Menü ≡

Nem mindennapi esetek a sípályán

2015.03.17.
Nem mindennapi esetek a sípályán Imádunk síelni, de nem vesszük véresen komolyan. Ha adódik egy vicces szitu vagy leesik egy jó poén, az szinte felér egy jó csúszással, hisz sokáig emlékezetes marad és segíti a töltekezést a következő síelésig. Négy sztorit írok le, ebből 3 remélem vicces, 1 pedig tanulságos.
h i r d e t é s
Hopp-hopp Scusi
Nem tudom már, hol történt, de álltunk valahol a pályán nem túl bonyolult helyen, fölöttünk pár méterrel olaszok. Egyszer csak az egyik olasz kislány elindult és nem igazán kontrollált mozgással, de fülig érő mosollyal, valamint "hopp-hopp, scusi!" felkiáltással egyenesen nekem csúszott. Semmi komoly nem történt, de azóta, ha olyan a szitu, a "hopp-hopp, scusi!"-t szállóigeként használjuk.

Allora Stefano, allora!
Ez a Stubai-Gleccseren esett meg. A legmagasabb pontra egy kettes ülős visz fel, és onnan lefelé viszonylag szűk a pálya első 100 métere, ezért buckásodik is, így nem árt figyelni. Na ide is felért egy elég hangos, jó kedvű olasz csapat, majd némi tollászkodás után az egyik srác hangos "Allora, Stefano, allora!" felkiáltással nekiindult. A baj csak az volt, hogy a "Stefano" és a második "allora" között jó hosszan hátranézett, majd azzal a lendülettel egy buckánál összeakadtak a lábai és elvágódott. A tekintélycsorbuláson túl baja nem esett, de számunkra megszületett a 2. szállóige arra az esetre, ha valakit noszogatni akarunk, vagy egyszerűen csak elindulni...

Prosit!
Zell am See-ben történt, a fiam még kicsi volt, kb. 5 éves. Lapos üvegben tartottuk a gyümilevét, ez volt a legpraktikusabb.
Kint zimankó, bent a kiskabinosban a velünk utazók egyike elővette a lapost, jól meghúzta, majd átadta a társának, aki szintén. Erre én is előkaptam a mienket, mondtam "Prosit!", meghúztam, majd átadtam a fiamnak, aki szintén jót kortyolt belőle. Pillanatig döbbent csend, majd kitört a röhögés...

Síléc csere-bere
Bad Hofgastein és Bad Gastein között, az Angertalban esett meg velünk, ahol van minden: jó nagy étkezde, síbusz "pályudvar", parkoló, kölcsönző, bolt, felvonók a hofgasteini és a gasteini hegyekre is, szóval zajlik az élet rendesen.
Első nap ebéd után csatolnánk föl, de nem találjuk a nejem lécét: Atomic SL 11 sárga-fekete. Négyen voltunk, egy helyre pakoltunk, a másik 3 szerelés megvolt. Hát ezt biza ellopták! - összegeztük gyorsan.
Némi tanácstalankodás és a tartók többszöri ellenőrzése után kiálltunk a lejövő pálya mellé, hátha meglátjuk... de hát semmi. Aztán jött egy ötlet, és megvizsgáltuk az ott lévő léceket. Szerencsére nem volt sok, és találtunk köztük egy kölcsönzős Rossignolt, ami méretben azonos, színben hasonló volt. Megpróbáltuk, a kötés pont passzolt a nejem bakancsára! Na ekkor derengett fel némi remény, hátha csak elcserélte valami okos... Nejem ott maradt, hátha visszajön az okos, vagy csak arra síel, mi meg elmentünk 1-2 körre, hátha majd a pályán... Eredmény semmi, de ezután felgyorsultak az események: bementünk az ottani Intersportba, elmondtuk a történteket, mutattuk a lécet a kölcsönzős matricával. A srác egyből mondta, hogy csak egy ilyen kölcsönző van, ráadásul a hofgasteini völgyállomásnál, ahonnan indultunk, itt a telefonszám, hívjuk fel.
Nem volt nálunk mobil, mert együtt síeltünk, gondoltuk, minek (többet ilyen nem fordulhat elő). A srác simán felhívta a kölcsönzőt, majd átadta a telefont. Kiderült, hogy egy német néni a Rossignol bérlője, valahol a hegyen már konstatálta a cserét, és kétségbe esve telefonált a kölcsönzőbe, hogy most mi legyen. Megbeszélték, hogy visszaviszi a mi lécünket, mi is megegyeztünk, hogy szintén odavisszük a Rossit, aztán csere...
Na, felültünk a síbuszra, irány Hofgastein, be a boltba, a hapsi közli, hogy a nő közben megint telefonált, valamit félreértett, és a mi lécünket visszavitte Angertalba, ahonnan elhozta. Erre én buszra fel, vissza Angertalba, a léc sehol. Intersportba be, szimpatikus sráccal telefon a kölcsönzőbe, ottani hapsi közli, hogy a német hölgy mégis hozzá vitte vissza a lécünket, menjek vissza, megkapom. Így is történt, Happy End!!! A német hölggyel nem találkoztam... egy fél napi síelésünket elcseszte, de még mindig jobb így, mintha tényleg ellopták volna a nejem vadi új lécét, ráadásul az első nap...
Tanulságok:
- Ne ess rögtön pánikba, gondolkozz, ellenőrizz, kérj segítséget.
- Ha lehet, zárd le a léceidet, az ilyen esetek így elkerülhetők, és talán a tényleges lopás is.
- Ha kölcsönzöl, jegyezd meg a léc paramétereit, nehogy te okozz másnak ilyen kellemetlenséget.

A kölcsönzős szerint nem egyedi az eset, a bérlők nagy része nem tudja, hogy milyen márkájú, méretű lécet bérelt, esetleg a színére emlékszik, ezért nem is olyan ritka az ilyen csere-bere...

Szerző: Kulcsár László
Szólj hozzá, legyél az első!
Kapcsolódó címkék:
Kapcsolódó cikkek:
h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »