Csődbe csúszik a Kneissl?

A teniszcsillag Ivan Lendl, Boris Becker és Thomas Muster a cég ütőivel érte el sikereit, miként a síelők táborában is sok sztár siklott Kneissl-lécen, nem beszélve arról a pophistóriai különlegességről, hogy a Help című album fotózásakor a Beatles együttes is e márkával parádézott a kamerák előtt.

A Kneissl az évtizedek során sokszor került a csúcsra, de a szakadék szélére is – a nyolcvanas évek elején, s aztán az évezred nyitányán egyaránt kritikus napokat élt meg a tiroli vállalat, mely a válságos periódusokból mindig igyekezett előre menekülni, termelését bővíteni, kínálatát szélesíteni. A 2009-es üzleti évet 23 millió eurós veszteséggel zárták, s noha a 2010-es adatok még nem kerültek nyilvánosságra, valószínűsíthető, hogy nőtt a hiány.

Az osztrák-szaúdi kettős állampolgársággal rendelkező, most 52 éves Mohamed Al Dzsaber sejk három esztendővel ezelőtt 20 százalékos részesedéssel szállt be a tiroli cégbe, ám nem sikerült talpon tartania. Kétségtelen, hogy 2008 óta közel 5 millió eurót invesztált a cégbe, ám úgy tűnik ez nem volt elegendő a menet közben holdinggá alakult nagyvállalat életben tartásához. Tavaly novemberben az igazgatótanács a tőkeemelés mellett foglalt állást, ám a 900 ezer eurós befizetés elmaradt. A „dollárpapa” (kit az amerikai Forbes magazin a milliárdosok világranglistáján a Top-100 mezőnyébe 7 milliárdnál nagyobbra becsült vagyona alapján), manapság már veszített népszerűségéből Ausztriában, ahol a gazdasági köznyelv a „nagy ígérgetőként” tartja számon, utalva a sokszor csak szavakban létező nagyszabású bécsi beruházásainak elhúzódására.

A sejk tavaly legidősebb lányát, Masheal Al Dzsabert is a Kneissl holding vezetőségébe ültette, a családi szál erősítésével is jelezve, hogy fontosnak tekinti a sportszergyártó cég megmentését. Most azt mondta, hogy a szükséges 900 ezernél nagyobb, 1,2 millió eurós tőkeemelést hajt végre, amennyiben a menedzsment vállalható üzleti stratégiát terjeszt elő.

A Kneissl forgalmából (2009-ben évi 9 millió euró) csupán egyharmadot képviselnek a síhez kötődő termékek, noha korábban fontos szerepet töltött be ez a sportág a cég életében – a Kneissl nevéhez kötődött 1990-ben a Bigfoot, 1992-ben az első carving léc piacra dobása. Ma 15 ezer pár lécet gyártanak a kufsteini gyárban, ahol 28-an dolgoznak. A Kneissl-termékpaletta igen széles: a bőrdzsekiktől a biciklikig és a teniszütőkig terjed a választék.

Az osztrák síipar vezetői visszafogottan reagáltak a Kneissl fizetésképtelenségével kapcsolatos hírre. A Fischer-főnök Franz Föttinger szerint, ha a cég be is dőlne, a márkanév megmaradhat. Wolfgang Mayrhofer, az Atomic ügyvezetője viszont úgy véli, a Kneissl már eddig sem volt meghatározó elem a piacon, s kétli, hogy új befektető jelentkezne a megmentésére.