Sídinasztiák - Híres családok a magyar síéletben

Amikor a sísport családi kötődéseit kezdtem kutatni, meglepődtem, hogy még a nevek felsorolása is meghaladja egy cikk terjedelmét. Mintegy 150 olyan családot találtam, ahol a szülő és a gyerekek vagy a testvérek versenyzőkként vettek részt a sísportban. Még a bajnokok száma is 50 körül mozog, ezért e cikk keretében azokról a családokról emlékezem meg, akik akár versenyzőkként, akár sportvezetőkként jelentős szerepet játszottak sportágunkban.

A számszerű adatok 1911-től 2000-ig pontosak, bár összehasonlítani az egyes időszakokat nem célszerű, hiszen 1930-ig évente csak összetett bajnokot avattak, míg manapság a síben megnyerhető egyéni és csapatbajnokságok száma meghaladja az ötvenet.

Az 1920-30-as évek talán legismertebb sízői a Szepes fivérek, Szepes Béla és Gyula voltak, akik együtt 5 egyéni és 2 csapatbajnokságot nyertek, és sok nemzetközi versenyen végeztek az élmezőnyben. Ugyancsak ebből az időből ismert Németh Ferenc neve, aki az I. téli olimpián 50 km-es sífutásban huszadik helyezést ért el. Síszeretetét Géza és Gábor fiai örökölték. A család bajnoki érmeinek száma 2 egyéni és 27 csapat arany. Iglói László és felesége, Eleőd Anikó a húszas évek végétől 1948-ig a sísport jelentős alakjai. Anikó 18 éven keresztül szinte verhetetlennek bizonyult, Iglói mint támogató és szervező segítette a sísportot. Emellett mindketten több éven keresztül szövetségi kapitányként is dolgoztak. 22 egyéni és 3 csapatbajnokságot gyűjtöttek össze.

A csúcsot a mai napig a Kővári család tartja. Szendrődi Nándorné kezdte az éremgyűjtést a 30-as évek elején, Kővári Károly is a harmincas évek közepén vált ismert többszörös bajnokká. Az ötvenes évektől 20 éven át őrizte veretlenségét Kőváriné Szendrődi Ildikó, majd 1971-től 10 éven át Enikő szaporította a család aranyérmeit, összesen 93 egyéni és 69 csapatbajnokságot. Emellett edzői, vezetői minőségben is a hazai sísport jelentős alkotói lettek.

Különlegességnek számít, hogy közel azonos évtizedben lett a négy Apjok leány: Ildikó, Csilla, Tünde és Zsuzsa, valamint a négy Gellér fiú: László, Béla, Mihály és Gábor az alpesi, illetve síugróversenyek bajnoka. Az Apjok nővérek 20 egyéni és 35 csapatbajnokságot, a Gellér fivérek 19 egyéni és 27 csapatbajnokságot gyűjtöttek. Sajnos a síugrás megszűnésével a jól induló fiatalabb Gellér csemeték már csak egy-két évig hallattak magukról, Apjok Gergő viszont jelenleg is az alpesi élmezőny tagja.

A közel 100 éve zajló síbajnokságok és a 100 évnél idősebb sísport jelentős dinasztiáit egy cikk keretében nehéz felsorolni, rangsorolni pedig illetlenség és igazságtalanság. Hiszen hosszabban kellene írni Delmár Valterról, a mecénásról, aki a síszövetség háború utáni első elnöke volt, vagy leányairól, Glóriáról és Szilviáról, akik 11 aranyérmet gyűjtöttek. Esetleg a Dosek családról és 70 aranyérmükről, Holéczy Tiborról, a volt főtitkárról, gyermekeiről és 33 aranyérmükről, a két miskolci Spisák Jánosról vagy a salgótarjáni Vadas Pistáról és leányáról. Megérdemelne egy történetet az Asztalos testvérek 21 aranyérme és Asztalos András mai Heves megyei tevékenysége vagy a síugró Csávás fivérek 17 bajnoksága. Az évkönyveket lapozva találkozunk legalább 8 Tassonyival, a Rieth családdal, a Völgyesiekkel. Az utóbbi 15 év bajnok családjai, a Bónis testvérek, Attila és Annamária (20 egyéni bajnokság), Szöllősiék Miskolcról és a Tagscherer család, akik sífutásban és biathlonban 30 körüli aranyat szereztek, és még most is begyűjtenek egy párat. A legfiatalabbak között is találunk alakuló "dinasztiákat", olyanokat is, akiknek a dobogóra felállni nehezebb, mint a lejtőn a kapuk között siklani, de róluk akkor ír majd a krónikás, ha a régi aranygyűjtő családokat utolérik. És bocsánatot kérek azoktól, akiknek a nevét nem soroltam!