Élménybeszámolók

Pár napos sífutó tábor (Annáék) után az utolsó délelőtt kipróbáltam a helyi lesiklópályát ami azért annyira nem pörög itt a fórumon. 3 órás jegyet vettem mert bőven elégnek tűnt a pályatérkép alapján.

Addig nyomtam amíg a bérlet engedte, de maradt ki pálya így is. A terepen ülős lift nincs, 3 csákányossal lehet leküzdeni a nem kevés szintkülönbséget. Ennek megfelelően igen meredekek a liftek, kapaszkodni is kell rendesen még gyakorlott csákányos liftezőknek is, ha egyedül van. Ez főleg az "A" liftre igaz, a többi nem veszélyes. Az "A" és "B" liftek egy szűkebb erdőben mennek, ahol nagyon nem érdemes kiesni mert elég meredek a terep és csak erdő van mindenfele. Márpedig ezen a pályán nem nehéz "egyedül lenni". Alig tudtam vasárnap olyan fényképet lőni a pályáról amin kettőnél több ember van. Igazi vastag természetes hó mindenhol, széles és hosszú profin csíkozott sportos pályák.

A térkép alapján ez egy kék-piros terep, de az a piros sok helyen inkább sötétpiros, kapaszkodós. Carvingra az alsóbb szakaszok jók, nagyon széles pályarészek vannak ott is. A tetején a pici Hütte dél kör megtelt, de nem síelőkkel, inkább sítúrázókkal. Hüttékben nem erős a hegy, de azért éhes nem marad senki. Igazi sportos kaland ez a hely, szokásosnál keményebb piros pályákkal és liftezésekkel. És szerintem itt van a világ legrövidebb varázsszőnyege, bruttó maximum 6 méteres.

Kinek érdemes ide benézni? Sífutóknak a változatosság kedvéért. Illetve pl. akit kidob a szálloda Schladmingon az utolsó nap reggelén és hazafelé még jól esne egy rövid felfedezős kaland. A pálya az A9 autópályától kb 7 km-re van egy elég vadregényes, de jól járható szerpentin mellett. És lesiklás közben megnézhetjük sífutókat a szuper pályáikon és lehet, hogy legközelebb arra is elcsábulunk. Jó kis hely. Egy napra biztosan.

Képeim: https://sielok.hu/fotoalbum/hohenta...uern-2017/galeria/

Nem láttam beszámolót a terephez, gondoltam pár gondolattal segítek azoknak, akik gondolkodnak rajta, hogy kipróbálják Hohentauernt. 2014 január közepén próbálkoztunk itt a síeléssel. A sípályához az A9-es autópályán kell letérni a 114-es útra, ahol egy pár kilométeres szerpentin után érkezünk meg a településre. Két lehetőségünk van az autót leparkolni. Az egyik a faluban az „E” jelű csákányos felvonónál, a másik pedig egy kicsit tovább menve az „A” és „C” jelű felvonóknál. Mi itt tettük le az autót. Innen körülbelül 100 métert gyalogoltunk és ott is voltuk a kis fabódénál, ahol a jegyet árulták. Megvettük a bérletet, majd irány egy bemelegítő csúszás a 6-os pályán. A bemelegítő csúszás után egy hosszú utazás következett az „A” jelű csákányos felvonóval. Mivel a 7-es számú pálya is le volt zárva a hó hiánya miatt (csak egy-egy családot láttunk rajta szánkózni a kisgyerekekkel), ezért a „B” jelű felvonóval mentünk tovább fel a hegycsúcsra.
A 4-es számú fekete pálya le volt zárva, így 2-es és 3-as pálya közös szakaszán indultunk le és a 3-as pályán folytattuk az utunkat egészen a „B” felvonó aljáig. Nem a legjobb minőségű volt a pályán a hó, ezért a következő csúszásunk a 2-es pályán történt egészen az „E” jelű felvonó aljáig. Ez a pálya már egy fokkal jobb minőségű volt, kevésbé volt kicsúszkálva. Az „E” felvonót több ízben is igénybe vettük, hiszen az 1-es számú pályán több alkalommal is csúsztunk a pálya jó vonalvezetése miatt.
Napközben pihenéssel és táplálkozással a „B” felvonó tetején lévő hütte-ben próbálkoztunk. Tömeg egyedül itt volt, egy picit várnunk is kellett, hogy a teraszon szabad helyhez jussunk. A kávé iható volt, az étel tekintetében sem kell Michelin csillagokra számítani, de a Goulasch tartalmas és ehető volt, nagyon jól jött a nap közepén.
A 8-as számú pálya egy keskeny átvezető pálya, kis élvezeti értékkel bír, tényleg csak a pályák összekötésére alkalmas.

Mindent egybevetve nagy pozitívum Hohentauern-nek, hogy egyáltalán nincs tömeg, a sorban állás ismeretlen dolog errefelé. A síbérlet ára sem drágább összehasonlításban, mint bárhol máshol Ausztriában egy ilyen jellegű pályán. Ezzel szemben nagy gyengesége a terepnek, hogy kizárólag csákányos felvonók üzemelnek. A hegyekre fölfelé közlekedni emiatt ugyanúgy fárasztó, mint lefelé.