Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Síelő - Körkérdés

2006. január
A Símánia újra hírességeket kérdezett a síelésről. Für Anikó, Horgas Eszter és Szabó Sipos Barnabás mesélnek síélményeikről.
Kilépés a vetítésből
másodpercenként
3
váltás

Für Anikó:

Für Anikó lelkesedéstől csillogó hangja azt sejteti, hogy sítalpakkal a lábán született. Pedig mindössze 5 éve döntöttek úgy párjával, hogy ebből ők sem maradhatnak ki.
Aki nem zsenge gyermekkorában tanul meg síelni, a kezdetekben többet érintkezik a hóval, mint azt szeretné. Még jó, hogy Anikó alkatánál fogva nem egy "feladós" típus és szerencséjére az első lépéseknél segítségére volt egy nagyszerű tréner. Naná, hogy voltak elsőre lehetetlennek tűnő feladatok, de az ötödik napon vígan siklott a többiekkel a piros pályákon is.
Párjával együtt nagyon szeretik Livignot és környékét, de ehhez nagyban hozzájárul az olaszok életstílusa, az ország varázsa. Legutóbb áprilisban Ausztriában, Kaprunban töltöttek néhány csodálatos napot.
Ami a carving technikát illeti, elmondta, egyelőre megbűvölten figyeli azt a légies és könnyed, ritmusos mozgást - amit az új formájú lécek lehetővé tesznek. S hogy valaha fogja-e maga is művelni, még nem eldöntött. Carving lécei azonban már vannak...
Legyen bár kezdő avagy profi, minden síelő életében van egy sztori, amiről azt kívánja: a rémálmaiban se jöjjön elő. Történetünk főhőse egyszer Ausztriában eltévedt, és mire feleszmélt, közel, s távol sehol egy biztató mosoly, támogatás. A pálya pedig minimum mélybordó, de gyaníthatóan inkább fekete volt.

Horgas Eszter:

Horgas Eszter kora gyermekkorától vonzódik a havas lejtőkhöz és a hegyekhez. Fuvolistaként azonban tiltott tevékenységnek minősült, és a szülői, valamint a tanári szigor távol tartotta a síeléstől. Eszter minden vágyakozása ellenére betartotta az intelmeket, hiszen egy kézsérülés gyakorlatilag zenei pályafutásának végét is jelenthette volna. Már felnőtt fejjel egy érzelmi válság közepén barátai terápiás céllal a sípályákra parancsolták. A történet kerek is lett volna, ha Eszterünk hallgat az oktató tanácsaira, ő azonban úgy döntött, hogy egyedül is menni fog. Szegény trénert az infarktus kerülgette, amikor Esztert barátai magukkal vitték a cseppet sem kezdőknek való pályára. Akkor ott Eszter is kezdte már belátni, hogy talán túl nagy fába vágta a fejszéjét. Hosszú évek alatt azonban megtanulta, hogy a kitartó, szívós munka végül elnyeri méltó jutalmát. Két napig összeszorított fogakkal esett-kelt, kékre-zöldre "színezte" magát és már azon volt, hogy mégis feladja. Akkor azonban megtörtént a nagy áttörés, és a pillanat töredéke alatt érzett rá a mozdulatra. Ezt követően ugyanúgy szárnyalt a sípályákon, ahogyan a zene szárnyain szokott. Számára a síelés, a havas ormok és a szikrázó napsütés ugyanazt a szabadságot és katarzist jelentik, mint a fuvolázás. Nagyobbik gyermeke imád síelni, a kisebb még csak vágyakozik, s minthogy Eszternek most a Mária Evangéliuma premierje után van mit kipihennie, a Horgas család feltehetően hamarosan ismét felcsatolja a léSzabó Sipos Barnabásceket.

A kis Szabó Sipos Barnabást a család a házi kassza védelmében arra kérte, hogy legalább addig ne síeljen, amíg a lába nő. Távol ugyan nem tartotta magát, de a mit sem sejtő szülei háta mögött, barátaitól kölcsönkért felszereléssel délutánonként a Normafánál a bokrok között bujkálva próbálta ellesni a technikát. Jó néhány év elteltével, főiskolás korában tanult meg igazán síelni. Akkor már tényleg profin és technikásan suhant a pályákon. Barátaival azóta is rendszeresen visszajárnak Olaszországa. Megszokott program, hogy december elején felkerekedik a társaság és irány a síparadicsom. Manapság már oktatói szinten síel, saját gyermekeit is ő tanította, az idén két kisebb gyermekével veszi célba a havasokat. Korábban szerzett sérülései okán "ajándék" számára a carving léc, amely nem csak technikásabb és szebb lesiklást tesz lehetővé, de szerinte az ízületeket is jobban kíméli. Mivel elég magas, úgy érzi, a súlypontja sokkal feljebb van annál, hogy "szétvitorlázott szegény csontjai" agyongyötrése nélkül snowboardozni is megtanulna. Barátai egyöntetű véleménye szerint Barnabást szórakoztatni kell a síliften, mert többször megtörtént, hogy azon merengett, mivel ütné el az időt, ha a semmi felett félúton a felvonó megállna. A gondolatnak még a végére sem ért, amikor a "rémálom" valóra vált. A következő évben úgy szerzett fél órás pihenőt a liften, hogy mellette ülő barátjától megkérdezte, emlékszik-e, hogy tavaly pont ott állt meg? Mint tudjuk, a történelem ismétli önmagát...

Kecskeméti Andrea
Kapcsolódó címkék:
h i r d e t é s
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% » SÍELŐK NAPTÁRA »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »
KÖVESS MINKET!
facebook twitter youtube instagram
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 22 vendég és 2 regisztrált felhasználó látogatja.