Világkupa-döntőre gyülekeznek a snowbike sportág legjobbjai Svájc déli részén, a zermatti-völgyben rejtőzködő parányi hegyi faluban. Az 1620 méteren fekvő Grächen igazi hóbiciklis fővárosnak számít, számos világversenyt rendeztek már a Matterhorn közelében levő festői településen.
A snowbike/skibob világbajnokságnak 1987-ben és 2006-ban adott otthont a település, 2002-ben pedig a mostani eseményhez hasonlóan a Világkupa-döntőnek volt rendezője a helyi klub, az SBC Grächen.
Ezúttal egy héten át tartó hóbringás fesztivál zajlik a környéken, bizonyítva, hogy e tájékon valóban széles tömegeket vonz a sportág. Az elmúlt szombat óta pörög a snowbike seregszemle, az úgynevezett fun&race-hét, melynek számos vidám rendezvény, sportág-népszerűsítő esemény, Guinness világrekord kísérlet is részét képezte. A profi sportot a svájci bajnokság és a hét végén esedékes Világkupa-döntő jelenti - utóbbi viadalon a faluházban tartandó szombat esti bulin két számban hirdetnek eredményt: óriás műlesiklásban s a Super-G kategóriában vetélkednek a sportág legjobbjai.
Az osztrák Engelbert Brenter 1949. március 10-én mutatta be új találmányát, a kormányozható lécen sikló hóbiciklit, melyet akkoriban Sit-ski néven ismert meg a világ – az „ülve síelés” elnevezés utalt a biciklivel való rokonságra, a bringa nyeregéhez hasonlító ülő alkalmatosságra. Mivel e különleges bicikli havon siklik és nem gurul, a bringás lába nem a pedálon van, hanem a cipők talpára szerelt két rövid lécen csúszik a bicaj mellett. A sportágat már snowbike néven említették, amikor 1951-ben Obertauernben megrendezték az első hivatalos versenyt.
A hatvanas évek közepén már gyorsasági világrekordot is nyilván tartottak (Erich Brenter 166 kilométeres sebességet ért el az olaszországi Cervinia lejtőjén 1964-ben, s e csúcs még ma is megdöntésre vár...). Egy évvel később Obertauernben a Help című moziklip felvételein a Beatles együttes gombafejű zenészei csináltak a sportágnak óriási reklámot azzal, hogy snowbike nyergében parádéztak a havas lejtőkön. A technika fejlődésével 1971-ben a halleini gyártó üzemből már alumínium vázas hóbiciklik (Wildcat) is kikerültek, aztán jöttek a teleszkópos változatok, egyre több cég csatlakozott a gyártók táborához, készültek házi alkalmatosságok is, szóval a sportág egyre népszerűbbé vált – immár nem csupán a szülőhazának számító Ausztriában és a szomszédos alpesi országokban, de Kanadában, Amerikában, a távoli Japánban is. Az evolúció harmadik fázisaként, az extrém sportok kedvelőinek elkészült az eszköznek az a változata, amivel már lehet ugrani, trükköket bemutatni.