Február 9.-én egy csütörtöki napon jártunk itt, mivel először, ezért leírnám a benyomásaimat.
Az első meglepetés mindjárt a parkolásnál ért minket. Nem a legkönnyebb, a felvonóhoz közel gyakorlatilag nem lehet parkolni, nekünk egy ingyenesen használható parkolóházban sikerül (amit a sítérkép is jelöl, kb 3-4 percnyi gyaloglásra a felvonótól,) miután mentünk egy kört a faluban. Kicsit szocreál jellegű volt, még a lift sem működött (3 emelet síbakancsban bemelegítés gyanánt) és az Ausztriában megszokott rend és tisztaság után némileg visszás volt, de hát kicsire nem adunk.
A felvonónál csak egy pénzár üzemelt, de az is elég volt,tömeg nem lévén.
Első utunk a Scharek-re vezetett, már a felfelé vezető úton is lenyűgöző a környező hegyek látványa, de fentről az igazi. Fent találkoztunk a Yeti egy fekete változatával, nagyon kedves és barátságos volt.
A Hochtor felé indultunk el a piros 1-esen ez egy viszonylag könnyű pálya. Aki kezdő annak inkább ezt az oldalt ajánlanám ! A kék 8-asal együtt némileg védett a széltől így jól el lehet csúszkálni, hóekézgetni.
Miután a völgyet körbecsúsztuk a Panoramabahnnal (nem véletlenül ez a neve, a kabinok eleve nagy kilátást biztosítanak, csupa üvegek) visszamentünk a Scharekre és kb a 4-5 pályákon lementünk a Mittelstationhoz. A 4-es teteje nagyon kellemes széles egyenletes szinte észre se venni, hogy ez egy piros pálya, inkább az alján volt pár kellemetlen szakasz az is inkább azért mert az erős szél a jeges alapig szedte le a havat róla.
A Mitteltől a Tunnelbahnal átmentünk a Fleisbanhoz, érdekes élmény az alagútban felvonózni. A másik oldalon egyből felmentünk a legtetejére, de a nagy szélben a Hochfleishen csákányozni nem volt kellemes, a panorámáért persze megérte. Lefelé a 11a piros felső harmada kicsit horror volt, de itt is inkább a szél számlájára lehet ezt írni, ami sok helyen csak a jeges alapot hagyta meg. Amint leértünk a gerincek szélárnyékába nagyban javult a pálya állapota, mire becsatlakozott a kék 11-esbe már kifejezetten élvezetes volt. A Tunnelel visszamentünk a Mittelhez ahol egy kicsit pihentünk a hüttében, majd utolsóként a Seppenalm következett. Ez a csákányos felvonó elég hosszú és néhol úgy éreztem mindjárt felemel minket.A 2-3 pályákon csúsztunk le mivel kicsit kuszán van táblázva néhol csak érzésre, hogy kb hol járunk. Ez egyébként jellemző volt, mivel a pályák az erdőhatár felett vannak, a vonalvezetések nagyjából követik a térképet, a síelőket nem korlátozzák, csak a szikláknál adnak útmutatást amúgy mehet mindenki ahogy tetszik.
A végén még bevállaltuk a völgycsúszást a 10-esen lefelé. Ezt csak akkor javaslom, ha biztos a tudás és van még erő a lábainkban mert a java pont a legvégén van. Egy kb 50-60m -es kellemetlen lejtő (ezt is a jeges alapig fújta le a szél) és a végén alig pár (5-6)m van fékezni (kicsit kanyarodik is) Ha elvéti az ember és szerencséje van, akkor csak az állomásra rongyol be, ha nincs szerencséje, visz magával párat az ott tollászkodó sítársakból is ;-)
A helyszűke miatt nincs Langsam/Slow védőháló szóval aki rászánja magát az figyeljen oda !
Összességeben tetszett a pálya és megérte ide eljönni, de egyhetes sítábor különösen kezdőknek nem ide szerveznék. Mi jó 4 óra alatt körbe síeltük gyakorlatilag az egészet tehát egy egynapos kiruccanással is meg lehet nézni a pályát.