Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Interjú Pignitzky Péterrel, az MSÍSZ főtitkárával

2003. október | Szerző: Ludmann László
Pignitzky Pétert, az alpesi, sífutás, síugrás, biatlon, gyepsí és snowboard szakágakat tömörítő Magyar Sí Szövetség (MSíSz) főtitkárát a hazai sísport helyzetéről és kilátásairól kérdeztük.
Kilépés a vetítésből
másodpercenként
3
váltás
A 90 éves MSíSz változatos történelmet írt, különböző korszakokkal. Milyen időszakot él most a magyar sísport?
Elég ellentmondásos korszakát éli most a magyar sísport. Az amatőr vagy hobbisíelők létszáma hál' istennek nagyon magas, 400 ezren biztosan vannak azok, akik évente legalább öt napot síeléssel töltenek. Az iskolák háromnegyedében van síszünet. Egyik legnépszerűbb szabadidős sport a síelés, ebből a nagy tömegből azonban minimális az utánpótlás. Azt ugyanis még meg tudják maguknak engedni a szülők, hogy egy évben egyszer elküldjék a gyereküket sítáborba, de egész évben folyamatosan már nem. És tegyük hozzá, hogy számít egy sportágban az is, hogy milyenek az eredmények. A gyerek biztos, hogy hamarabb kezd el vízilabdázni, mert nagyobb az esélye, hogy olimpiai bajnok legyen, mintha síelőnek menne. Nagyon kevés a versenyző, alpesi sízésben kb. 300 fő, sífutóknál pedig150 fő az, aki rendszeresen edz. Ami pedig a szövetséget illeti, a túlélésért küzdünk, nagyon komoly anyagi gondjaink vannak. A Magyar Sí Szövetség nem is élne a külföldi segítség nélkül. Az FIS (Nemzetközi Síszövetség), az IBU (Nemzetküzi Biatlonszövetség) és Steiermark tartomány költségvetésünk több mint a felét adják készpénzben vagy természetbeni juttatásként.

Sportszerű az az összehasonlítás, hogy míg a téli sportszereket forgalmazó cégeknek, síutakat szervező utazási irodáknak és a síiskoláknak a sízés biztos megélhetést ad, addig a szövetségnek komoly anyagi gondjai vannak?
Igen. Az előbb említett óriási ellentmondás tükröződik itt is. A síkereskedelem valóban jó üzlet, és ebből a Magyar Sí Szövetség semmit nem lát. Ausztriában minden eladott síléc után egy minimális összeg megjelenik az osztrák síszövetség kasszájában. Sőt, az oszrákoknál az idegenforgalom bevételeiből is részesedik a szövetség. Ez lehetne a követendő gyakorlat Magyarországon is. Az infrastruktúra miatt szintén ellentmondásos helyzetben van a magyar sísport. A sífutópályák állami tulajdonban vannak, és a szövetségnek fizetni kell a pályák karbantartásáért. Újra osztrák példát említve, ott az erdészet feladata a sífutópályák karbantartása, ez ugyanis kimondottan állami feladat, hiszen erre sosem lesz vállalkozó, mint az alpesi pályák esetében.

Van azért ok a reményre is?
Optimisták lehetünk, mert nagyon sokan űzik a sízést, küztük tehetős emberek is, akik benne vannak az amatőr sportban. Lehet, hogy előbb-utóbb lesznek vállalkozók, akik támogatni fogják a hazai sípályákat, és - elsősorban az alpesi szakágban - vannak ígéretes tehetségeink is. De az anyagiakra tényleg nem tudom, mi hozhat megoldást. A következő olimpiára való felkészüléshez ugyan az elmúlt évekhez képest tekintélyesebb összeg szerepel az MOB költségvetésében, a négy-öt versenyző jobban fel fog tudni készülni, mint a megelőző olimpiákra, de hogy tömegek legyenek a versenysportban is, ahhoz pálya és olcsó felszerelés kellene. Szerintem az államnak nincs, és az elmúlt 13 évben nem is volt sportkoncepciója. Magyarországon uralkodik továbbá egy rossz szemlélet, miszerint csak az aranyérem számít.Tisztában vagyunk azzal, hogy a havas sportok nem kiemelten kezeltek. De az infrastruktúrát azért is érdemes lenne fejleszteni Magyarországon, hogy az az irdatlan pénz, amit a síelők kivisznek külföldre, az legalább részben itt maradjon. Ez államérdek is, nem beszélve az egészséges emberről. Persze miről beszélünk, amikor lecsökkentették a testnevelési órák számát?!

A síszövetség szintjén milyen koncepció él jelenleg?
A sífutást szeretnénk erősíteni. Az alpesi ágat anyagilag nem tudjuk támogatni, persze nem mondunk le róla. A biatlonban a legtragikusabb a helyzet, mert a fegyver és a lőszer nagyon drága. A legnagyobb szomorúság az - a magyar sport egészére nézve -, hogy a fegyveres erők kivonultak a sportból. A biatlon például kimondottan katonai sportág. A nemzetközi biatlonszövetségnek 78 tagja van, ebből egyedül a magyar biatlonsportot nem segíti a hadsereg. Nyugati versenyeken a katonaság szedi a jegyeket, állítja a lőtáblákat és felügyeli a pályát. Ez szintén általános probléma a magyar sportban, amely egy szegényebb, nem kiemelt sportágban hatványozottan jelentkezik. Rossz elképzelés az, hogy itt nincsenek hegyek és hó, ezért nem is számíthatunk eredményekre.

Hol jegyzik ma a magyar versenysísportot?
A férfi alpesi versenyzők világranglistáján kb. négyezren szerepelnek. A mi legjobbjaink az első harmadban, a 800-1000-dik hely között vannak. A világranglista azonban csalóka, mert ott legalább ezer osztrák és hatszáz olasz versenyzőt jegyeznek. Az olimpián és a világbajnokságon ezért is sokkal jobb a szereplésünk, mert ott nemzetenként csak négy versenyző indulhat, és akkor a 140-es alpesi mezőnyből a 40. és 50. hely között találni a legjobb hazai versenyzőket szlalomban és óriás-műlesiklásban. (Lesiklásban nem tudunk edzeni, mert ahhoz pályát kellene bérelni.) Ezek az eredmények nem rosszak!

Az utánpótlás-nevelés céljával megrendezett diákolimpia szintén sikeres.
Igen, most lesz a kilencedik diákolimpia, ami mindig visszaadja az ember hitét, mert évente egyre több megye rendezi meg a megyei döntőt. Tömegek vesznek részt a versenyen, tavaly 300 fő szerepelt az öt korosztályban. Ez mindenképpen pozitívum, és ezt teljesen a saját erőnkből szerveztük. Ez igazi sikerélmény, és remélem, hogy idén sikerül itthon, Bánkúton tartani. Alpesi bajnokságainkat is jó színvonalon tudtuk megrendezni Ausztriában, a MSíSz által rendezett nemzetközi alpesi bajnokság is kimondottan jó verseny, szeretnénk majd sífutásban is ilyen nemzetközi FIS versenyt tartani.

Pignitzky Péter - A Magyar Sí Szövetség főtitkára

A MSíSz 51 éves főtitkára számára budai, nap-hegyi gyerekként a síelés rendszeres elfoglaltság volt, mégis inkább atletizálni kezdett és közép-, illetve hosszútávfutó lett. A TF tanári és atlétikai szakedzői diplomája után az atlétika ismét elcsábította, ekkor, 1978-ban a testnevelő tanári pályáról. Következett az Atlétikai Szövetség és a szakfelügyelői munka, egészen 1983-ig, majd két évig az emlékezetes Olimpiai Ötpróba mozgalom szervezése.

1985-től 1991-ig a TF Továbbképző Központ Edzőképző csoportját vezette, és itt ismét belecsöppenhetett a síéletbe. A főtitkár - aki a Sí Szövetséget egyedüli tagként képviseli a MOB-ban - 1998 óta vezeti a MSíSZ munkáját. Ezt, és kisebb sportszakmai kitérőket megelőzően 1991 és 1994 között a Magyar Atlétikai Szövetség fôtitkáraként dolgozott. "Kívűlről jöttem" - fogalmaz Pignitzky Péter, és hozzáteszi, hogy előnynek érzi a hazai sportéletben való szlalomozáskor, hogy nem a sísportból érkezett jelenlegi pozíciójába.

h i r d e t é s
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% »
SÍELŐK NAPTÁRA »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »
KÖVESS MINKET!
facebook twitter youtube instagram
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 31 vendég és 2 regisztrált felhasználó látogatja.