Menü ≡

Élménybeszámolók: Alta Badia síterep leírás szállás cikk galéria fórum

Alta Badia síterep értékelése
204 szavazat, átlagos érték: 4.8
Nézd meg az értékelők listáját
Alább a síterep fórumából kiemelt írások olvashatóak.
2018.03.23. Péter70
Március közepén, a hosszú hétvégén síeltünk itt. Fantasztikus terep, mind kezdőknek, mind haladóknak. Az előttem szólók már nagyon jól összefoglalták a legfontosabb tudnivalókat. Még néhány hasznos tipp:
- rossz idő esetén a 3 db kabinos, valamint a 21-es jelű buborékos lift ad kis védelmet. A többi lift nyitott, részben fix áttételes.
- a Saraghes hütte nagyon hangulatos.
- a kék 6-os, és a kék 24-es pályán sajnos ellenlejtők vannak, néhol botozni is kell.
- a Corvaran átvezető kék pálya teljesen bevisz a házak közé, szintén nagyon hangulatos.
Várakozás a lifteknél sehol nem volt és mivel az üzemidő 8.30 - 16.45-ig tart, így elég sokat lehet csúszni!
Mivel rengeteg pálya van, így az elágazásoknál eléggé kell figyelni. Néha a pálya számát, néha a lift számát, néha a lift nevét, néha a falu nevét írják ki az irányjelző táblákra. Ráadásul ez utóbbiakat néha a helyi nyelven, azaz ladinul! Izgalmas a tájékozódás - főleg, ha sietni kell.
h i r d e t é s
2018.02.08. samuraptor
Kedves Sítársak

Sípályafutásom újabb szakaszba lépett. Egy a Dolomitokat kiválóan ismerő túracsapattal megsíeltük a környéket. Alta-Badia, Kronplatz, Falzarego, Cinque Torri, +sítúra a Tre Cime lábánál (rágyúrtam, de minden nap kivoltam mint a liba).
Láttam már ezt-azt, de ezeken a helyeken folyamatosan leesett az állam, a tájélmény csodálatos, a nagy terepeken a pályák szélességét, minőségét, hosszát az ismertekhez képest (1-nél nagyobb) egész számokkal szorozzuk meg. 8-)
Az abszolút kedvencem Alta-Badia, minden igaz rá az írtakból és ne mosolyogjuk meg a sok kék pályát, tapasztalataim szerint az olaszok alulszíneznek, lendületesek azok, ettől függetlenül nem kell rajtuk megizzadni, de talán ezt élveztem a legjobban. Extrém hosszú örömsízések, de lehet emelni a tétet az olyan feketéig, hogy még a felvonóból is fekete (Kronplatz) 8-).
5 nap alatt ebből a több száz km-ből szinte csak csipegetni lehetett, számtalan kiváló pálya mellett csak elsiklottunk pl. a SellaRonda alatt.
Ha már itt tartunk természetesen az is megvolt, az elején darázsraj indult, majd széthúzódott a mezőny. Rám a (narancs) kör is frenetikus hatással volt, igazi sítúra jelleg, a kívánatosabb szakaszokon leragadtunk, csemegéztünk-élvezkedtünk, a haladás jól szabályozható, bőséggel teljesíthető, változatos és hatalmas élmény.
Alta-Badiáról még annyit, hogy aki Badiában parkol mondjuk spórolás jelleggel és elmegy a terep túlsó végéig, az mondjuk 13 óra után kezdjen visszafelé iszkolni, hogy még néhány eltévelyedés is beleférjen. Persze helyismerettel lazábban lehet venni.
Ja, nekem fura volt, hogy a felvonók is számozva vannak, mondjuk a mennyiség okán ez tök logikus, sőt ugyan a pályának is van száma, de csak a felvonó számozása van a sítérképen.
Összegezve 6 napig, és még most is vigyorgok mint egy jóllakott napközis és parázslik bennem a visszatérés vágya.
A többit képekben...
2018.01.22-Alta-Badia-2828-sb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2832-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2844-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2845-vs.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2847-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2859-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2860-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2861-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2863-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2866-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2867-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2881-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2883-vs.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2885-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2887-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2888-vsb.JPG 2018.01.22-Alta-Badia-2889-vsb.JPG 2018.01.26-AltaBadia-3665-vs.JPG 2018.01.26-AltaBadia-3667-vs.JPG 2018.01.26-AltaBadia-3670-vsb.JPG 2018.01.26-AltaBadia-3687-vsb.JPG 2018.01.26-AltaBadia-3688-vsb.JPG 2018.01.26-AltaBadia-3691-vsb.JPG 2018.01.26-AltaBadia-3714-vsb.JPG
2014.01.14. marcello
Sziasztok!

Idén is ezt a régiót választottuk a családdal a múlt héten (jan 4.-11.), és összességében ismét nem kellett csalódnunk benne. Az első hétvégén végig esett a hó (kb. 50 cm), még hóláncot is kellett csatolnunk, hogy eljussunk a szálláshoz. Az enyhe idő ellenére is szépen megmaradt a friss hó az éjszakai fagyoknak, no meg a mindig magas színvonalú esti pályamunkálatoknak köszönhetően, nem latyakosodott. Hétfőre még nem sikerült nekik tökéletesen tömöríteni, de keddtől végig kiváló pályaviszonyok voltak, élmény volt húzni az éleket. :)
Viszont ami egyre rosszabb, az az ukrán-orosz tömegek évről évre növekvő száma. Szesz Tábornok vezetése alatt ordibálnak a hüttékben, tolakodnak a lifteknél, sokszor a pályán is bunkók. Természetesen tisztelet a kivételnek, de egyre nehezebben viselhetők el. Nem negatívumként mondom, de idén már találtunk olyan rifugio-t, ahol csupa lengyel volt a személyzet, ez, a külföldi vendégmunka korábban csak a falu éttermeire volt jellemző.
Valahol persze érthető ez a nagy kirajzás, elvégre mi is közéjük tartozunk, akik már 8-10 éve a Dolomitokba járunk síelni, de azért jól érzékelhetően zuhan az aktuális hét társadalmi színvonala. No de félre a gondokkal.
Tavaly a Marmolada-t jártam meg sikerrrel (bár viharos szélben), idén a Lagazuoi-t néztük ki s teljesítettük. A csúcs gyönyörű, a nagykabin villámgyorsan felrepít (2-3 perc), a panoráma pazar. Viszont a tömegek miatt odafele kb. 20 perces várakozás az iránytaxikra (fuvardíj 6 EUR/kopf) Armentarola-nál, miután megérkeztünk, újabb félóra a kabinra, visszafelé pedig, a hátsó piroson iszonyú embermennyiség, a szűkebb részeken több percbe került, mire átjutottunk. Maga a pálya nem nagy élmény, hosszú, de végig árnyékos, mivel két hegyvonulat között a völgyben fut. A végén viszont várnak a szánok, akik visszahúznak majdnem az armentalora-i tárcsás aljába, potom 2 EUR-ért fejenként. Azért készüljünk arra, hogy a szán előtt és után van párszáz méteres botozás, de ennyi bőven belefér. :)
A Sella Ronda-t idén is kihagytuk, bőven elég volt egyszer abszolválni, a túra nagy része a felvonózásról szól, a pályák nagy része pedig le van harcolva, mire eljutsz rá. Kétségtelen, a látvány viszont pazar.
Szívből ajánlom mindenkinek Alta Badiát, remek saját pályarendszere van, még kezdőként is élmény haladni a kék pályákon, de szlalomozni, karvingolni is nagyszerűen lehet rajtuk.

Jó síelést mindenkinek!
2012.03.01. kulacs
Mindenütt jó, de legjobb Alta Badia!!!!
Ne aggódj, mikor hazatész ugyanolyan hurrá-komentet fogsz írni, mint mindenki.
Mi áprilisban megyünk, de a pályák jók lesznek. Tuti fix.
8 éve járok, március - április, de mindig remek volt. Ha nagy a meleg, menjetek korán reggel és úgy elég du. 15-ig sielni. Ebéd egy parkolóhoz közeli hüttében, egy-két csúszás aztán lehet menni sétálni Brunico-ba, vagy csak úgy léc nélkül felliftezni a Lagazoui-ra, esetleg a Sas Pordoi-ra. A Lagazoui-n van egy menedékház (hütte) délután már senki sincs ott, csak az üzemeltető család: apu, anyu, kutya, gyerekek. Míg nem indul le az utolsó lift lehet kártyázni, vacsorázni, pihizni, a Dolomitok tetején...

Kulacs
2012.02.20. Gentiana
Sziasztok! Szombaton jöttünk haza Alta Badia-ból, ahol egy remekül sikerült 1 hetet töltöttünk! Volt minden: friss hó, szikrázó napsütés, szél- és hóvihar :)) A pályák kiválóan kezeltek, még ott is, ahol a hó mennyisége kevesebb volt. A főszezon ellenére tömeg sehol sem volt, egy-egy sella rondás síliftnél alakult ki reggelente kisebb 2-3 perces sorban állás. Sokszor olyan sípályán síeltünk, ahol rajtunk kívül nem volt más! A hidegnek és az első napon esett 10 cm friss hónak köszönhetően a pályák még délutánra sem buckásodtak, kivéve az utolsó napon, mert egy melegfront hatására 0 fok köré emelkedett a hőmérséklet. Sajnos a 6 nap nem volt elég, hogy az összes pályát besíeljük, így attól tartok jövőre is ellátogatok erre a fantasztikus környékre! :))
2012.01.22. antikvárius
Üdvözlöm a tisztelt Alta BAdia rajongókat!

Január 14-20 között 7 napot síeltünk ezen a csodálatos síterepen és környékén. Az élményt tovább növelte, hogy tökéletes időnk volt, hideg, napsütéses, szélmentes. Néhány tapasztalatot leírok ide, hátha érdekel valakit (esetleg lusta visszaolvasni a topicban).

Az amúgy elég drága heti síbérlet "költséghatékonnyá" tehető, ha hét naposat vesztek. Így a hetedik nap csak 12 Euró. Hogy ezt a plusz napot ki tudd használni, persze az is kell, hogy odafelé elindulj éjfélkor és egész éjszaka vezess, vagy visszafelé kell sötétben jönni. Az évek során mind a kettőt kipróbáltuk, ízlés dolga, kinek melyik jobb.

Ez az időszak érezhetően nem szezon még. A pályákon kevesen vannak (még a Sella Ronda is szinte üres), a hüttékben ebédidőben is lehet helyet találni. Főleg középkorúak és idősebbek alkotják a síelők zömét, tiniket, de még kisgyerekes családokat is alig látni.

Mint azt már többen is írták a megfelelő topicban, a Sella Ronda közepes vagy még akár az alatti sítudással 4-4,5 ára alatt síelhető végig. A zöld irányban picit könnyebb, a narancssárgán kicsit élvezetesebb pályák vannak.

Kár kihagyni szép idő esetén a Seceda sítúrát. Ehhez jobb sítudás és kondíció kell, mert Alta Badiából St. Christinába eljutni önmagában is komoly kihívás lehet gyengébb síelőknek, onnan a Secedára és vissza 3-4 órát lehet számítani. Cserébe viszont 10 kilométeres, csodálatosan szép, enyhén piros sípályán pihenheted ki a St. Christinába vezető fekete pálya fáradalmait. Azért javasolom a feketét, mert az azt elkerülő piros egyes szakaszai inkább bobpályára emlékeztetnek, mint könnyed sípályára. Mi lehet ott csúcsidőben ?! A feketén legalább sejtheted, mire számíthatsz.
Visszafelé érdemes sietni, nekünk már a liftkezelők jóindulata is szükséges volt a két utolsó felvonóhoz.

Másik, ennél könnyedebb, de legalább ilyen szép sítúra a Lagazoui-ról lejövő nagyon hosszú pálya. Ehhez Armentarolából lehet elindulni kisbusszal (5 €/fő) egy 15-20 perces útra a Falzarego hágóhoz. Reggelente szinte percenként indulnak ezek az iránytaxik. Meseszép völgyben vezet a pálya. Legszebb része a Scotoni hütte után pár száz méterrel fogadja a csodálkozókat megfagyott vízesésekkel. Az alsó szakasz sajnos inkább sífutópálya, de itt lovaskocsi után kötött kötelekbe kapaszkodva lehet legyőzni a leglaposabb részeket, mindössze 2 Euróért.

A régiót - mint az a sítérképről első pillantásra kiderül - a kék pályák jellemzik. Akik a hosszú, kissé nehezebb pályákat keresik, javaslom, hogy a Corvarából induló kiskabinos felvonó fölső állomásánál szálljanak át a Vallonra felvivő liftre. Mielőtt elindulnának, nézzenek körül, mert felejthetetlen panorámában lesz részük. Ezt a pályát feketével jelölik, de inkább csak jó piros. Kis megtorpanás után folytatható az út lefelé a Boé-nak nevezett, hatalmas, nagyon-nagyon szép pályán. Mivel ez a Sella Ronda része, sajnos délutánra eléggé összetúrják, de reggel, "bemelegítésnek" nagyon nagy élmény.

Péntekre (20-ra) egyébként az addigi ideális időjárás megváltozott. Reggel kicsit havazott, később nagyon havazott, délben akkora hóvihar volt, amilyet ritkán látni még a hegyek között is. Csak 15-20 percig tartott, persze éppen nem a hüttében voltunk. Mire sikerült találnunk egyet, lényegesen csökkent a vihar ereje, a levest már napsütésben kanalaztuk.

Rengeteg dolgot lehetne még dicsérőleg leírni Alta Badiával kapcsolatban, de azt kívánom inkább, hogy minden síszerelmesnek legyen módja arra, hogy saját maga tapasztalhassa meg a szépségeit.

Szeretettel ajánlja a pályarendszert mindenkinek: Tamás
2011.03.27. kulacs
Megtörtént a tavaszi síelésünk.
Úgy gondolom, hogy a síélményeket az időjárás nagyban befolyásolja. A mi 6 napunk alatt az időjárás a következő volt: ezerrel sütött a nap, 10 fok volt árnyékban.
Aki véletlenül ezt a tavaszi síelést tervezgeti leírnék egykét gondolatot:
Legfontosabb a nap sugarai elleni védekezés, ugye 2000 méteren és a fölött sokkal erősebb az UV sugárzás. Ha a nap süt, akkor annak estére igen piros lenyomata tud maradni. Nagyon sok leégett arcú embert láttam. (Egyet a tükörben is...)
Következő fontos dolog: keljünk korán. A liftek indulásakor már érdemes a pályákon lenni. Ilyenkor még nincs nagy meleg az éjjeli fagy és a ratakok a pályákat szépen kipreparálják, óriási élmény a frissen fésült pályákon a szikrázó napsütésben senkitől sem zavartatva síelni. Déltől már csak a magasabban fekvő pályákat és a nagy napos terasszal rendelkező Hüttéket látogassuk. 2-3 óra körül az aktív síelést nyugodtan be lehet fejezni, addigra a pályák nagyon legatyásodnak.
Túrák, amiket ebben a tavaszi időszakban is javaslok:
1. Sella Ronda jobbra kerülve. Corvarából indultunk. (a parkoló már 5€) Ebédidőre már kis kitérővel a Monte Pana-n voltunk. Csak a Gröden hágóról levezető pálya volt gyenge és a bejutás Wolkensteinbe a patak partján.
2. Marmolada. Bebizonyosodott, hogy Cassianoból indulva egyszerűen nem lehet bucka mentes állapotban elérni a Passo Padonról levezető pályát. Ha álmomban buckás pálya kísért, mindig ez jut eszembe. Lehet, hogy egyszer eljövök nyáron és megnézem, gyanítom, hogy fű állapotában is buckás. A levezető pálya mesés volt, semmi jég, semmi bucka.
3. Belvedere. Átsieltünk a Belvedere pályákra, mert azok igen magasan fekszenek. A közepén meg felállítottak egy nagy ugratót, ahonnan mindenki nyugodtan ugrathat, mert az érkezési oldalon egy hatalmas felfújt párna van.
4. Alta Badia egész nap. Gondolom ez nem meglepő. Kedvenc pályám a 8A nekem csak baglyos. A baglyos hüttétől indul. Új meglátásom, hogy a Pralongia-ra felérve érdemes egy kis kaptatót legyűrni, és felmenni a korongos felvonó túloldaláról induló pályához, ha a La viza völgy felé szeretnénk menni. Ezt a pályát nem véletlen nevezték el Pista del Sole -nak.
Túra amit tavasszal már nem javaslok:
Seceda, Sella Ronda balról kerülve, LAgazoui.

Kulacs
2011.02.20. antikvárius
Nagy élvezettel olvastam attu beszámolóját, annál is inkább, mert három hete jöttünk haza erről a tájról. Hasonlóan szép élményekben volt részünk nekünk is. Annyival cifráztuk attuékhoz képest, hogy éjfélkor indultunk itthonról, így már az első napon síeltünk Cortinán. Pár percet nézelődtünk az éppen akkor zajló Világkupa Super-G futamon is. Láttuk Anja Persont, Julia Mancusót, Vonn-t is körülbelül három másodpercig.
A Marmolada valóban nagyon alkalmas egy könnyebb napra, három éve mi is itt pihentük ki az előző napokat :-)) A Seceda-t kár volt kihagyni, Kronplatz kihagyását és viszont nem sajnálnám (nekem nem tetszett). A Lagazou kirándulást azzal lehetett volna tökéletesebbé tenni, ha lejönnek a kabinos felvonó aljához érkező pályán. Sűrű ködben felejthetetlen!!! Én a mai napig jól emlékszem rá :-)
Azt hiszem, nagyon hasonlóan gondolkodunk attuval a kellemes és tartalmas síelésről, teljesen a mi ízlésünknek is megfelelő programot állított össze a barátainak.
2011.02.19. attu
Hat nap, hét éjszaka a síelés Mekkájában
ALTA BADIA

Idei egy hetes síelésünket - mint szinte minden évben - Olaszországba terveztük.
Sok helyen voltunk már kis csapatunkkal, ( Livigno, Tonale, Val Di Fiemme, Val Gardena, Civetta ) imádjuk az országot és síterepeit. Voltunk jó néhány helyen Ausztriában is, de az olasz terepeket szerettük meg igazán.
Alta Badiára esett a választásunk. A régión belül pedig olyan várost kerestünk, amely nem tűnt túl nagynak, ezzel együtt zsúfoltnak, és nem esik bele közvetlenül a Sella Ronda körbe.
San Cassiano lett a befutó, és nyugodtan kijelenthetem: Telitalálatnak bizonyult...

Szállásunkat a régió weblapján kezdtük keresgélni. https://www.altabadia.org
A vékony pénztárcák miatt olcsó apartmant szerettünk volna, öt személyre. A kínálat az alsó árkategóriában nem volt túlságosan nagy, de végül is sikerült találnunk egy kedvesnek látszó házacskát, melynek Larjei volt a neve.
Nem pályaszállás, de ez nem is volt fő szempont, kb. egy kilométer a városka központjától, másfél kilométer a kabinos lifttől. Egyetlen probléma volt csak a foglalással: Egy nyomorult képet sem találtunk az apartman belsejéről. Egy darab külső kép a házról és pont...

Eddig még nem csalódtunk egyetlen olasz szállásban sem, (Talán csak Tonale- n volt kicsit rozzant az apartman, de azt nem mi szerveztük, hanem egy lehúzós utazási iroda) ezért vállaltuk a rizikót és lefoglaltuk.
17.- euró/fő/éj, ebben benne minden, ágynemű, végtakarítás és a rezsi is... nem tűnt rossznak.
200.- eurót kellett küldeni előlegként bankszámlára, a többit a helyszínen.
Fizettünk és vártuk az indulás napját: 2011. január 15., szombat.

Hajnali 3-kor indultunk, hogy lehetőleg még világosban érkezzünk meg.
A Budapest-Bécs-Villach- Lienz-Brunico-San Cassiano útvonalat választottuk, ami kb. 840 kilométer.
Kényelmes tempóban autózva, többszöri megállás után délután kettőkor befutottunk Cassianóba.
Szikrázó napsütés, kedves, szép kis Olasz sí városka, gyönyörű hotelek, panziók, borsos árak, de erre számítottunk.
Síbérletvásárlás: Dolomiti Superski: 205.- Euró/ 6 nap.

Szállásunk keresése közben meghűlt az ereinkben a vér... Volt egy kis házacska, ami nagyon hasonlított a foglaláskor látott egyetlen képre, csak ennek ki voltak törve az ablakai és inkább hajazott egy istállóra... Egyik kedves sporttársunk váltig állította, hogy ez lesz a mi kis villánk. Ez némi feszültséget okozott a csapaton belül, de rövid idő múlva helyre állt a világ rendje: Megérkeztünk az igazi Larjei házhoz.
Napsütötte hegyoldalban, a város felett állt a kedves kis házacska.

Mosolygós, dolgos, inkább osztrákos házinéni fogadott minket, kissé félve léptünk be az apartmanba. Itt ért minket az első meglepetés. 70 négyzetméteres gyönyörű kis lakás, faborítás még a mennyezeten is, patyolattisztaság, szuper ágyak, tágas fürdőszoba, jól felszerelt konyha, króm edénykészlet, fejenként 2 (!!!) törülköző, konyharuha, kávéfőző... stb. Sütő és mikró nem volt ugyan, de a gáztűzhely fölé tartott kenyérszeletek így is tökéletesen megpirultak a tatár bifsztekhez.
És milyen jól esett kenyérpirítás közben az a liter grappa...:-)


1. NAP

A helyi pályarendszer felderítése

Reggel 9-re értünk a kabinos lift parkolójába. Kicsit rontott a szánk ízén a 3 eurós parkolási díj, de később kiderült, hogy megérte. Ha ugyanis felmegyünk a parkoló legfelső részébe, ahol már nem nagyon állnak autók, egy kb. 10 méteres kisebb kaptató megmászása után azonnal felállhatunk a kék pályára és kényelmesen becsúszhatunk a kabinos aljába. Ez a kis kaptató pedig felbecsülhetetlen értékűvé válik a nap végén, mikor kifacsarva megérkezünk a napi sítúrából és a kék pályáról lekanyarodva a kaptatón becsúszunk a kocsi mellé... Egyszerűen szuper...

Elsőként a kabinossal felmentünk a Pizz Soregára. A kilátás fantasztikus... Kedves sporttársunknak, aki először síelt Olaszországban a Sella hegycsoport látványától elakadt a lélegzete és serényen becsmérelni kezdte az eddig látogatott osztrák terepeket.

A Soregáról bemelegítésként visszasíeltünk a kék 11-es pályán San Cassiano-ba, majd újra vissza a Sorega-ra. Innen Arabba felé indultunk. Útvonalunk a Biok csúcs, Pralongia, utána fel a Cherz-re és le Passo Campolongóra. A pályák csodálatosak voltak. Jól kezelt széles kék pályák a magas hőmérséklet miatt kissé kásás, de így is kitűnő minőségű hóval. A táj szépsége pedig egyszerűen lenyűgöző és rabul ejtő.
Campolongón becsatlakoztunk a Sella körbe így kissé többen lettek a pályákon, de a tömegtől így is messze voltunk. Besíeltünk Arabbára, közben megpihentünk egy kis időre és egy bombardinóra. Arabbáról visszasíeltünk, majd fel a Crep de Mont-ra. Innen a szenzációs 1-es piros pályán becsúsztunk Corvara-ba.
Corvara-ból egy kabinossal felmentünk a Col Alt-ra, onnan pedig a La Brancia-n keresztül becsúsztunk La Villa-ba. Az erdei kék pályán mentünk, nem a híres Gran Risa-n. Néha lökdösni kellett magunkat, de így is nagyon élvezetes volt.
La Villa-ból a kabinossal visszamentünk a Piz La Ila-ra. Itt kicsit hüttéztünk és sporttárs hölgyeink legnagyobb örömére néztük és hallgattuk a csini olasz fiúkából avanzsált Elvis imitátort.
A Piz La Ila-tól levágtattunk a piros pályán, majd fellifteztünk a Las Vegas-ig. Innen pedig visszacsúsztunk végig a kék pályán egészen a parkolóig.

Első napunk igazi kezdőnap volt csodás idővel, remek pályákkal és elég sok csúszással.
Kellemesen elfáradtunk és isteni volt vacsira a spárga krémleves fokhagymás krutonnal és reszelt sajttal. Hmm...



2. NAP

Sella Ronda, - Narancssárga kör -

A napos, szép idő miatt a második napra egy Sella Ronda-i kört terveztünk. Kicsit gondolkoztunk, hogy mindjárt San Cassiano-ból induljunk, vagy kocsival közelebb menjünk a körhöz, az előbbi megoldást választottuk.

Gyönyörű idő, napsütés, remek hangulat... Egy óra alatt értünk a Cassiano-i kabinos lifttől a Sella körbe. A narancssárga útvonalon haladtunk Passo Campolongo, Arabba, Val di Fassa, Val Gardena, Corvara és újra Passo Campolongo-n keresztül vissza San Cassiano-ba.

Többször megtettem már ezt a túrát, de nem tudok betelni vele... Csodálatos tájak, gyönyörű kisvárosok, remek pályák, végeláthatatlan síterepek és liftrendszerek kényeztetik az ide látogató sízőket.
A Fassa-i részen pihentünk egy picit a Passo Sella-n található Salei hüttében, ahol a napozó ágyak vastag szőrmékkel vannak kibélelve. Pihegtünk a szőrmés ágyakban és csodáltuk a Dolomitok fenséges látványát. - Kell ennél több...?

Nagyszerű napot zártunk, a teljes Sella körön kívül plusz 1-1 óra volt az oda-vissza síelés San Cassiano-ba, így a teljesítményünkre sem lehetett panasz. Túránk végén holt fáradtan csúsztunk be a parkolóba, este pedig elégedetten csavartuk ki az újabb üveg grappa nyakát...:-)



3. NAP

"Pihenőnap" a Marmolada gleccseren

Síelők körében elég közismert a 3. nap réme. Állítólag ilyenkor kezdenek fáradni az izmok, ízületek és több a baleset is. Ezért erre a napra mi is könnyedebb síelgetést terveztünk. A csapat tagjai rám bízták a döntést a napi penzumot illetően...
Valamilyen megmagyarázhatatlan elmebaj következtében felvázoltam sporttársaimnak egy kellemes Marmolada-i gleccser túrát, keresztül Arabbán, Passo Padon-on , Malga Ciapela-n át, fel a nagy kabinossal, le a 12 km-es piroson és vissza...
És ha már a Sella körre is Cassiano-ból indultunk, hát induljunk ma is az alaptáborból, az 1-1 órácska plusz oda-vissza simán belefér. Bíztak bennem és ez lett a vesztük...:-)

Nehezítette helyzetünket, egyik fiatal sporttársunk megbetegedése. Csúnya torokgyulladást diagnosztizált a sebtében összeült konzílium. Telefon haza a házi dokinak, egyeztetés a beszerzendő gyógyszerekről, futás a patikába. Természetesen simán adtak recept nélkül is antibiotikumot... Lázmérőt csak digitálisat lehetett kapni. Enyhén dobogó szívvel, kezemben utolsó 100 eurósommal vártam az ítéletet a kedves patikus nénitől az árat illetően. - 8,20.-euro... Most akkor mi van...?
Cca. 2300.- Ft-ért recept nélkül 12 szemes antibiotikum és egy szuper digitális lázmérő?
Értetlenül és bambán pislogtunk, majd döntöttünk: - Gyógyszertárat nyitunk otthon...:-)

Kis barátunk ellátása után kicsit későn, kb. fél 11 körül indultunk el a kabinossal.
Passo Campolongo, Arabba volt az irány. Arabbán a kis kabinossal mentünk fél állomásig.
Itt sajnos volt egy 20 perces sorban állás a kétszemélyes ülős lifthez. - Kibírtuk... Tovább fel a Passo Padon-hoz.
Innen egy nagyon hosszú piros-kék pályán lehet lecsúszni a Marmolada gleccserhez induló nagy kabinoshoz Malga Ciapelára. A pálya kellemes vonalvezetésű, azonban több szakaszon is elképesztően buckás. Tankcsapdáknak is beillő terepeken bukdácsoltunk keresztül, mire leértünk a nagy kabinos aljába. Itt sajnos újabb enyhén kellemetlen meglepetés, egy 40 perces sorban állás várt ránk- Végigálltuk...
A nagy kabinos három szakaszban megy fel a gleccserhez. A második szakasz elején, mikor elindul a lift és elhagyja a tartóoszlopot, hatalmasat beleng a 70 személyes gondola. Ilyenkor többen sikoltoznak, vagy éppen röhögnek és mindenki halott sápadt. Nagyon vicces...:-)
A gleccserhez felérve elképesztő látvány fogadja a szerencsés vándort. Minket is csodálatos panorámával és szikrázó napsütéssel kényeztetett a "Dolomitok Királynője"
Rövid pihenés és fényképezgetés után nekiindultunk a híres 12 km- es piros lejtőnek.
Remek volt a pálya és nagyszerű a hó minősége. Rendben ment minden egészen odáig, míg újra be nem csatlakoztunk az egyszer már megátkozott buckás részhez. Újabb szenvedés, vér és könnyek árán végül leküzdöttük magunkat.
Ekkor azonban már szorítani kezdett az idő, haladni kellett keményen, nehogy lekéssük az utolsó lifteket visszafelé. Fel a Passo Padon-ra, le Arabbára, Passo Campolongo, vissza a Cherz-en át...
Egy szónak is száz a vége: - Az utolsó lifthez 16.14-kor érkeztünk... - 16.20-kor zárt...:-)
Erre mondják: - remek időzítés...Sporttársaimnak nem pont ez volt a véleménye, de most nem idézném Őket, mert akkor nem jelenhet meg az írás ezen a fórumon... :-)
Mindent összevetve a legnehezebb és az egyik legjobb napunk volt a harmadik, rengeteg csúszással és csodálatos helyek felderítésével.



4. NAP


Laza nap "négy hegy" túrával

A reggeli órák életveszélyes fenyegetésekkel teltek, midőn felvázoltam egy kellemes, lazább nap rémét...
Az előző napi megpróbáltatások tényleg kissé lefárasztották a csapatot. Kis beteg barátunk ma sem tudott még velünk jönni, az apartmanban maradt. Szerencsére volt nálunk laptop sok filmmel, ezért nem unatkozott túlságosan.

Fél 11 körül indultunk, elmúlt a szép idő és igazi télies időjárás köszöntött be, csendes hóeséssel.
Kitaláltam egy ún. "négy hegy" túrát, ami valóban nem tűnt túl nehéznek, illetve hosszúnak. A négy hegy sorrendben : A Sorega, Piz la Ila, Sponata és a La Crusc.
A Sorega-n kezdtünk, innen síeltünk át a Piz la Ila-ra. Közben volt egy tűzött pálya, nagyon jó vonalvezetésű, megtámadtuk rendesen, nagyon szuper volt.
A Piz la Ila-ról a piros 17-en mentünk le La Villa-ba. Ez a pálya egyszerűen fantasztikus!
A Gran Risa-hoz (17-es fekete) fáradtnak tűnt a társaság, ezért nem erőltettük.
La Villa-ban hosszú percekig liftezget az ember, különböző rövid ülős liftekkel, melyek keresztül-kasul behálózzák a kisvárost.
Végül csak feljutottunk a Sponata-ra, innen pedig lesíeltünk Badia-ba. Újabb liftezgetés után végül feljutottunk a negyedik hegy csúcsára is a La Crusc-ra.
Esett ugyan a hó, de nem volt köd és a szél sem fújt, így kifejezetten élveztük a síelést a laza friss hóban. Egy rövid pihenő és bombardinó után szép nyugodt tempóban visszasíeltünk a Sorega-ig, innen pedig vissza a parkolóba.

Ez a napunk tényleg nagyon kellemes és nyugis volt, így a nap végén megúsztam a nyilvános megkövezést. Elvégre szülinapom volt...:-)



5. NAP

Meglepi túra a Lagazuoi-n.

Reggel legnagyobb örömünkre újra harcra jelentkezett fiatal sporttársunk. Az idő nem volt túl szép, de néha-néha előbukkant a napocska.
Meglepi túrát ígértem a bandának, de nagyon furcsán néztek, valahányszor ezt lelkesen emlegettem. Talán a harmadik nap megpróbáltatásai óvatossá tették őket...

10 körül kezdtünk, fel a Sorega-ra, innen pedig lesíeltünk Armentarola-ra. Itt lecsatoltunk és egy rövid kis sétával kiballagtunk a pálya végével szemben lévő parkolóba. Itt állnak a taxi kisbuszok, melyek felvisznek a Passo Falzarego-hoz. Személyenként 5 eurót kérnek, ami talán nem túl sok az élményhez képest, amiben később részünk lesz.
Mi egy kb. 15 fős kisbuszba kerültünk egy fiatal olasz csapattal, akik annak rendje és módja szerint -amúgy olaszosan - végigénekelték a szűk fél órás utat, sofőrünk pedig ezen felbuzdulva nagy kedvvel száguldozott a lefagyott hegyi szerpentinen. - Mókás volt...
Szerencsésen megérkeztünk Passo Falzerago-ra, ahonnan a közel 100 éves kabinos lift indul a Lagazuoi csúcsra. A kihalt környék, a csendes hóesés, a ködös idő kissé baljóssá tette a megérkezést követő perceket. Csak tetézte ezt a szinte függőlegesen égbe törő, ködbe vesző, tartóoszlopok nélküli drótkötélpálya.
Természetesen azonnal megérkezett a várt kérdés sporttársaimtól: - Ugye nem oda akarsz felvinni minket...?
Egy kellemes piros pálya vizionálása után sikerült betuszkolni a csapatot a felújított, de láthatóan régies gondolába, amely villámgyorsan küzdötte le a közel 700 méteres szintkülönbséget és érkezett meg a 2778 méter magas Lagazuoi csúcsra.
A kilátás nagyszerű lehetett volna, ha nem úszik a környék tejfehér ködben.
Így indultunk el lefelé, a 7.5 km-es piros pályán, ami meglepően könnyűnek és élvezhetőnek bizonyult. Függőleges sziklafalak, befagyott vízesések, több méter magas jégcsapok tették felejthetetlenné lesiklásunkat.
A pálya vége felé elég sokat kell a sífutást gyakorolni a sík részek miatt, de csak addig, míg meg nem érkezünk a "paci vontatóhoz"...
Ez az elképesztően jópofa találmány a következő: Két paci vontat egy szánt, amihez hozzákötnek két cca. húsz méteres kötelet, amikre hurkok vannak kötve kb. 2 méterenként. A lökött síelők belekapaszkodnak a hurkokba, 2 eurót leszurkolnak, majd a szán megindul és visszavontatják a bandát egészen Armentarola-ig, ahol újra be lehet csatlakozni a pályarendszerbe.
A vontatmány lassan halad és nagyon figyel a kocsis bácsi hátrafelé, ha valaki elpottyanna, valószínű megállnak és megvárják, míg összeszedi magát, bár erre a mi transzportunknál nem került sor. Ezt a kedves kis kalandot vétek kihagyni és bátran ajánlom kezdőknek is.
Armentarola-ról visszasíeltünk a Cassiano-i terepekre, kicsit csúsztunk még, majd beültünk a Punta Trieste hüttébe egy kései ebédre. Természetesen olívaolajos, fokhagymás spagettit ettünk, amit magától értetődően magyar szakács készített és szolgált fel nekünk, kedves olasz pincérünk pedig pár szó erejéig megvillantotta magyar szókincsét. Persze ezek közül egyet sem tudok idézni, mert nem nagyon bírná a nyomdafestéket...:-)

A fincsi tésztázás után még síelgettünk keveset, majd elégedetten indultunk haza, tele nagyszerű és felejthetetlen élményekkel.



6. NAP

A "Sella Ronda" kör visszafelé

Utolsó napunkon ismét szép idő köszöntött ránk. Közös felkiáltással szavaztuk meg a napi úti célt, nevezetesen a Sella Ronda körbesíelését, ezúttal az ellenkező -zöld jelzésű- irányba.

Napsütés és igen hideg idő fogadott minket a hegyen. A Sorega után Corvara felé irányítottuk síléceink orrát. Ismét remek és tömegmentes pályákon csúszhattunk.
A Dantercepies csúcstól nagyon hosszú pálya vezet Selva Wolkensein-ig. Választhatunk két irányt is: Az egyik piros, a másik fekete pálya, mi a pirosat választottuk és igazán nagyszerű sí élményt jelentett ez a kiváló lejtő. Selva Wolkenstein-be érkezve újabb meglepetés éri az embert, mikor is a sípálya szabályszerűen a kisváros házai között vezet a következő kabinos aljáig.
A Gröden-i részen is nagyszerű pályákon csúszhattunk, az egyetlen kellemetlen élményt egy háromszemélyes, fapados ülőlift kínzó lassúsága és az eközben fújó fogcsikorgató jeges szél okozta, valahol a Sella Joch- i részen.

Ezeket a vacogtató perceket leszámítva kitűnő hangulatban, az elmúlt hat nap összes fáradtságával és izomlázával lábainkban, szerencsésen és balesetmentesen teljesítettük az utolsó métereket is és igazán fájó szívvel csúsztunk be a San Cassiano-i kabinos lift felső parkolójába...idén utoljára.


ZÁRSZÓ

Alta Badiaaa!!!

Azt hiszem, még sokáig fogjuk ezzel a bődüléssel köszönteni egymást kedves barátommal...:-)
Mindannyiunknak, akik voltunk olyan szerencsések és ellátogathattunk erre a csodálatos helyre, felejthetetlen élményt nyújtott az itt eltöltött egy hét.
San Cassiano, a kedves kis városka, a nagyszerű és olcsó Larjei apartman ház, a hibátlan pályák és végeláthatatlan sílift hálózat, - és még sorolhatnám- mind arra a következtetésre juttattak, hogy az eddig látogatott közel 40 síterep közül ez volt a legjobb.
Elgondolkodtató, hogy a Sella hegycsoportot körülvevő síterepek miért nem adják össze pályáik hosszát, hiszen tulajdonképpen összefüggő rendszert alkot egymással az Alta Badia, Val Gardena, Val di Fassa és Arabba-i régió.
Hevenyészett számításaim szerint az előbb említett terepek bármelyikéről indulva cca. 420-km-es összefüggő pályarendszer síelhető be. Természetesen a vég nélküli csúszásnak gátat szabnak a délután záró liftek és az éjszaka sötétje, de azt hiszem ez más mega síterepekre is vonatkozik.
Hat napos csúszásunk alatt csak ritkán mentünk többször ugyanazon a pályán, megkerültük kétszer a Sellát, elsíeltünk a Marmolada gleccserre és vissza, besíeltük a helyi pályarendszert és a Lagazuoi-t is.
Sajnos még így sem jutottunk el a híres világkupa pályára, a Gran Risa-ra, a Vallon fekete pályára, nem síeltünk egy métert sem a Colfosco-i részen, pedig az is Alta Badia-hoz tartozik.
Ha lett volna még pár napunk simán átcsúszhattunk volna Val Gardena-ra, görcsöltethettük volna vádlijainkat a 10,5 km-es Seceda-n, és ha minden kötél szakad egy rövid kocsikázás után Piccolino-ból megindulva belevethettük volna magunkat a 105 km-es Kronplatz-i rendszerbe... Még leírni is sok...:-)

Köszönettel tartozom kis csapatomnak a fantasztikus lelkesedésért, a türelemért, amiért nem nyúztak meg a harmadik nap miatt, fiatal kis sporttársamnak, aki dacolva betegségével is hősiesen küzdött, még ha nem is volt mindig túl jól.

Aki volt olyan türelmes és elolvasta fenti beszámolómat egy hetes síelésünkről, annak nagyon jó szívvel tudom ajánlani ezt a nagyszerű sí régiót: Alta Badia-t,

MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT!!!

Nagy Attila
Arabba Marmolada, 12 km-es piros pálya teteje. Lagazuoi, régi kabinos lift. A Lagazoui csúcson. Bombardinók...:-) Óriás jégcsapok a Lagazoui-ról lefelé. Alta Badia, kék pálya Alta Badia, Monte Cherz Alta Badia
2009.01.30. serfozo
Sziasztok!
Mi tegnap jöttünk haza, és mondhatom hogy minden nagyon jó volt. Remek gondozott pályák, sehol semmi jegesedét, persze a meredekebb részek délutánra elég buckásak lettek. Mi főleg a piros pályákat kerestük, mert a kékeken elég sokszor mentél inkább felfelé, mint lefelé. A táj elképesztően szép, ami gondolom nem újdonság. Néhány képet felteszek, ha van kérdésetek, akkor szívesen válaszolok rá, ha tudok.
Ági
P1130605-atmeretezve.JPG P1130211-atmeretezve.JPG P1130145-atmeretezve.JPG
2009.01.18. SíMan
Január 13-án Kronplatzról sajnos csak egy napra léptünk be S. Cassianon keresztül ebbe a mesevilágba, amelyet Dolomitoknak hívnak. A sárga tojások vittek a fel a Piz Soregara. Annyira jónak tűnt a faluba levezető 7-es piros pálya, hogy azonnal le is csúsztunk rajta melegítésként. Nem csalódtunk, csak lelkendeztünk csúszás közben is. Ismét fel a Piz Soregára és irány Piz La Villa s azon belül is a várva várt Gran Risa fekete pálya! Mit mondjak, eddig is csodáltam a síversenyzőket, de így hogy le is jöttem ezen a pályán szavakat sem találtam. Elég meredek és még versenyeznek is rajta! Miután becsúsztunk a felvonó aljába meglepetten tapasztaltuk, hogy nem kell lépcsőzni a néhány méter magasan lévő szintén sárga tojásokhoz, hanem egy kis fogaskerekűhöz hasonló kabin visz fel! Volt aki a 17-es piros pályát választotta a fekete helyett és őt pedig egy 3-as beülő hozta fel a völgyből (néhány száz méter az egész!). Miután felmentünk a csúcsra belevetettük magunkat a kék pályák világába La Brancia felé. Élveztük ezeket is, aztán jött a nap egyetlen gyenge pontja a 6-os kék pálya a Pralongia alsó állomása felé. Ezt máskor kihagynám, mert inkább sífutás volt, mint siklás! Miután elértünk a felvonóig, kis tanakodás után a mellett döntöttünk, hogy lecsúszunk a Boé buborékhoz. Ez visz fel a 2000 m magasan lévő Boéhoz és onnan indul a csodálatos 1-es piros pálya! Ismét fel a kabinossal, majd onnan tovább a 2550 m magas Vallon fekete pályához. De itt álljunk meg egy pillanatra! A kabinosból kijőve jobbra pár tíz méter hosszú varázsszőnyeg feljebb vitt, hogy a fekete pályához tartozó beülőshöz ne kellje sokat gyalogolni! A Vallonról gyönyörű látvány tárul elénk, szinte az egész terep belátható! A nem túl kemény fekete pályáról csúsztunk tovább egyenesen a Passo Campolongoig, ahonnan tovább a Cherz csúcsra. La Vizzara vezető kék pálya ragyogó és szép környezetben vezet. La Vizzanál találkoztunk kis csapatunk többi tagjával az egyik hüttében. Míg fogytak a császármorzsák én nem bírtam magammal és kétszer lecsúsztam a Sole nevű kék pályán. Valóban nagyon lehet itt élvezni a kék pályákat is, mert nincsenek sokan és jó vezetésűek. Pralongiaról a kék pályán visszacsúsztunk S. Cassianoba. Miután még volt időnk, ezért ismét fel a Piz Soregara, át a Piz La Villara és csapattuk a 17-es piros pályát! A napot ismét a S. Cassianoba vezető piroson zártuk a lelkesedéstől csillogó szemekkel! Síutunk egyik csúcsa Alta Badia!
Piz-Sorega.jpg Piz-Sorega-S.-Cassiano-fele.jpg S.-Cassiano-fele-a-piros-palyan.jpg Gran-Risa-felvonoja.jpg Piz-La-Villa-tetejen.jpg Italkinalat.jpg La-Villa-a-csucsrol.jpg Dolomitok-reszlet-La-Villabol.jpg Hotel-Gran-Risa.jpg La-Brancia-fele.jpg Boe-felvono-also-allomasa.jpg Vallon-sziklai.jpg Cherz-felso-allomasa.jpg Idill-Pralongia-tetejen.jpg
2005.03.06. kulacs
Március első hetét töltöttünk ezen a terepen. A magyar sízők számára kicsit ismeretlen vidék, ezért megpróbálom bemutatni. A megközelítés szerintem könnyű, én Lienzen felé mentem. Sehol dugó, nyugodt 8 órás út a 775 km-re (Budapesttől). A Síterep települései: Corvara, Colfosco, S.Cassiano, Pedraces, La Val. Corvarából és Colfoscoból közvetlen bekapcsolódási lehetőség van a Sella Rondába. Ezek a falvak szinte csak hotelekből és garni szállókból, meg apartmanokból állnak. Minden épületben vendégeket fogadnak. A jellemző ár éjszakánként és fejenként 40 Euró és attól fölfelé. Nem éppen olcsó. Ennél csak a bérletek drágábbak. A felnőtt Dolomit Superski jegy 190 euro. Mindezért csodálatos síélményt kapunk. A Sella Rondáról az ottani topicban írtam bővebben. Alta Badia elsősorban a kékpályák kedvelőinek ajánlott. Rengeteg ilyen található itt. Persze van piros és fekete is. Rájöttem, hogy nagyon szeretek a kékpályákon száguldozni. Ez csak itt elképzelhető, mert itt aztán nincs tömeg a pályán, általában csak az étteremeknél ill. a völgyekben lehetett 10 embernél többet látni. Jónéhány hegy, keresztbe kasul hálózva felvonókkal, úgyhogy sielhetsz amerre akarsz, ha találsz egy felvonót menj fel vele és folytasd. A pályákhoz bekapcsolódhatsz Corvara, Colfosco, S. Cassiano, La Villa, Pedraces falukból. La Val kicsit messzebb van, itt viszont már lehet találni olcsóbb szállásokat. La Villánál és Corvaránál fizetni kell a parkolóért, a Budapestről ismert automatákba 3 eurot kell bedobálni, az 5 centest még elfogadta. Ha nem szeretnénk körbesízni a Sella Rondát akkor a Santa Cassiano-i lifttel a legjobb felmenni, ott ingyé lehet parkolni. Németül mindenki tud, hiszen ez még südtirol. A vendégek szinte csak olaszok, azért néhány némettel is lehet találkozni abból a harsány, kiabálós-röhögős 50-es fajtából. Magyart egyetlen egyet sem azonosítottunk. Az egyik hegyi étteremben egy táblára mindenféle nyelven ki volt írva, hogy üdvözlünk. Volt héber, japán meg kínai meg vagy 20 másfajta nyelven, magyarul nem. Muszáj volt felkarcolnom a magyar nyelvű változatot. Az össz pályahossz 130 km. Ehhez 53 lift áll rendelkezésre. Egy nagy kabin, 7 kabinos-tojásos, 29 ülőszékes felvonó. A liftek összkapacitása óránként 78000 fő. A siterepen elszállásolható turisták száma max. 15000. Az egyhét alatt egyszer kellett 2 percnél többet várakozni, mikor az egyik lift valamiért leállt. Tavaly ugyan ebben az időben voltam Madonna di Campilioban és kb. 5-ször nagyobb volt a tömeg. A pályák minden reggel tökéletesre preparálva, ahogyan az olaszoktól megszokhattuk. A Sella Rondához kapcsolódó pályák kicsit nyüzsisebbek, de azok sem vészesek. Érdekes falu Colfosco, ahol szinte minden házból sível a lábunkon lehet reggel indulni, és este megérkezni.

Akit még érdekel valami, szivesen írok róla.

Kulacs
h i r d e t é s
h i r d e t é s
INGYENES TANÁCSADÁS »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »