Sítúra a Bükkben (2014 február)

Résztvevők: Knipl Zoltán és Czégé Zoltán
Útvonal: Hereg-rét (560m) - Hereg-vágás - Tar-kő alja - Toldi-bükk alja - Tar-kő (950m)
Időjárás: felhőtlen, tiszta idő, -8 C fok
Hóviszonyok: bb. 30 cm ülepedett hó, kissé kérges.
Javasolt időszak: január és február, március eleje
Időigény: kb. 5 óra
Mobiltelefon térerő: az nincs!

Túraleírás:
A Hereg-rétnél jól lehet parkolni, kedvelt kirándulóhely, de télen enyhén szólva sem túl népes. A kocsit itt hagyva a K+ jelzésen gyalog haladunk a Hereg-vágásig (K és Z körök itt érnek össze a völgy esésvonalában), ahol már feltehetjük a szőrmét a lécünkre. Azért kell odáig gyalog menni, mert az enyhén lefelé vezető szekérút meglehetősen kijárt (vadászok, erdészek), néha még földes is. Onnantól már felfelé haladunk a sível a K+ jelzésen, vagy kissé mellette az erdőben balodalt. Meglehetősen meredek rész, hamar megérezzük a sítúrázás miért jó zsírégetés. A jelzés a meredeket legyőzve vízszintesre vált, egy szintútra jutva. Ezt keresztezzük és bal felé az úttól felfelé levő hegyoldalban haladunk tovább, nyugati irányban, enyhén felfelé húzva. Nem kell félni a tájékozódástól, nyugodtan haladhatunk, jobbra tőlünk magasodik a Tar-kő gerince. Ha nagyon felcsúsznánk akkor a sziklák tövében mehetünk tovább addig, amíg a sziklák eltűnnek és a gerincre jutunk. Itt 180 fokos fordulattal indulunk fel a gerincen. Vigyázat, a gerinc széle sziklás, kellő távolságban haladjunk tőle balra az erdőben, mert le is lehet zuhanni! Ködös időben nagyon óvatosan! Kb. 120 m szintet megyünk fel, valahol a tető körül találkozunk a K vagy K háromszög jelzéssel, az utóbbin megyünk ki a tetőre. A Bükk hegység egyik leggyönyörűbb kilátása élvezhető innen. Ha nem fúj a szél akkor nagy a szerencsénk, mert egyébként hamar áthűlhetünk. Szusszanás után szőrmelevétel, a kötés lesiklásra állítása után aztán hajrá lefelé! Kövessük a felfelé haladó nyomunkat lefelé. Ha a kérges havon nem süllyedünk be akkor próbáljunk jobban kanyarogni a fák között, gyors és odafigyelős játék. Ha besüllyedünk akkor a lécek forgatása elég kemény dolog, de ez adja ugye a dolgok szépségét. Ha a gerincet balra fordulva elhagyjuk akkor ügyeljünk a távolság/süllyedés arányra, ha túl hamar lejutunk a K+ jelzésre, akkor lehet bandukolni megint. Optimális esetben pont oda lyukadunk ki ahol a jelzés jobbra lefordul a szintútról. Azért ne parádés módon zúgjunk át az úton, Murphy szerint se okos dolog! Jöhet az úton egy elvakult kerekes vagy egy terpjáró, ne bízzunk a hallásunkban annyira. Ha átjutottunk az úton akkor csússzunk a jelzés mellett ameddig meredekké nem válik, majd váltás az erdőbe jobbra, s mivel meredek próbáljunk meg minél több kanyarral lejutni. Az erdő végig az útvonalon elég sűrű, vigyázzunk lefelé, senki se centizgessen lesiklás közben. Illő megismerni, hol tettük fel a szőrmét. Ha az út a Hereg-rét felé esetleg jó, nem összevágott akkor visszatehetjük a szőmét a kis felfelé haladáshoz. Mintegy negyedóra múlva a kocsinál vagyunk. Gondolom ekkorra mindenki jól megéhezik és ha továbbra is hegyi hangulatunk van akkor Répáshután lehet jót enni a Vadászban vagy Bükkszentkereszten a Borostyán vendéglőben, ahol a mi kedvenc fogásunk a "Bükki tócsni gazdagon" némi Borsodi sörrel lecsúsztatva.

Jó túrázást mindenkinek!