Szóba sem jöhet Skandinávia? - Síelés Svédországban

Síelési szokásait ugyan nem ismerjük, az azonban bizonyos, hogy a Mikulás Svédországban nem csak havat talál bőségesen, hanem sípályákat is. A síközpontokban - az alpesi országokkal ellentétben - sífutópályákból építettek többet, nem véletlen, hogy a világ legnagyobb sífutócentruma is Svédországban készült el. A svéd síterepek jellemzően kisebbek és lankásabbak alpokbeli társaiknál, ez azonban nem jelenti azt, hogy fekete pályákért a svédeknek külföldre kellene utazniuk.

Az ország kiterjedése lehetővé teszi, hogy a sízők déltől északig változatos terepeken, de mindig bőséges mennyiségű havon gyakorolhassanak. A sokszínű palettán a legkülönlegesebb célállomásokat a sarkköri vidéken kell keresnünk, de a síelők és a snowboardosok délebbre is otthon érezhetik magukat, akár korábbi világkupa-helyszíneken is. A svédek imádnak síelni, és ez látszik a jó minőségű terepeken is.

Ha Svédországban síelünk, biztosak lehetünk abban, hogy síelés utáni havas programokból is bőséggel választhatunk. Bérelhetünk például motoros szánt, de kipróbálhatjuk a kutya- és a rénszarvasszánt is. Ha hagyományos skandináv időtöltésre vágyunk, horgászhatunk valamelyik befagyott tóban, a nap végén pedig magunkra csukhatjuk a jól befűtött szauna ajtaját, hogy aztán a friss hóban vagy a jeges vízben hűtsük le magunkat.

A svéd síterepek legnagyobbja és leghíresebbje Are (ejtsd: óre). Are Svédország első számú síközpontja, nagy kiterjedésű, változatos terepekkel, gyönyörű kilátással és pezsgő éjszakai élettel. Are öt településből áll, ezek: Duved, Tegefjäll, Are, Are Björnen és Rödkullen.

A város az északi sarkkörtől 400 kilométerre épült fel. Az északi fekvés bőséges hómennyiséget garantál egész télre. A havazás már ősszel elkezdődik, de a biztonság kedvéért hóágyúk is működnek itt. Korábban, a hóágyúk megjelenése előtt a tó jegén megmaradt hó jelentett biztos tartalékot.

Are kedves tóparti kisváros, amely közel 100 kilométernyi sípályával büszkélkedhet - többel, mint jó néhány kedvelt síközpont az Alpokban. Mint annyi mindent Svédországban, a síközpontot is a családok igényeire szabták - bőven találni hát gyerekpályákat is. Érdekes és követendő kezdeményezés, hogy 7 éves kor alatt a fejvédőt használó sízők ingyen használhatják a sílifteket és a pályákat. A felnőttek egynapos síbérlete 290, az egyhetesé pedig 1530 svéd koronába ( 8410 és 44 370 Ft ) kerül.

Aréban 93 kilométeren síelhetünk és 44 lifttel közlekedhetünk. A sífutópályák hossza 300 kilométer. Sok pálya kivilágítható, a nap ugyanis itt korán - januárban például délután fél háromkor, de februárban is már négy előtt - nyugszik. Az átlaghőmérséklet a téli hónapokban -7 fok körüli. A síszezon novemberben kezdődik és májusig tart, néhány hétig azonban általában még májusban is lehet síelni.

A turizmus a vidéken az 1800-as évek végén indult be, ekkor az utazók elsősorban a ma is kellemes élményt nyújtó fürdőket látogatták. Ezekben az években nyílt meg Are első szállodája. A téli sportok kedvelői számára az 1910-es években építették az első létesítményeket, így az első felvonót is. Ekkortájt a szánkó és a curling népszerűsége még jóval több rajongót vonzott a sízésnél. 1954-ben a kisváros vendégül látta a sí-vb-t, és cserébe világhírt kapott. A svédek sísportja a 70-es években jutott újabb lendülethez, részben a legendás Ingemar Stenmark sikereinek köszönhetően.

Are nevét az elkövetkező években egyre többet hallhatjuk majd - mint a 2007-es alpesi sí-vb helyszínét. Az FIS 2002 nyarán meghozott döntése szerint ugyanis a 2007-es alpesi sí-vb-t Are városa rendezheti meg. A nemzetközi síszövetség döntése sokakat meglepett, elsősorban persze Val d'Isere képviselőit, akik álmukban sem gondolták volna, hogy egy skandináv központ kielőzhet egy világhírű alpesi üdülőhelyet. A svéd helyszín mellett szóló érv volt a hely hóbiztossága és a svédek ambíciózus tenni akarása.

A svédek "minden idők legjobb vb-jét" ígérik, elsősorban technológiai tudásukra támaszkodva. A sí-vb házigazdájának választott üdülőhelyen már tavaly nyáron megkezdődött a versenyeket előkészítő kemény munka. A munkák elsősorban az új hóágyúrendszer kiépítéséből állnak, de új pályák is épülnek. A régebbi típusokat a legmodernebb, automata hóágyúkra cserélik, amelyek az idei szezonban már működnek is. Az új berendezések legfeljebb 100 méterenként követik egymást, hogy a hóvastagság optimális legyen a versenyek ideje alatt is.

Új vasútállomást, kongresszusi és sajtóközpontot, valamint 5 csillagos szállodát is átadnak majd az elkövetkező években Aréban. A munkák igencsak előrehaladottak, a helyiek ugyanis a vb-től függetlenül fejleszteni szeretnék síközpontjukat, mégpedig a kelet-európai síturistákra is kacsingatva. Are a helyi síelőkön kívül jelenleg elsősorban az angolokat vonzza, akik közvetlen repülőjáratokkal jutnak el a legnagyobb svéd síterepre.

Hogy a síközpont forgalmát fellendítsék, az elmúlt években sokat javítottak Are megközelíthetőségén is. Erre nagy szükség is volt, a város ugyanis kissé elszigetelten fekszik Észak-Svédországban. Östersund repülőtere 1 óra légi útra található Stockholmtól és mindössze 85 km-re fekszik Arétől. A város és a repülőtér között gyakran közlekednek a buszjáratok, de a helikopterközlekedés is rendszeres. Azok, akik autóval érkeznek ide, szinte korlátlan parkolóhelyet találnak - a város befagyott taván.

A vb-t jelentő FIS-döntés szempontjából igazi ütőkártyának bizonyult az Aréba vezető nagy sebességű vasút, az X2000 megléte. A két éve modernizált vonalakon száguldó vonattal a főváros és a lesiklópályák közti út négy és fél órányira rövidült. A svédek 30 millió eurót költöttek a vasútra, amelyből persze a környék turizmusa és az idelátogató síelők akkor is profitáltak volna, ha nem a svéd város nyeri el a vb rendezési jogát.