Airboard - az ultramodern szánkó

Az airboard, azaz légdeszka elnevezés félrevezető, ugyanis létezik egy másik airboard nevű eszköz. A "másik", föld felett sikló légpárnás, motor hajtotta airboardot az ausztrál Kevin Inkster találta fel, így nem csoda, hogy a világpremiert a sydneyi olimpia megnyitóján tartották. Akkor láthatta a világ először, amint ezüstszínű, kissé futurisztikus szerelésben a stadionban siklik pár boarder egy csészealjra emlékeztető eszközön. A két járgányban a néven kívül sok közös vonás nincs.

Az az airboard, amiről ez a cikk szól, egy ultramodern szánkó, amelynek leginkább egy fánkra emlékeztet az alakja, sőt rugalmassága is. (Csoki helyett azonban ez levegővel van megtöltve.) Vagyis nem egy fából és fémből készült szánkót kell elképzelni, hanem egy légpárnát, ami nem kopik el a havon, és nem lyukasztják ki a hó alól kiálló faágak. A téli sporteszközök közül leginkább a skeletonra hasonlít, az airboard azonban nincs a bobpályák kivágott pályájára korlátozva. Csak egy havas hegyoldal kell hozzá, mivel sík talajon legfeljebb akkor mozdítható, ha valaki egy kötéllel maga után húzza.

A légpárnás szánkót a svájci Joe Steiner találta fel, akinek tíz évébe került, amíg egy olyan "fánkot" gyártott, ami kényelmes és biztonságos is. Anyaga a TPU (termoplasztikus poliuretán), egy szintetikus gumi, amit például sportcipőknél is használnak. Erre tettek egy nejlonborítást, hogy erősítsék a külső rétegét. A tervezésnél fontos szempont volt, hogy a raftokhoz hasonlóan összehajtogatható legyen, vagyis ne kelljen a kocsitetőn, felfújt állapotban szállítani. Így aki ezzel az eszközzel indul szánkózni, az csak a hátára veszi a speciális, kicsi és könnyű hátizsákot, és csak a hegytetőn, indulás előtt fújja fel az airboardot a hozzá adott kis pumpával.

A lényeg persze a kényelem mellett az, hogy milyen érzés ezzel száguldani. Feltétlenül kell hozzá egy sisak is, hisz az airboardon hason fekve, fejjel előre robog lefelé az ember, a bukkanóknál pedig pár méter erejéig el is emelkedik a havas talajtól. A kapaszkodást a szerkezet elején, két oldalt elhelyezett fogantyúk segítik. Kormányozni persze sokkal kevésbé lehetséges, mint mondjuk egy snowboardot vagy a síléceket, de azért itt sem csak a súrlódás és a gravitáció kénye-kedvének van kitéve a sportoló. A testsúly balra vagy jobbra döntésével kormányozható a szánkó azonos irányba. Az irányváltást segíti a szánkó aljába szerelt bordázat. Fékezni úgy lehet, ha az ember erősen egyik oldalra dönti a szánkót - persze felborulni is pont így lehet legkönnyebben.

Mivel egy nagyon új eszközről van szó (két éve készült el), így legálisan sípályákon csak bizonyos helyeken lehet használni. Vagyis érdemes előre tájékozódni. Legnagyobb esélyünk Svájcban lehet, ahol már közel száz sípályán engedélyezik a használatát, és több helyen bérelhetőek is. Az Egyesült Államokban, Kanadában, Franciaországban és Ausztriában szintén találhatunk olyan pályát, ahol nem néznek ránk úgy a síelők, mint a marslakókra, ha airboardon húzunk el mellettük. Húzunk el, igen, hiszen ezzel az eszközzel akár 100 km/h feletti sebességre is felgyorsulhatunk, de persze érdemes a Családi kör örökbecsű sorát észben tartani, nehogy úgy járjunk a lejtő aljában, mint az éji bogár, amelyik "nagyot koppan akkor, azután elhallgat".

Az még kérdéses, hogy az airboard is bekerül-e a "Pedig jó ötletnek tűnt" kategóriába, vagy olyan nagyot robban, mint a snowboard a kilencvenes években. Tömegtermék egyelőre biztosan nem lesz belőle, az ára ugyanis igen borsos: 280 euró, vagyis mintegy 70 ezer forint. Mivel a delikvens ezen a sporteszközön hason fekszik és nem áll, mint a snowboard vagy a sí esetében, így a sebesség élménye is sokkal testközelibb, sőt használatát megtanulni is könnyebb, mint snowboardozni.

A gyártó Fun-Care AG persze bízik abban, hogy rengeteget fognak eladni az airboardokból. A szánkó népszerűsítése érdekében különbözô snowboardversenyeken szerepelnek bemutatókkal, de belekezdtek egy sportolói csapat toborzásába is, akik egy félcsőben freestyle airboardoznak majd.