Élménybeszámolók

Amikor február 18-án splitboardoztam a Graukogelen, még olyan vékony volt a hótakaró, hogy azt hittem, ez volt az utolsó alkalom, amikor láthatom a húzós liftet, mielőtt elbontanák.

A hószegény telek miatt egyszer már bezárt a hely, de egy petíció után, a 2023/24-es szezonban hetente 4 napra újra megnyitották. Azután jött két még gyengébb tél, emiatt tavaly és az idei szezonban sem volt elegendő természetes hó a pályák előkészítéshez. Egészen február végéig, amikor több kisebb havazás után, 26-án mégis kinyitották. Természetesen én is ott voltam, hogy még egyszer utoljára átéljem ezt az élményt, egy nosztalgikus utazást, mert itt még most is olyan síelés, mint anno. Sokan gondolhatták még így, főleg az idősebb korosztály, de ez itt nem jelent tömeget, csak annyit, hogy nem egyedül ülök a felvonón és látok még pár embert a pályákon. A hütték teraszán viszont annál többet, akik jó hangulatban élvezik a napsütést.

Az sem lehet véletlen, hogy itt mindig mosolyognak és előre köszönnek a liftkezelők, nem egyszer, hanem minden alkalommal, és megkérdezik, hogy tetszik-e. Hát persze, hogy tetszik! Kellemes az idő, a pályák kitűnőek, mindig is azok voltak. Ráadásul most (titokban) még néhány rövidebb erdei porhavas lesiklásra is volt alkalmam a felső részen. Utána a húzós lifttel térhettem vissza, hogy megismételjem.

Sajnos a hó még mindig nem sok, és csak a középállomás felett volt elegendő a pályák előkészítéséhez. A tavaszt idéző hőmérséklet miatt pedig valószínűleg csak néhány napig tart itt a 2025/26-ös síszezon, ami valószínűleg az utolsó is.

https://sielok.hu/fotoalbum/graukog...el-2026/kep/1/
https://sielok.hu/fotoalbum/graukog...el-ski-2026/kep/1/

Graukogel
Írtam már erről a helyről, két éve márciusban egy csodás napot töltöttünk itt. Azóta a Graukogel önálló oldalt kapott.
Most három napot töltöttünk a völgyben, a szállásunk a Sporthaus Gasteinben volt. A második nap Zsolt (Sörapu) barátommal látogattunk ide. A hangulat a szokásos, egy-két autó a parkolóban, a lift még áll, de érdeklődésünkre közlik, hogy természetesen jár. Rajtunk kívül nincs síelő. Szép komótosan felérünk az alsó ülőssel, közben keressük a pályát, de az kicsit arrébb van, nem sokat látunk belőle. Van néhány nyiladék, amin le lehetne jönni, de ehhez nincs elég hó. Miközben átszállunk a másik szintén retro felvonóra látjuk, hogy az alsó rész le van zárva, és azt is tudjuk, hogy lejövünk rajta. Végre felérünk, az alulról több mint 20 perc. Balra kezdjük a csákányos felé. Kiérünk a pályára amit kb. 30 centi érintetlen porhó borít. 95-ös derekú lécem úszik rajta, Zsoltnak nehezebb a dolga a GS-el. A csákányos alján gyors telefon Norbinak, ha jót akar azonnal jöjjön. Lemegyünk elé végig. Nem tudok betelni a hóval. Ez a 16. napom a szezonban, de az első igazi, a sok műhavas után. Megjön Norbi, de pár dolga a szálláson maradt, így társaim elugranak értük,egyedül megyek fel. Megnézem jobbra a Toni Sailer-ről elnevezett fekete pályát (itt nyert VB-t 1958-ban). Tök egyedül vagyok rajta, szinte érintetlen az egész, a legjobb porhó. Mintha nem is pályán lennék, beugranak a magányos túrasís reflexek. Egyedül vagy, vigyázz, ha baj van nincs aki segítsen. De menni kell, annyira jó. Aztán megjönnek a társaim, és folyamatosan nyomjuk a köröket, karcoljuk össze a hegyet. Persze kimegyünk jobbra az elvileg lezárt ski route-ra is. Délben eszünk egy jó levest fenn a házban, amelyik időközben megtelt sítúrázókkal, aztán folytatjuk tovább. 30 sízőnél nem volt több egész nap. Sajnos négykor vége a varázslatnak.
Most már biztos, hogy ez a hely a kedvencem marad, így ahogy van, a lassú, öreg, szeles felvonóival, a fűtetlen üléseivel. Remélem ilyen is marad, és továbbra is messze elkerüli a lassan mindent beborító tömeg síturizmus.