Salzburgerland: Síhinta paradicsomok

Ausztriában valóban értelmet nyer ez a fogalom, melynek lényege, hogy a síterep nem egy hegyoldalon terül el, hanem a lesiklópályák rendszere több hegyen és völgyön ível át, és az azokat összekötő felvonók segítségével hosszú és élvezetes utat tehetünk meg, mindvégig változatos havas tájakon csúszva és liftezve az egyik alpesi üdülőhelytől a másikig.

Ha ilyesmire vágyik az ember, akkor elsőként talán nem is Ausztria, hanem az olaszországi Sella Ronda vagy a híres francia Három völgy régió jut eszünkbe, holott elég 630 kilométert utazni (szinte mindvégig autópályán!), hogy elérjük Salzburgerland legjobb síhinta régióit: a 200 km sípályát magába foglaló Saalbach-Hinterglemm sícirkuszt vagy a Maria Alm-Dienten-Mühlbach alpesi falvakat összekötő 150 km-es Hochkönig’s Winterreich birodalmat.

Mindkettőt keresztülsíelve elmondhatom, hogy tényleg van varázsa a hegyen-völgyön keresztüli csúszkálásnak! Hüttétől hüttéig, az egyik falutól a másikig segített eljutni csoportunknak helyi kísérőnk: az egykori magyar síversenyző, ma az Pinzgauer Saalachtal idegenforgalmi hivatal munkatársaként és amellett síoktatóként is dolgozó Koch Ági.

Hamisítatlan osztrák kiszerelésű téli üdülőhelyeken jártunk, melyek közül Saalbach és Hinterglemm üdülőhelyeit inkább a bulizós céllal utazó fiatalok, míg a Hochkönig falvait inkább a csöndesebb, családias üdülésre vágyóknak ajánlanám. Mi az idilli Maria Almban kaptunk szállást, ahonnan a gyors felvonóknak köszönhetően mindössze négy perc alatt lehet feljutni a síparadicsom legmagasabb részére, a 2000 m-es Aberg-Langeck csúcsra. A falu messziről megismerhető hegyes templomtornyáról, illetve van egy másik helyi érdekesség is: az új Natrun felvonó, amely egy drótkötélpályán váltakozó ülőszékes és kabinos liftek kombinációja. Dienten 800 lakosú idillikus alpesi sífalu a régiónak nevet adó Hochkönig sziklacsúcs alatt. Jól áttekinthető, nyugalmat árasztó üdülőhely, ahol bízvást le lehet mondani az autózásról, hiszen a síliftek, boltok és éttermek rövid sétával elérhetők. A falu a síterület közepén fekszik, így két irányban is indulhatunk a Hochkönig birodalom felfedezésére. Maria Alm irányába indulva az 1634 m-es Gabühel csúcsra kell felvonózni egy kétszemélyes ülőlifttel. Mühlbach irányába indulva az 1730 m-es Wastlhöhe a legközelebbi hegycsúcs. Mindkét hegyoldalon korszerű liftek és széles pályák várják a síelőket, a snowboard rajongóit pedig egy félcső örvendezteti meg a Liebenau-felvonónál. Dienten neves síiskolával rendelkezik, valamint közkedveltségnek örvend a grüneggi uzsonnázóhelytől levezető kivilágított ródlipálya. Megtekintettük Dienten legnevesebb szállodáját az "wellness-mintahotelként" számon tartott Übergossene Alm-ot. Az 1240 m magasságban fekvő hotel még osztrák viszonylatban is „fullos” szolgáltatásokat nyújt egész évben az itt pihenni, regenerálódni vagy gyógyulni vágyó vendégeknek. A 4 csillagos üdülőkomplexum fedett teniszpályákkal, golfpályával, fitnesztermekkel, medencével, szaunával, gőzfürdővel, aromakabinokkal és számos különlegesen kialakított pazar pihenőhellyel rendelkezik, valóban elkápráztató luxus körülményeket kínál a téli üdüléshez, a sípályák közvetlen közelében.

Saalbachban egy különleges estét töltöttünk. Ottjártunkkor rendezték ugyanis az Alpok legmegerőltetőbb túrasí versenyét, a minden év januárjában esedékes Mountain Attack-et. Izgalmas volt látni, ahogyan fokozódott a hangulat az egész településen: rengetegen jöttek el nézelődni, szurkolni a nem mindennapi teljesítményt bemutató profi és amatőr sítúrázóknak. A több mint 500 versenyző a lelkes közönség hangos visszaszámlálására délután négy órakor rajtolt Saalbach főteréről. A rajt után sprintverseny következett a Schattberg X-Press felvonó völgyállomásáig, ahonnan a síelők az első csatolás után a félelmetesen meredek Schattbergre kapaszkodtak fel. A versenynek ezt a talán leglátványosabb szakaszát a kabinos liftből nézhettük végig, a csúcsra érve pedig, amíg az élbolyt vártuk, egy festői naplementéhez volt szerencsénk. A fáradhatatlan túrasízők a fáklyákkal jelölt útvonalon a Westgipfel felé vették útjukat, majd következett a lesiklás Hinterglemmbe, ahonnan még három közel kétezres csúcs heroikus meghódítása után értek vissza Saalbachba. A legtöbb kényelmes turistához hasonlóan a befutót már egy főutcára nyíló panorámaablakos étteremből kísértük figyelemmel. A többfogásos ínyenc vacsora miatti lelkiismeret-furdalást némileg enyhítette, hogy a túrasízők egységes testalkatát megfigyelve úgy éreztem, megtaláltam a zsírégetés tökéletesen hatásos módját.

Bár a sítúrázást azóta sem próbáltam ki – tervben van – a síhintázás annál inkább belopta magát a szívembe, és biztos vagyok abban, hogy még visszatérek Salzburgerland romantikus hegyen-völgyön átívelő síterepeire, melynek e pár napos út során csak töredékét sikerült a megsíelni.