FreeHeeler Opening Fesztivál beszámoló

Péntek

Bár tudom, a telemarkozás egyelőre keveseket izgat annyira, hogy november elején autóba üljenek, és azért utazzanak 700+ km-t, hogy egy olyan sífelszereléssel küzdjenek a napfényes, porhavas lejtőn, melynek a kötése kissé hiányos. Pontosabban nincs meg a fele, a hátsókötés. Persze azért ez lehet előnyös is a finom porhóval való közelebbi – testközeli - ismerkedés céljából!
Ami viszont ezzel szemben a telemarkozás mellett szól, az a cipő. Hajlik a talpa, van hely a lábfejnek és lábujjaknak, sőt jobb, ha még egy picit nagyobb is hosszában - egy szintig persze.

Hintertux, verőfényes napsütés, valóban porhó – kivéve a Gefrorene Wand nevű pályát, de ezt neve is jól tükrözi. Viszont síelhető az összes felső pálya a Tuxerferner Hausig, valamint az onnan levezető szakasz is megnyitott már.
Délben kezdődött a program a hegyen, de ilyenkor már a reggeli liftnél tömegével sorakoznak telemarkosok, ismerősök, barátok, barát-jelöltek. Az első besíző körök még lehet, hogy szólóban kezdődnek, de nem jutsz le a pályán úgy, hogy ne szegődne melléd valaki - vagy legalább ne mutatkozna be - aki szintén "hiányos" kötéssel szeli a havat. (Speciel nekem ma sikerült ezt a "hiányos" kötést úgy kiszakítanom a lécemből a 2. menetben, mintha sose tartozott volna össze a kettő.) De egy tesztelő fesztiválon nem sok jobb dolog történhet, mint – akár kényszerből – 2 óránként más-más lécet próbálgatni. Mondjuk ma délutánra kaptam egy Atomic teszt sít a Workshopom idejére, így csak ezt a lécet volt szerencsém komolyabban megfuttatni.
Szóval, egy ilyen fesztiválon van lehetőség felszereléseket tesztelni, csoportos oktatás és Workshop keretében telemark sízést tanulni, ismerkedni és bulizni. (Ez az utóbbi majd este lesz hangsúlyos, a rendezvény legfrissebb telemark filmeket bemutató mozi estje után.)

Péntek révén, ma csak egy kezdő, egy haladó, és egy "jobban haladó" csoport jött össze. Én a jobban haladó csoporttal indultam a hegyre. Nagyon jó kis csapatot kaptam. Két síoktató, egy vér-telemarkos, és egy telemark oktató.
A program valóban workshop jellegű volt. Átbeszéltünk jó néhány kérdést terhelésről, él-használatról, nyomás felépítésről, különböző technikákról. De minderre azért volt időnk, mert levegőt kellett venni a menetek között. Természetesen a túrt terepen kötöttünk ki végül, ahol kissé tömörödött és összetört porhó várt minket, a többit a fantáziátokra bízom.

Röviden a tesztelt síről: Atomic Aspect 180 cm. 7tm telemark kötéssel.
Igazából azért kerestem sít, mert az enyém feladta. Sok kiállító még nem volt, így az egyetlen kitelepült síléces standnál sí után érdeklődve, kértem a lehető legkeményebb sít. Emberünk mondta, menjek be és válogassak. Jött a sí emelgetés, hajlítgatás, nyomkodás, csavargatás... Mikor az Atomic sít kezembe vettem, első gondolatom az volt, hogy ez túl könnyű ahhoz, hogy bármit is reméljek tőle. (Nehéz szendvics síkhez, D2-höz szoktam.) A keménységét tekintve, mégis ez bizonyult a legígéretesebbnek.
Na, mindegy! Viszem, csak legyen már valami végre a lábamon!

A nagy meglepetés akkor jött, amikor a lefújt, jeges pályán – várakozásom ellenére – megtartott, sőt visszarúgott. Ez a sí tényleg tart a jégen, pedig nagyon könnyű kis darab. A porhavas pályákra érve igazi harmóniát adott a telemarkozásnak. Könnyedén fordult ívről ívre, de az éltartással sem volt komolyabb gondom. Karcolt ívekben és élben kormányzott ívekben is nagyon jól viselkedett. Feltűnően jól tűri az apró élváltási hibákat is, mivel nem harap be a léc eleje agresszíven a bekormányzásnál.
Ez utóbbi azért tűnt fel, mert az Atomic GS D2-re szerelt telemark felszerelésemnél kifejezetten fontos az élváltások tisztasága, valamint a terhelések jó elosztása. Mind ezt a legpontosabb időzítéssel. Ha valamiért ez hibádzik, azonnal büntet a sí. Beharap, rángat, ugrál: olyankor már nehéz az ívben korrigálni. Viszont mikor minden passzol - huhúúúú, na az nagyon komoly élmény!!!
Mint korábban írtam, nap végére a túrt, tömörödött, porhavas terepeken kötöttünk ki. A léc – Aspect – nagyon szerette. Szinte bárhol utat lehet törni vele. Szépen fut terepen, rugalmassága és felülete gondoskodik elegendő "trambulinhatásról" ahhoz, hogy a tehermentesítések folyamán könnyedén fusson fel a felszínre. Na, ilyenkor van repülő érzés!
Bevallom, meglepett a sí. Utána néztem a neten, mit ír róla a gyártó. Könnyű famag, titán platni, stb. Igazolni tudom, működik. Alpesi kötéssel nem próbáltam, de telemarkra mindenkinek merem ajánlani. Jó kis darab!

Szombat

Szívás. Főnbetörés. Százas szél.
De, mivel szép időben mindenki tud síelni, nekünk most is menni kell, amíg a liftet le nem állítják! Jöjjön, aminek jönnie kell!
Délelőtt haladó workshop. Öt rettenthetetlen tanítvánnyal. A program első felében – túrt pálya, nulla kontraszt, néha 10m-es látótávolság - az élterhelés, éltartás kérdéseit tárgyaltuk, feszegettük. A program második felére érkezett a vihar nagyobbik része, mely nagy foltokban lefújta a pályáról a havat. A meredek dombhátakon szürkésen világított a kemény, jeges alap a ködben. Hurrá, van valami kontraszt és optikai tájékozódási pont! Így, a program második felében – alkalmazva a workshop kezdetén gyakorolt témákat – szürke jégen tanult a csapat telemarkozni. A résztvevők legnagyobb gondja eleinte pszichés jellegű volt. Elhinni, hogy a léc megtart. Pedig megtartott mindenkit, amint be merte vállalni a tanult mozgás és technika átültetését. Persze, addig volt egy-két pity-puty!
A workshop végére tragikus lett az időjárás. Amikor már komolyabb jégdarabokat ver a szél az ember arcába, nehéz az élvezetet kihozni a sízésből. Liftet a vihar miatt leállították, ami egy dupla köteles kabinostól már nem rossz. A programnak pont vége lett, jöhetett az ebéd. Megérdemeltük.
Ma egy 180-as Dynastar freeride sít teszteltem.
Szendvics szerkezetű, széles sí. Érezhetően nagyobb tömeg volt a lábamon, mint előző nap. Sokkal jobban kívánta az ívek határozott előkészítését és indítását. Éltartásával nem volt gond, hiszen kemény szendvics sí. Vágott/karcolt íveken nem volt lehetőségem kipróbálni, köszönhetően a ködnek, valamint az egyetlen pályára szorult embertömegnek. Terepsízés szintén kimaradt a mai programból, így nem igazán tudtam átfogó képet kialakítani a lécről, csak annyit, hogy nem rossz sí. De, mint tudjuk a "nem rossz" az a "tök szar" kistestvére (is lehetne). Több idő és több terepváltozatosság kellett volna, hogy valós véleményt alkossak a lécről. Ha tehetném, holnap visszacsatolnám a lábamra, és ez a lényeg.

Vasárnap

Szakadó eső lent. Szakadó hóesés fenn!
Tesztelt sí: Kästle 92. 174-es. Hummerhead kötéssel.
Workshop nem volt ma. Inkább kötetlen sízést tartottunk a ködben, és szűzhóban. A szél meglehetősen kellemetlen volt, ha megálltunk a pályán, ezért nem álltunk meg. A sí nagyon jól működött. Jobban tetszett, mint a tegnapi. Az intenzív délelőtti "kilométerzabálás" után, közös ebéddel zárt a nemzetközi csapat, majd lepakoltunk a hegyről. Búcsúzkodás, telefonszám és elérhetőségek cseréje, hazaindulás. A hazaúton már mindenki a következő hasonló programot tervezi - szervezi.
Nagyon jó kis szezonnyitó program volt ez a hétvége. Aki kedvet kap, legközelebb jöhet bátran. Mindazok, akik előbb inkább telemarkozni tanulnának meg, jöhetnek a Síparkba, vagy egyéb oktatást is felkínáló telemarkos rendezvényeinkre!