Sítúra és jégmászás tengeri panorámával

A szibériai hideg, ami Norvégiában is uralkodott ottlétünkkor sajnos nem épp a legmefelelőbb a jégmászáshoz. Országszerte -18°C körüli értékeket mértek, amitől a jég teljesen kiszáradt, keménnyé és törékennyé vált. Már egyetlen ütéstől is összeomolhat ez a finom jég.
Ahogy magunkba szívtuk az északi higgadtságot, elértünk a Romsdalen völgy bejáratához. Itt egy hatalmas hegyvilág tárult a szemünk elé: magas, függőleges sziklafalak, befagyott patakok, jégoszlopok és fenyőtobozok mindenütt, minden kanyar után valami újat mutatva. Izgatottan néztük az út menti tájat az utolsó néhány kanyargós kilóméteren, majd megérkeztünk a tengerhez. Miután találtunk egy kellemes hüttét, ami a kirándulásaink kiindulópontjául szolgált, még aznap este, alkonyatkor belevetettük magunkat az első jégfal megmászásába. Egy kötélhossz megtétele után a koromsötét éjszakában találtuk magunkat és a gyönyörű narancssárga horizont alatt már láthattuk a város fényeit.
Az első igazi jégmászó napon egy "Döntefossen" nevű helyre indultunk. 600 méter jég, részben 6-os (nagyon nehéz) nehézségi jelzésű szakasz, és tökéletes körülmények fogadtak itt minket. Aztán egy rövidebb gyaloglás következett a mély hóban, amit ismét egy meredek fal követett. Éreztük, hogy ez a fal nagyobb, szélesebb és magasabb volt a megszokottnál. Mire a szakasz kijáratához értünk, ismét ránk sötétedett. A fejlámpáink fényében ereszkedtünk vissza ezen a nagyszerű jégesésen a bejárati részhez. A következő reggel ismét kellemes idő volt a mászáshoz: enyhe szél, kellemes hőmérséklet, napsütés a meredek sziklákon.
Ezt a napot pihenőnapnak szántuk, amit sítúrázással töltöttünk egy közeli hegyre. Kényelmesen tettük meg a 800 méteres szintkülönbséget a hegycsúcs felé. Út közben újra és újra meg kellett állnunk hogy megcsodáljuk a lenyűgöző kilátást. A hegy peremére felérve egy lélegzetelállító kilátás tárult elénk: a fjord, a szigetek és a tenger mind alattunk terültek el. A napsütötte csúcson megengedtünk magunknak egy kis pihenőt, egy kellemes uzsonna után indultunk el lefelé, a tökéletes szűzhóval borított hegyen a völgy felé.

Másnap aztán újult erővel vágtunk neki a ránk váró nagy túrának: Höyspent, 700 méter jég, a szabadon álló falak, a lelógó jégtakarók, a csodás kilátás az alattunk elterülő havas völgybe feledhetetlen élménnyé tették számunkra ezt a napot. A következő napokban egyre beljebb merészkedtünk a jeges tájba. A Sjöla jégesés kb. 50 méterrel a tenger felett kezdődik és igazi kihívást jelentett számunkra, de a lenyűgöző panoráma itt sem maradt el. A visszaútra aztán fájó szívvel indultunk el, ezúttal még világosban.
Miután a partra vonatkozó időjárás előrejelzés nagyon meleg hőmérsékleteket és csapadékot ígért, tovább folytattuk utunkat vissza délre. A Valdres völgyben némi keresgélés után találtunk magunknak kellemes apartmant. A következő nap hóbakancsot húztunk és egy erdőn át érkeztünk meg egy újabb jégeséshez. Itt megismerkedhettünk a sokszor igen ármányos norvég hóviszonyokkal. Még a hóbakancsokban is combig süllyedtünk a hóban! Két óra múlva érkeztünk meg a jégesés bejáratához, majd annak meghódítása után ismét a bakancsokért nyúltunk.

Az ez utáni napon egy igazán különleges jégesést volt szerencsénk megmászni, a Bakkekollen-t. Ez egy hatos nehézségi fokú, 120 méteres jégfal, ami valóban próbára tette technikai tudásunkat. 3 óra intenzív mászás után értük el a a jégfal végéhez hogy végre megmelegíthessük a kezeinket, de ezután még várt ránk a manőverekkel teli visszaút.
A Norvégiában töltött idő hihetetlenül hamar elrepült. Az utolsó jégesés megmászása után fájdalommal tekintettünk vissza rá és fogadtuk el, hogy vége a kirándulásnak. Az autóba beszállva, még egy utolsó pillantást vetve a tájra megfogadtuk: még visszajövünk ebbe a hatalmas jégbirodalomba!

A teljes beszámolót német nyelven itt olvashatjátok!