Élménybeszámolók

A húsvéti hétvégén (április 7-10) töltöttünk el 4 sínapot Kronplatz terepén. Egy ilyenkor is nyitva tartó, nem túl messzire lévő, relatíve nagyobb rendszert kerestünk, ahol volt elegendő hó. Az osztrák terepekhez képest Kronplatz környékén a szállás árak fele annyiba kerültek, ezért végül egyértelmű volt a választás. A környék 90%-ban német ajkú, így nem volt problémánk a kommunikációval. Sőt igazából akkor kaptuk fel a fejünket, ha hallottunk egy olasz szót, annyira ritka volt.

San Lorenzenben szálltunk meg, ahonnan síbusszal jutottunk el a terepre minden nap és vissza. Kaptunk a szállásadónktól egy holiday passt, amivel az egész Pustertal régióban ingyenesen használhattuk a tömegközlekedést.

A pályarendszeren ötvöződött a német (osztrák) precizitás az olasz gasztronómiával, ami egy remek párost alkotott. A pályakezelés nagyszerű volt, a felvonók nagyon modernek voltak, nem volt egyetlen tárcsás vagy csákányos lift sem. Ami kicsit minket zavart az az volt, hogy nagyon sok volt a kabinos felvonó, és sokszor kellett emiatt teljesen lecsatolni. A terep 95%-a üzemelt, egyedül a Piculino fekete pálya nem volt már járható, ami egészen hihetetlen adat áprilisban egy nem túl magas terep esetében (973-2275 tfsz). A terepen a pályák északi, nyugati, és keleti fekvésűek voltak. Nagy kedvenceink voltak az északi irányban, Bruneck felé lefutó hosszú fekete pályák (1, 2B, 2R, 4) amik délután is teljesen jól tartották magukat hála a fekvésüknek. Reggel-délelőtt mentünk rajtuk gyors 2-3 kört, sok alkalommal teljesen egyedül voltunk a pályán. Ami még nagyon bejött nekünk az a 16-os hosszú piros pálya, amit az 5-17 kék pályákon keresztül lehetett megközelíteni, majdnem 10 km hosszúságú volt így a csúszás. Emellett a 21-22-27-28-as pályák is remek választásnak bizonyultak főleg délelőtt, mikor még jól tartották magukat. Sajnos elég meleg időszakot fogtunk ki, melegebb volt akkor ott Dél-Tirolban, mint Magyarországon az Alföldön. Többször is +10 fokot körüli hőmérséklet volt a volt a völgyben, és a csúcson is 6-7 fokok voltak. Emiatt délutánonként már általában az északi pályákon csapattuk. Sítársak 95%-ban helyiek voltak, rajtunk kívül csak egy belga csapattal, és valamelyik szláv szomszédunkkal találkoztunk. Ez látszott is a sítudáson, meglehetősen magabiztos síelőkkel és boardosokkal volt tele a terep. Sorbaállás gyakorlatilag sehol nem volt, egyből csúsztunk a kapukhoz minden alkalommal. Minden időnket a síelésnek-boardozásnak szenteltük, a reggeli első busszal mentünk, és az utolsóval tértünk haza, nem egy napon 70 km feletti hossz síeltünk. A pályarendszer tényleg minden tudású síelőnek megfelelő választás.

A hütték árai nagyon barátiak voltak, fent a csúcson volt pizza 8€-ért, Aperol Spritz 4 €-ért, főételek 10 €-ért már kaphatóak voltak. Különösen ajánlom a Rifugios Corones nevű hüttét a csúcson, nagyon komoly adagokat szolgálnak fel baráti összegért cserébe. A csúcson található egy Reinhold Messnerről (Dél-Tirolban született, a világon először ő mászta meg az összes, 14 db. 8000 feletti csúcsot a Himalájában, egy élő legenda) elnevezett hegymászó múzeum is, Messner nem messze, kb 20 km-re született és nőtt fel.

A környék hihetetlenül felkapott turisztikailag, pont hazaérésünk után jött a hír, hogy korlátozni fogják a Dél-Tirolban nyitó új szálláshelyeket, annyira megtelt turistákkal. San Lorenzenben (3800 fős falu) volt egy kb fél hektáros kemping, ami ebben a teljes holt szezonbeli időben tele volt, főleg német rendszámú lakóautókkal.

Múlt héten ezen a síterepen töltöttünk egy hetet. Összességében egy jó síterep, mindenkinek ajánlom. Jók voltak a hóviszonyok, hétfőn esett kb. 20 centi, aki most megy, jó pályákra számíthat.Tágas, jó pályák, minden sítudásnak megfelelő terep. Jól kezeltek, modern liftekkel.Nekem az egyedüli negatívum, hogy rengeteg buborékos lift van, sokat kell lecsatolni, cserébe keveset/vagy nem is kell sorban állni.Tömeg nem volt, egy-egy kék pályán volt néha több síelő, de kezelhető volt.
Szinte minden pályán vannak hütték, általában azonos kínálattal, levesek, tészták, rántott hús. Ajánlom azokat, ahol kemencében sütött pizzát kínálnak, egy nagy pizza 10-12 euro között mozog, míg egy leves gombóccal 8-10 euro.
Ha ezen a területen síelsz, nagyon ajánlom a Sella Ronda kört, felejthetetlen élmény. Innen nem tudsz rácsatlakozni, de a közelből több helyről, mi Corvarában álltunk meg, és onnan indultunk. Zöld kör az óramutató járásával ellentétes irány, míg a narancssárga azzal megegyező. 4 teljesen különálló síterepen visz keresztül, gyönyörű tájakon, lélegzetelállító helyeken, csúcsokon át.
A másik javaslatom Marmolada, a gleccser. Ha erre jársz, ne hagyd ki! A tetején 3342 méteren a sziklába vájt Madonna Grotta kápolnát feltétlenül meg kell nézni ( ingyenes). Onnan csak a nagyon jól síelőknek javaslom a csúszást,a felvonóval le lehet menni az aljára, és kb.100 méterre van a buszmegálló, 5 euro a jegy a síbérlet kasszánál. Ezzel pár perc alatt felérsz a síterep olyan részéhez, ahol újra lécre tudsz állni.
Szóval jó terep, jó pályák, jó infrastruktúra, ajánlom!

Tegnap tértünk vissza Kronplatzról, mondhatni egy egyhetes "békebeli" síhét után.
Utazás: csak Bucsunál kérte az osztrák határőr az oltási/gyógyultsági igazolásainkat, azután se oda, se visszafelé nem találkoztunk egyik határon se közegekkel. Forgalom alig volt.
Időjárás: 7 nap alatt 3 felhőcske. Hó van rendesen a pályákon, 1/3 természetes, 2/3 mesterséges, kemény alappal, ezért jól fogott a frissen élezett kantni (87 fok, sehol letörve 😉 - utalva az endre77/Gabóca/Lackó purpárléra)
Sízés: sorállás sehol. 4 napot a helyi pályákon voltunk. A Piculinon naponta legalább egyszer lejöttünk, mivel az aljában laktunk, most is jó meredek... Egyik nap szabályosan végig rohantuk a Sella Rondát, mert későn indultunk, délután pedig el kellet érni az utolsó síbuszt. Egy napot pedig Alta Badia pályáin töltöttünk. Persze meg volt a Gran Risa is, igazán nagy sebességet viszont a nagyon kellemes és jó sok kék pályán értünk el.
Covid: a bérletet minden reggel validáltatni kell az első pénztárnál vagy egy spéci automatánál (= bérlet + igazolás beolvasása). Kb. másfél percet igényel a művelet. A szálláson, hüttékben, lifteken elvileg kötelező az FFP 2-es maszk.

Az évente kötelező dolomitokbeli síhét 3 év után megint Kronplatz volt (január 25-től február 2-ig):
-utazás: odafelé könnyed 7 és fél óra. Visszafelé bő két órával több az Alpok dél oldalát is (végre) elérő tél miatt. A Badia völgyből könnyen kijutottunk, de Toblachtól belefutottunk a kb. 10 km-es dugóba, ami Sillianig tartott. Így sikerült a hazafelé tartó út első 60 km-ét 2 és félóra alatt megtenni...
-szállás: Piculin apartmanház - továbbra is tökéletes (tágas tér, a pályától 234 méter)
-időjárás: esőn kívül minden, verőfény, havazás, -15 fok, enyhe köd a kronplatzi sétatéren
-pályák: ha az ember idejekorán elindult, még délután is lehetett ratraknyomon menni. Persze a frekventált helyeken (mint a központi hegy teteje és a nap vége felé a lakhelyekre vezető útvonalakon) feltúródott a hó. Viszont találtunk egy-két eldugottabb pályát, ahol alig jártak, pedig tiszta carving lehetőség volt ott :) Miáltal a Piculin alján laktunk, az Alpok egyik legmeredekebb kezelt pályája volt a hazavezető ösvény. A csapatunkból kevesen vállalták be a nap végén, de én szégyellek felvonóval lefelé menni. Egyik estefelé a feltúrt hóban megakadván, rendesen odavertem magam. 200-300 méter szánkózás után csak úgy tudtam megállni, hogy a botom fogantyúját jó erősen a kemény hóba nyomtam. Akkor, hirtelen, a tomporfájdalmon kívül semmit nem éreztem, de a hazafelé való hosszas autóban ülés során kiszivárgott a vérömleny a bőröm alá, úgyhogy most szép dekoráció van az alfelem jobb oldalán :))
Számomra a legélvezetesebbek a Piculin tetejéről Sankt Vigilbe vezető pályák (ott volt 2 hete világkupa futam). Ugyanott, a gyerekeknek elkerített részen pénteken több, mint 30 centis érintetlen porhavat is találtunk!
-árak: osztrák mérték alatt (hüttében, boltban is)
-művelődés: utolsó este egy ladin vacsorán voltunk egyik szállóban (aki nem tudná: a ladinok - így "d"-vel - az Alpok déli részén élő népcsoport, rétorománoknak hívják őket Svájcban, néhány százezren lehetnek). A vacsora a szálló borpincéjében kezdődött, ahol a plafonról finom sonkák lógtak. Miközben kóstolgattuk a jobbnál jobb húsféléket, egy korosabb harmonikás minden helybéli vendég himnuszát eljátszotta: ladin, tiroli, olasz. A magyar és székely himnuszt nem ismerte... Utána a vendéglő szinten gerslis levestől kezdve sült csülökig mindent kellett zabálni, sőt meglepően jó helybéli borokat inni.
Aztán szombat este rendesen rosszul esett kiszállni az autóból és beletaposni az érdi sárba...

Sziasztok!
Február 25-től március 02-ig 6 napot síeltünk Kronplatzon (illetve ebből egyen a Sella Ronda-t teljesítettük). Most először síeltünk Olaszországban. Szállásunk Olang/Valdaora központi részén (https://www.gandler.it) volt, mellyel nagyon meg voltunk elégedve. Újszerű, modern, jól felszerelt 2 hálószobás apartmanok, sítárolóval és teremgarázzsal a ház alatt. A szomszédban remek étterem és pizzéria nagy választékkal, elérhető áron. Indulás előtt féltem a nagy hidegtől, de egészen jól viselte mindenki, nem hátráltatott minket (3 család, 6-6 felnőtt és gyerek). Mi ugye a leghidegebb időszakot fogtuk ki. Reggelente -20°C alatti hőmérsékletek a hegyen, ami napközben akár -15°C-ig „melegedett”. Cserébe szép napos idő, néha egy-egy kósza felhővel. Az utazás előtt rengeteg videót megnéztem a pályákról a Youtube-on, és azt kaptam, amit vártam. Hosszú, széles, változatos pályák. Hó volt bőven, de némi frissítés rá fért volna a terepre. Szállásunkból adódóan reggelente a Gassl nevű részről mentünk fel a hegyre. Innen két lifttel lehet támadni. Az egyik (301,302/Olang) egészen a csúcsig visz egy középállomással, ennél jellemzően 5-8 perc a várakozás csúcsidőben. A másik (306/Lorenzi) csak a hegy egyharmadáig visz majd át kell szállni egy beülősbe (303/Arndt), cserébe az első érkező kabinba be lehet lépni. Ezzel még mindig nem a tetőre érkezünk, viszont már több csúszási irány közül választhatunk. Ha mégis a tetőig szeretnénk liftezni akkor irány a 308/Plateau beülős. A hideg miatt kemény, gyors pályákat kaptunk, cserébe viszont nem alakultak ki nehéz, „megfogós” buckák. A sok kék pálya a térképen csalóka. Ezek egy része szerintem Ausztriában piros (főleg a 24), ellenben nagyon élvezetesek, jókat lehet tempózni rajtuk. Valódi kezdőknek talán a 6-os jobb oldala, illetve a 30-as és 36-os pályák valók, ez utóbbi a legideálisabb. Ez nagyon egyenletes lejtésű, belátható, semmi trükk vagy letörés és elég hosszú is. Mi nagyon szerettük a Belvedere és Marchner liftek alatti pályákat, továbbá a 9-es Furcia-t, a 12-es sajnos mindig elég rossz állapotban volt valamiért. A 21-22 kellemes lejtésű piros (lehet, hogy inkább kék), viszont a folytatásuk a 23-as az már néhol fekete. A hosszú Ried a lapos részek (kellő lendülettel nem kell botozni, második csúszásra már kiismertük) ellenére is tetszett. A fekete pályákkal úgy vagyunk, hogy megoldjuk, de nem élvezzük igazán bár vannak kivételek. Igazából az összes(!) pálya tetszett! A rendszer tetején és alján, illetve a pályák mentén számtalan hasonló kínálatú és árfekvésű hangulatos vendéglátóhely elérhető. Általában sz egész környékre elmondható, hogy keveredik a németes/osztrákos és az olaszos életérzés. Szerintünk nagyon jó hely (Bp. 680 km.), szuper pályákkal és liftekkel, de ha valaki megúnná a 120 km-nyi pályát, akkor ott a Dolomiti Superski.

A környékről részletesen írtam az Alta-Badia fórumban. Kronplatz más stílus, kemény feketék és pirosak, de szenzációs kékek is (pl. 205-ös felvonó alatt). Jellemzően zsúfoltabb, de messze nem zavaró.
Perca-ba is csússzatok, 1300m szintkülönbség, nagy élmény.
Mindenben egyetértve Csabeszka sítárssal, néhány képpel kiegészíteném.

Múlt héten két napot síeltem itt:

Negatívum: kicsit sokan voltak, de azért annyira nem volt vészes; drága a jegy

Pozitívum: sok nagyon jó, hosszú fekete pálya van, amik kiválóan kezeltek, még délutánra sem jegesedtek ki;
szuper széles piros pálya a Kronplatz tetejéről Piculin irányába; jó felvonók; sok napos idő (ellentétben az északi Alpokkal)

Ide mindenképpen érdemes elmenni!

Sokszor voltam a Dolomitokban, most már ez is kipipálva:
-utazás: arrafelé 7 és fél óra, visszafelé 2-vel több az egyszerre hazainduló tömeg miatt
-szállás: Piculin apartman ház. Nekünk két személyre egy szép nagy hodály jutott, egyedüli gondunk az volt, hogy a kerámia tűzhely lassan melegedett. Viszont a felvonó (gondola) kb. 3 perc gyaloglás+sízésre volt :)
-hó: mindenhol legalább 60 cm (2/3 mű és 1/3 természetes). Reggel jó fagyos, aztán estére lágy, amit a nem túl szakértő tömegnek sikerült jól feltúrni...
-pályák: nagyon jók, szélesek, jól kezeltek (jobban, mint a szomszédban!). Ennek következtében időnként meglehetősen nagy sebességgel közlekedtünk. Volt olyan nap, amikor majdnem lekéstük a Bruneckből hazaszállító liftet. Persze egyik nap körberohantuk a Sella Rondát is (a Corvara-i 5 eurós parkolójegy nem esett jól :(, de a csatlakozó pontokon levő tömeg sem). A táj viszont továbbra is csodálatos.
-kultúra: a sört ott is 5 eur környékén adják, igaz, záróra után is :)
Mondhatnám: egyszerűen nagyon jó volt, bármikor visszamennék oda (is:))))

Most voltunk először Kronplatz-on, de tapasztalataink alapján még sokszor visszatérünk ide. Bár ennyire kopár hegyek között még sosem síeltünk (sajnos nem csak itthon meleg a tél), de fantasztikusan karbantartott, hóágyúzott pályákhoz volt szerencsénk. Szállásunk a közeli Kiens-ben volt, bárkinek merem ajánlani Editék 40€-s full felszerelt apartmanját, mind ára, mind igényessége, mind síbuszhoz való távolsága révén (grátisz: erkélyünkről minden nap a Kronplatz csúcsában gyönyörködhettünk). A síbusz-sívonat rendszer fantasztikus, nem is nagyon értem miért ragaszkodnak annyian a kocsihoz, hisz mind délelőtt, mind délután 3-3 busz gondoskodott szállításunkról (és ez csak a kiensi irány, de a többi településre is hozzák-viszik az embereket). Annak ellenére, hogy a csúcsra mi mindig a Kronplatz-zal mentünk fel, sose kellett sem itt, sem máshol várakoznunk (a II-esre még kevesebben vártak, mint az I-re). Na de amiért ez a pályarendszer átvette szívünkben a No.1 helyet: ennyi igazi piros, hosszú pályát még sehol nem tapasztaltunk - néha még a kék is inkább pirosas). A hatalmas pályarendszert 3 nap alatt besíeltünk - megunhatatlan. Hihetetlen élmény, hogy egy lesiklással az ember 4-5 km-t mehet egyfolytában - és nagyon korszerű felvonókon jöhet vissza. Vogel-hez hasonlóan itt is átélhettük az "igazi csend" élményét (pedig nem voltak kevesen) a 16-os pályán (Ried), aminek egyes szakaszai kicsit feketére sikerültek és rátalálni sem egyszerű, mi kétszer is elvétettük az összekötő pályát, így a 21-23-23-as pályán síeltünk helyette - nyerve ezzel a lábunkba további 3-4 km-t (pedig önmagában a Ried is nagy kihívás a maga 7 km-vel). Ennek elkerülése érdekében aki a 16-ra akar menni, az 5-ös pályán nagyon figyeljen és a BMW Drive Cup előtt tartson nagyon balra (ott kezdődik a 17-es, ami aztán rávisz a Ried-re). A többi csúcsra is átmentünk, nekem személy szerint hatalmas mosolyt csalt az arcomra a könnyed 36-os pálya, ami nagyon jó gyakorló pálya technikánk fejlesztésére is. Aki pedig egy igazi fekete pályára vágyik, az mindenképp menjen át a Piz de Plaies csúcsra és menjen le a Piculin (45-ös), embert és technikát próbáló meredekségű (sajnos elsőre nem is sikerült esés nélkül:-( ). Fenn a csúcson arra nem árt ügyelni, hogy itt van az egyetlen hütte, ahol nem fogadnak el bankkártyát, de a speciális pizzájuk mennyei. Hütték kapcsán jelezném, hogy bár Dél-Tirolban vagyunk, az olaszos életérzés nagyon ott van, minden nap bulit rendeztek fenn délután (de a lentiben is). A pályák mellett a hüttéket is tesztelve, aki finom helyi sört szeretne inni, annak a Marchner felvonó (28-as pálya) alján lévő hüttét, aki finomat és nagyot kíván enni, annak pedig a Hertzalm-ot (a Ried felvonó köztes megállójánál) ajánljuk. A pályarendszer egyik legnagyobb erőssége, hogy a hegy szinte minden oldala síelhető - le egészen a völgyig, így szinte mindegy, hol szállunk meg, könnyedén feljuthatunk a csúcsra (és onnan a szélrózsa összes irányába). Két kedvencünk a Sylvester (1) és a Hertnegg (4), mindegyik inkább feketés piros és igazi hosszú élménnyel gazdagít.

Visszatérő vendégként érkeztünk, nagy csapattal Kronplatzra, február 8-n.
Azért járunk vissza, mert ezen a síterepen mindannyian megtaláljuk a tudásunknak megfelelő, profin karbantartott pályákat, amelyek jól kapcsolódnak egymáshoz és ezért folyamatosan lehet síelni.
A környező településeken fogható TV csatornán szinte folyamatosan követhető a hőmérséklet és szélerősség állása.
Két és fél napig borult időben változó intenzitású hóesésben, időnként a köd miatt, inkább csak az alsóbb szakaszokon síeltünk. Kedd déltől már kiváló viszonyok között jártuk a kilométereket.
Újdonság, hogy a brunicoi, a bejárathoz legközelebbi parkoló egységben 4 euro-t kell fizetni 7-15 óra között és ezt városi rendőr időnként ellenőrzi.
Új, elegáns,10 személyes kabinos felvonót szereltek fel az Alpenre és egyúttal megszüntették a korábbi átszálló állomást.A felvonón wi-fi is elérhető.
Újdonság még,hogy a Col Toron tetején büfét építettek, részben fedett pihenővel.
Terentisben laktunk - kb.20 percnyire Brunico-tól - ahol 850 méteres kék pályán kedden és csütörtökön 19:00-21:30 között este is lehet síelni, ratrakolt terepen.

Január második felében egy fantasztikus hetet töltöttünk itt. Nem vagyok egy síbajnok, ezért olyan helyet kerestem, ahol sok a kék pálya. Hát nem csalódtunk, de úgy gondolom, itt mindenki talál magának megfelelőt, kéket, pirosat, feketét, rövidebbet és hosszabbat egyaránt.
A hóhelyzet kiváló volt, érkezésünk előtti napon esett vagy 20 cm a már meglévő 1-1,5 méterre, így a pályák optimálisak voltak a hegyen. Sajnos a völgyhöz közeledve ez romlott a műhó miatt, így csak a fenti pályákat használtuk. Szerencsénkre az idő gyönyörű volt, a hegyen hét ágra sütött a nap, így a pihenőidőben nagyon kellemesen lehetett napozni. Ezen a síterepen a csákányos felvonó ismeretlen, négy és hatszemélyes kabinos felvonók és ülőliftek szolgálják ki a síelőket. A nagy létszám ellenére sem a pályák, sem a felvonók nem voltak zsúfoltak, várni maximum 2-3 percet kellett. Az általunk síelt kék pályák nagyon kellemesek, kezdőknek is bátran ajánlhatók, érdemben nem különülnek el egymástól, szabadon átsíelhetők.
Aki esetleg nem tud síelni, annak is nagyon kellemes időtöltést biztosít a hely, mert a kabinos felvonók révén léc nélkül is közlekedhet bárki, a hegy és a körpanoráma egyszerűen fantasztikus, és persze a kiszolgáló létesítményekre sem lehet panasz, akár ételre, akár italra vagy egyszerűen csak pihenőhelyre van igénye a kedves vendégnek.
Szállásunk a pálya melletti Resort Hotel Kristall-ban volt, gyönyörű környezetben, nagyon kedves személyzettel és finom ételekkel, wellnessel. A pályaszállás jelleg ellenére a délelőtti és a délutáni órákban félóránként a szálloda kisbusza szállítja a lakókat a kabinos felvonóhoz.
Jövőre is itt szeretnénk síelni a viszonylag nagy távolság ellenére is, azonban szállást célszerűbb lesz a közeli - kb. 2 km távolságra lévő - Olangban foglalni, ahol kedvezőbb árviszonyok vannak. A településről egész nap félórás időközönként ingyenes busz szállítja a vendégeket a kabinos felvonóhoz. Ez azért kiváló lehetőség, mert a felvonó melletti épületben külön erre a célra kialakítot fűtött síboxok bérelhetők, így nem kell cipelni a buszon a léceket és cipőket. Egyszóval minden arról szól, hogy a vendég jól érezze magát, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki nem fél a 700 km-es távolságtól.
Az már csak hab a tortán, hogy minden csütörtökön a síoktatók egy fantasztikus, egy órás síbemutatót tartanak nagyon profi módon.
Remélem minél többen megismerik és megszeretik ezt a helyet, az élménybeszámolóval is ebben szeretnék segíteni, mert évek óta nem volt élménybeszámoló erről a helyről, ami szerintem kicsit méltatlan ehhez a fantasztikus síterephez.

Bár sokan voltak már itt, ennek ellenére igyekszem hasznos információkat megosztani az ide látogatókkal. Mi Bruneck felőli részről közelítettük meg a terepet. Jegyvásárlás érdekességei: a bérletek névre szólóak és nincs kaució, a 7 éves gyerekünknek ingyenes volt és szerencsére ő is kapott bérletet. Ha valaki szintén ingyenes bérletet vált a gyerekének fontos, hogy a gyerek útlevele kéznél legyen, mert elkérik és a gyermekről is ott legyen, mert fényképet készítenek róla a kasszánál!
A csúcsra két kabinos visz fel, az egyiknek van középállomása is, a másik (jobb oldali) „közvetlen járat.
Bruneck felé két fekete pálya jön le, az egyik a Sylvester, a másik a Hernegg. Mindkettő erős pirosból-gyengébb feketéből indul, majd van egy-egy inkább kéknek minősíthető szakasz (kb. harmada), aztán jönnek az igazi fekete részek. Talán a Herrneggnek van meredekebb letörése a fekete részen belül, de nem nagyon hosszú ez a szakasz.
A csúcsról Olang felé zömében kék pályák vezetnek lefelé ( a famentes rész kb. 180 fokban egyetlen sípálya, végig ratrakolva!) illetve az Olangig lemenő piros pályák. Olang felől egy buborékos (Olang) felvisz a csúcsra, a Lorenzi buborékos 1568 m hosszan. A fenyőfák megjelenése választja el egymástól az egyes pályákat. A kék pályák (17, 18, 20, 28) kellemes esésűek, a pirosak (21,22,23) nem sokkal meredekebb a kékeknél. Teljesen kezdők inkább a brunecki rész aljában ismerkedjenek a síelés örömével, mert az egészen enyhe lejtésű és egy kabinos (!) szolgálja ki őket (legszélső bordó).
St. Vigil felé a nagyon kellemes 9-e kék, vagy meredekebb 12-es piros pályán kell lecsúszni. Innen vagy a buborékossal lehet a 32-es erős piros tetejére, vagy a beülőssel a 34-es könnyebb piros pályához jutni. A 34-es piros becsatlakozik a 36-os kékbe, amely abszolút kezdő, tanuló pálya, s elhalad a struccfarm (2 struccot láttam a hóban csipegetni) mellett. A 36-es aljában egy buborék átvisz a falu másik oldalára, ahonnan szintén buborékkal lehet felmenni a középállomásig, vagy a csúcsra. Itt érdekes megoldással találkozunk: egy buborékos felvonó van, amibe két egymás melletti helyről lehet beszállni. A bal oldali felvisz a csúcsra, a jobb oldali a középállomásig. A csúcsról Piculin felé lesíelhetünk a 45-ös fekete pályán elérve a síterep másik végső pontját, vagy visszafelé a 41 piros, illetve 40-es feketén. E két pálya természetesen pirosból indul, majd kettéágazik.
Freeride-ra nem sok alkalmas helyet láttam – bár bevallom ez sajnos (még) nem az én műfajom.
A Belvedere nevű buborékos felvonó mellett hatalmas ugratók vannak az elszántak részére.