel ez károsíthatja a fényképezőgép érzékelőlapkáját (CCD-jét).

A fizikai igénybevétel

Ne hordjuk a gépet síelés közben a nyakunkba akasztva a kabát alatt, vagy a belső zsebben, mivel itt egyrészt az izzadás miatt bepárásodhat, másrészt esésnél könnyen megsérülhet a kényes optika, ill. szerencsétlen esetben a síelőnek is okozhat sérülést a gép (pl. előreesésnél bordatörés).
Fotózás közben azonban mindig legyen a gép a nyakunkban, vagy a csuklónkra akasztva, nehogy véletlenül leejtsük, főleg amikor a felvonón használjuk a gépet.

Mit és hogyan érdemes fényképezni a sípályán?

Számtalan lehetőség kínálkozik egy síterepen, és a környékén jó fotók készítésére. Az egyik különlegessége a sok csillogó, vakítóan fehér felület jelenléte, ami megzavarhatja a gép automatikus fehéregyensúly-, blende-, és az exponálási sebesség beállítását. Az automatika ilyenkor gyakran olyan beállítást alkalmaz, ami alulexponált, sötét képeket eredményez, ezt az expozíció kompenzáció +0,5/+1,5 fényegységgel (EV) való növelésével korrigálhatjuk. Előfordulhat, hogy a fényképezőgép automatikája a vakító hó miatt sötétebbnek érzékeli a fényképezendő tájat a valóságosnál, ilyenkor a kép túlexponált lesz, a fehér felületek elvesztik részletgazdagságukat és "beégnek" a képbe, ilyen esetben az expozíció kompenzációt természetesen -0,5/-1,5 fényegységgel vissza kell venni.

A másik korrekciós lehetőség, ha a gép lehetővé teszi a fénymérés módjának megváltoztatását, ebben az esetben a spot, azaz a kép közepén történő fénymérést kell alkalmazni, így a síelő vagy az adott tárgy, ami a képünk közepén szerepel, megfelelően világos lesz, mivel a gép ezen a felületen végzi a fénymérést, figyelmen kívül hagyva a környező fehér felületeket.

A harmadik, és egyben legegyszerűbb megoldás, amennyiben a gépünk rendelkezik "téma" (scene) előválasztási lehetőséggel, értelemszerűen a havas táj beállítást alkalmazzuk, így az automatika tudni fogja, hogy havas fényviszonyoknak megfelelő beállításokat kell végrehajtania.

Hóesésben szintén némileg bonyolultabb a megfelelő kép elkészítése, ilyenkor a borult idő miatt a vaku, amennyiben nem kapcsoltuk ki kézileg, automatikusan bekapcsol és elvillan exponálásnál. Ez a felvillanó fény az objektívlencse előtt éppen elhaladó hópelyhekről visszaverődve hatalmas fényes pontokat, foltokat fog eredményezni az elkészült fényképen.

Ez a jelenség érdekes képek elkészítéséhez még jól is jön, de amennyiben mondjuk síelő társunkat vagy mást szeretnénk megörökíteni a hóesésben, az előbb említett jelenséget a vaku kikapcsolásával orvosolhatjuk. Figyelem, ilyenkor az automatika a fényviszonyoknak megfelelően tágabb blendét és hosszabb záridőt választ, a megfelelően világos kép eléréséhez! Ennek az a következménye, hogy a gépet az exponálási idő alatt mozdulatlanul kell tartani, vagy szilárd támaszra kell helyezni, nehogy bemozduljon, és ezáltal életlenné váljon a kép.

A hópelyhek ilyenkor fehér vonalakként fognak látszani a képen, ami az exponálási idő alatt megtett elmozdulásuk miatt van, ez a jelenség nagyon jól érzékelhetően adja vissza a hóesés látványát.

Tiszta időben kerüljük el a napba fényképezést, mivel ez nem kívánatos becsillanásokat, színes foltosodást okoz az elkészült képen, valamint károsíthatja a fényképezőgép optikai érzékelőjét is.

Hideg időben, főleg amennyiben a szél is fúj, elég kellemetlen a gépet kesztyű nélkül kezelni, viszont a síkesztyű tulajdonságaiból adódóan nem alkalmas a kisméretű kezelőszervek és a kétállású exponálógomb megfelelő kezelésére, ezért amennyiben fényképezni is szeretnénk a sípályán, érdemes magunkkal vinni egy vékony kötött kesztyűt, amelyre, ha éppen nem fotózunk, nyugodtan ráhúzhatjuk a síkesztyűt.

Érdemes a pálya legmagasabb, vagy legjobb kilátást nyújtó pontjáról körbefényképezve utólag panorámafelvételt készíteni, vagy videó módban egy lassú körbefordulással filmet készíteni a pályarendszerről és a környező hegyekről.

A videó mód (szinte az összes ma forgalomban lévő fényképezőgép tud videofelvételt készíteni) lehetőséget kínál síelő társunk lefilmezésére is, ennek a leglátványosabb módja a "követéses" filmezés, ezt kizárólag biztos, gyakorlott síelőknek érdemes kipróbálni. Előkészített sima, nem túl meredek pályán a botjaink használata nélkül, hóekeállásban csúszva, a gépet a kezünkben tartva filmezhetjük előttünk haladó társunkat. A feladat rendkívül bonyolult, mivel egyrészt figyelnünk kell a pálya egyenetlenségeire, és társunkhoz viszonyított sebességünkre, valamint szemmel kell tartanunk a fényképezőgép kijelzőjét, hogy azon rajta legyen a film alanya. Természetesen nem kíván részletesebb kifejtést az, hogy milyen károsodások érhetik fényképezőgépünket, amennyiben ilyenkor elesünk.

Érdemes még a közeli "makro" módokkal is kísérletezgetni, a zúzmarás faágak, valamint a sötét felületre hulló csodálatos hókristályok remek felvételek elkészítését teszik lehetővé.

A leírtakon túl a sípályán és környékén való fényképezési, videózási lehetőségeknek csak a fantáziánk, az akkumulátor élettartama, gépünk beállítási lehetőségei, kísérletező kedvünk és a memóriakártya mérete szabhat határt.