Élménybeszámolók

A SkiJam szervezésében 2016.01.17 és 24. között jártam itt. Szerintem ez egy erősen közepes minőségű és szolgáltatású pályarendszer. Ezért Magyarországról nem éri meg ennyit utazni. A bemutató szöveg nagyon jól sikerült, az embert tényleg felcsigázza, de a tapasztalatok alapján inkább csak marketing duma. Mivel Olaszországi tapasztalataim Sappadát kivéve eddig csupa pozitívak voltak ezért is ért váratlanul az itteni hozzáállás. Korszerűnek nem mondható (nem is értem hogyan lehetett itt olimpia), ugyanis 1 db szélvédett, vagy fűtött lift sincs. Többnyire régebbi 4-es ülős, rozoga 2-es, vagy tányéros (még csákányos se). De azok nagy része nem is ment. Lehet, hogy a XX. század eleje óta van itt sí élet (az egyik Jafferau-i lift talán abból a korból maradt :-), de nagy fejlődésen azóta sem ment keresztül.
A méretét tekintve is erősen túlzó a 100 km, szerintem a szánkódombokat is belevették. Én olyan Gerlitzen méretűnek éreztem. De mivel csak kb. 30 %-án lehetett síelni 4 napig ezért inkább Mönichkirchenre emlékeztett. Aláírom tényleg kevés hó jutott idén ennek a régiónak, de mivel hétköznap kevesen járnak ide az üzemeltető sem tett sokat azért, hogy megcsinálják a további pályákat. Némelyik pályán csak tényleg minimális hópótlásra, vagy kezelésre lett volna szükség, de hozzá sem nyúltak. A hétvégére nyitottak 2 új pályát és pénteken hál' istennek elindították a Jafferau-i oldalt. Szombaton viszont ennek ellenére is jelentős sorbanállás volt a felvonóknál (boldogult szlovák emlékek:-). A hosszú pályák is relatív fogalom. Eplényhez képest tényleg hosszúak voltak, de például a büszkeségük az olimpiai pálya is fele olyan hosszú mint mondjuk a Cavalese-i, 4 perc alatt le lehetett érni, majd 25-öt felvonózni. Fekete pálya nem volt nyitva és a pályák közötti átcsúszások is eléggé esetlegesen voltak megoldva. Ha valaki nem akart sokat botozni az olimpiai pályáról hazafelé akkor konkrétan az erdőben fák között (és azok gyökerein) kellett visszacsúszni. A pályák jegesek és kövesek voltak, teljesen leamortizálták a lécemet. A hóágyúzás is (ahol lehetett) teljesen ad-hoc jelleggel össze vissza történt, minden ésszerűséget nélkülözve. Vagy a hozzá nem értést, vagy a belesz*rást tükrözve. Talán túl közel van már a Francia határ :-). A Jafferau-i oldal már kicsit nagyobb élmény. A síbuszok egyébként 20 percenként jártak, a megközelítéssel nem volt gond. A pályák is jobbak voltak, bár itt is kb. a fele ment és ugye kisebb mint a másik oldal... A parkolóból egy kabinos lift visz fel a pályákhoz. A hegy legtetején gyönyörű kilátás fogadja az embert, de az odaút azért embert próbáló. Szélcsendben nincs baj, de ha fúj! Ha valaki emlékszik a Chopok tetejére felmenő kétüléses liftre akkor sejti mire gondolok. És hétvégén még dugig telt parkolóra és sorbanállásra is kell készülni, de az itteni pályák rendben voltak. A hét legnagyobb síélményét ennek az oldalnak köszönhetem.
A bolti és hütte árak korrektek a színvonalhoz hasonlóan alacsonyabbak mint az olasz átlag. A helyi kommunális uszoda egy idő utazás a szocreálba. A Campo Smith ami a bemutató szövegben is megemlítésre került nagyjából megfelelt az elvárásoknak, bár az extra apartmanban ígért mosogatógépet nem találtuk, mikrót külön kellett kérni, akinek jutott kapott, vízforralót meg már kérni sem lehetett. A WIFI a szobában nem működött és ezt a hét végéig nem is sikerült orvosolni, bár próbálkoztak vele. A személyzet egyébként mindenhol nagyon kedves és segítőkész volt. Fűtött sí és bakancs tároló nem lévén a cuccokat az annyira azért nem nagy légterű szobában kellett kerülgetni bár ezért a szép nagy erkély és az abszolúte pályaszállás valamelyest kárpótolt.
Összegezve: Ha valaki tényleg hosszú jól kezelt széles pályákon komolyabban akar síelni az ne ide jöjjön, baráti társaságoknak, akik inkább a bulikra helyezik a fő hangsúlyt és bírják a hosszú utazást, ajánlott. Ár-érték arányban egy közepes szolgáltatás volt, amiért szerintem nem érdemes ilyen messzire menni. Bár azért kiváncsi lennék rá teljes üzemben, de ezt én már valószínüleg nem fogom megtapasztalni.