Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Élménybeszámolók: La Rosiere - La Thuile síterep leírás cikk galéria videó fórum

La Rosiere - La Thuile síterep értékelése
21 szavazat, átlagos érték: 4.3
Nézd meg az értékelők listáját
Alább a síterep fórumából kiemelt írások olvashatóak.
2022.01.23. petib
2015 és 2018 után harmadszor látogattunk el erre a terepre a SkiNet szervezésében, és ezúttal is a már jól bevált Les Balcons apartmanházban szálltunk meg. Nyolcan laktunk egy 10 fős, tágas, jól felszerelt apartmanban. Mind a 4 kétágyas szobához tartozott egy fürdőszoba, plusz a folyosón volt még egy ötödik is. Az épületben van egy wellness részleg, de igénybe lehetett venni a szomszédos Alparena apartmanház medencéjét és szaunáit is.

Legutóbbi látogatásunk óta a francia részen átadtak egy új szektort két felvonóval, melynek piros pályája egész jó, bár van egy kis szűkület az alsó részen, amely gyorsan kijegesedik, némi nehézséget okozva a kezdőknek. A terepen a kedvenc pályánk továbbra is a Blanchot nevű piros volt, de igen jó volt a Plan du Repos felvonó aljába vezető Marmottes és Roc Noir is. És most is kellemes volt az erdei Fontaine Froide, csak az a baj, hogy az aljáról egy lassú ülős felvonó hoz vissza, így pár körnél több időt nem töltöttünk ott el.

Az első nap kivételével mindig átlátogattunk az olasz oldalra is, ahol most többször is kellemesebb volt az időjárás, mint a francia oldalon, ráadásul érezhetően kevesebben is voltak. Sajnos az Arnouvaz felvonó nem járt, és több pálya is le volt zárva ezen a részen, így az Argillien szektor élvezeti értéke valamivel kisebb volt. Viszont továbbra is nagyon jó volt a 9-es pálya (Chaz Dura), a 18-as, és az 5-ös fekete (Muret), bár ez utóbbi kettő a kijegesedő 6-os erdei szekérútban végződik. A Franco Berthod pálya (Világkupa futamok színhelye) legmeredekebb szakasza szintén annyira ki volt jegesedve, hogy elég volt egyszer leküzdeni rajta magunkat.

Idén több időt szántunk a Kis Szent Bernát-hágó környékén lévő pályákra, melyek az egész terep legélvezetesebb pályáinak bizonyultak (8-as, 7a, 7b, 22-es, 23-as, valamint a kedvencem, a Belvedere felvonó tetejéről levezető fekete 25-ös). Működött a körbevezető 7-es - pirosnak egyáltalán nem nevezhető - pálya, viszont a 4-es idén is zárva volt.

Pár szó a Covid-szabályokról: a szállás átvételénél elég volt egy embernek érvényes oltásokkal rendelkeznie, ő vállalt írásban felelősséget a többiekért, de a welnnes részlegek használatához szükséges az érvényes QR-kód. A lifteknél a francia oldalon a hat nap során egyetlen egyszer volt egy rövid ideig tartó ellenőrzés az Euchert felvonó aljánál, az olasz oldalon pedig csak a Bosco Express aljánál ellenőrizték a Green Pass-t (de az olaszoknál ugye sokkal többfajta oltás-kombináció elfogadott, ráadásul nincs a Janssen-re vonatkozó 2 hónapos őrület, mint a franciáknál...). Az olasz hüttékben egyszer sem kértek igazolást. A csősálat, símaszkot minden liftnél elfogadták, még annál a két buborékos olasz felvonónál is, ahol elvileg kötelező lett volna az FFP2-es maszk.

A végig kitartó napsütéses időnek köszönhetően egy rendkívül kellemes hetet töltöttünk el ezen a terepen, nagyon jó volt a Covid miatti egy év kényszerű kihagyás után ismét a pályákon lenni.

Feltöltöttem pár képet:
https://sielok.hu/fotoalbum/22990/g...aleria/
h i r d e t é s
2015.03.22. Tibrider
Március 15-20 közt, viszonylag késő tavasszal voltam itt.
Praloup és Briancon lett volna még esélyes, utóbbi az ára miatt, előbbi meg a déli fekvése és a "átkelés időjárás függő"-sége miatt esett ki.
Hát sajnos erre a terepre is ráillik ez a mondat. Első két nap viharos, hideg szél fogadott. Az olasz részbe nem engedtek át. Megelepő, de a francia részben minden felvonó ment, ali-alig álltak le a széllökésektől. Nem gondoltam, hogy ekkora szélben is tudnak menni. Errefelé minden állna már. Amúgy rajta ülve egy idézet jutott csak eszembe: "fájdalom mindenkinek!" Arcmaszk, zárt sisak, szemüveg se volt elég.
A pályák jó lendületesek, többnyire átlagos meredekségű pirosak, gyors felvonókkal, kivéve a két legalsó pontra menőt, melyből az Ecudets pálya már nem ment - a hóhatár kb 1400m, igazából 1800 (annyin van a falu, a főpályák innen csak feljebb, kb 2500-ig mennek. A Petit Boishoz is csak a piros pálya ment, az is már csak ágyúzott. A feketén fele-fele arányban volt fű és hó.
Eleinte a hó tökéletes volt rajtuk, majd egyre inkább jeges, a szél lefújt mindent ami nem jég. Pályán kívüli lehetőség van bőven, csak épp a jégbefagyott egyenetlen felület nem tette vonzóvá a rajta síelést. A végén meg hirtelen annyira megpuhult, hogy már belesüllyedt a léc.
A felvonók, pályák elhelyezkedése jól elgondolt, nem összezsúfítva kis területre. Jó gyors meneteket lehet csinálni.
3. nap sem csitult a szél, de meglepetésemre megnyitották az átkelést. Kellett is, a francia rész azért 2 nap alatt már unalmas. Így sikerült besíelnem az Olasz oldal nagy részét is, bár sokat nem láttam belőle, akkora köd volt. Emiatt térképet is használtam, amúgy jó időben nem szükséges, nem túl bonyolult a rendszer. Az olasz gerincen való át-és visszaesést azért kellett nézegetni, annyira nem egyértelmű. Nem lenne kellemes ottragadni, többszáz km Frejus alagúttal körbe.
Végül 4. és 5. nap kitisztult, igazi tavaszi, napsütéses, pörlölős idő volt. Alsó részek ennek köszönhetően már kásásodtak is. La Thuile lift alapállomásához volt hogy vagy lecsatoltam, vagy átvizisíztem. 1400m az ilyenkor már kevés.
A felvonóik itt is többnyire 2 sebességesek, bár régebbiek, kicsit lassabbak is - a franciák újabbak, gyorsabbak. Egy kabinjuk is van, amit szerencsére nem kell használni, mellete megy az ülő.
A pályarendszer itt sokkal változatosabb, a közponzi részben összezsúfolva egy csomó párhuzamos lankásabb kék, piros. Érdekesség a 7. számozású (itt a francia oldallal ellentétben számuk is van a pályáknak) San Bernardo, ami többnyire az azonos nevű aszfaltos szerpentinúton megy. Ebből következően lejtése is elég lankás. 11km-nek írja, úgyhogy hosszú, csak botozós. Amiből azért találunk eleget, van piros pl ami helyenként egyensen emelkedik - persze megfelelő lendülettel megoldható.
Másik hosszú, mellesleg kedvenc pályám, a bal oldali 18(széles hullámvasút)+6(keskeny, meredek, erdei, oldalazó) kombináció, mely a legnagyob szintkülönbságű menet.
Pár nagyon jó fekete pályájuk is van, pl F Bertold versenypálya, melynek 73% max meredekséget írtak, kb 800m szint, 2,7km hossz.
Legjobb rész a La Thuile gerince mögötti rész. Két gyors és egy lassú felvonó, sok fekete és meredek piros pálya, de pl a Forclaz Express felvonót és 26-os kék pályát használva jól lehet növelni a felvonózás/lesiklás arányt. A hó állapot is itt maradt a legjobb, szélcsendes, lévén egy völgy (itt megy az aszfaltút, a 26-os egy része is rajta visz). E mögött van elég közel a Mont Blanc, melyet csak harmadik nap sikerült meglátni a köd miatt. Kissé csalódás volt, hogy nem emlkedett ki a többi csúcs közül, hiába 4800.
Összefoglalva. Egy elég jó kis rendszer, jó felvonókkal, szerencsére csak egy kabinnal - jó a síelés/felvonózás aránya. Nem túl nagyok a szintkülönbségek, viszont nagyon hosszúakat lehet ennek ellenére csúszni. Nincs túl közel, mivel a Bernát hágón nem lehet átjönni, legfeljebb sítalpon, így kerülni kell sokat. Ára is elég jó.
Nagyon gonodan kezelt péláyk, szinte a teljes rendszert lekezelik reggelig minden nap. Nincsenek extrémebb, kivást jelentő pályák - ahhoz offpiste kell.
A Francia rész mindig szeles, déli fekvésű, így eléggé kitett a napnak. Utolsó nap hiába lett borús, a meleg szél legyilkolta apályákat, minden kibarnult. Az olasz szélcsendesebb, de az 1400m a faluig elég lent van.
Az összekötés nem minid megy, ami nagy hátrány. Van bőven lehetőség pályán kívüli síelésre.
2015.02.01. petib
A szokásos január végi síelésünk célpontja ezúttal a francia-olasz határon fekvő La Rosiere - La Thuile terepe volt a SkiNet szervezésében.

Szállásunk La Rosiere Les Eucherts részében, a Les Balcons apartmanban volt. Ez egy viszonylag új, több épületből álló színvonalas apartmanegyüttes, ingyenes szaunával, jacuzzival, gőzkabinnal, a recepciónál szintén ingyenes wi-fi-vel. A szobákhoz nemcsak ágynemű járt de még törölközőt is adtak. A jól felszerelt szobákhoz TV, jacuzzis fürdőkád, a nagyobb (min. 9 fős) apartmanokhoz pedig kanadalló is tartozott. Ráadásul igazi pályaszállás volt, este szinte a küszöbig lehetett csúszni.

La Rosiere központi része vagy ingyenes síbusszal, vagy egy hangulatos erdei sétányon érhető el.

A központi pályákat négy modern, gyors felvonó szolgálja ki, mellettük jó kék és piros pályákkal, melyek közül a kedvencünk a Chamois, illetve a még késő délután is tökéletes állapotú Blanchot volt. Sajnos idén mindössze másfél napsütéses napunk volt, a felhős időkben jól jött az alacsonyabban fekvő Marmottes és Fontaine Froide pálya, sajnos mindkettőt egy-egy lassú ülős felvonó szolgálja ki.

Az olasz részre történő átjutáshoz először fel kell jutni a Col de la Traversette-re, ahol egy kis erőd is található, és ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Mont Blanc-ra. Ezután két hosszabb, de egyáltalán nem nehéz húzós felvonót kell igénybe venni, bár a második megúszható egy néhol botozós kék pályával, ekkor a Fourclaz Express-szel lehet a gerincre feljutni.

Bár legtöbben a hágó környékét leginkább a két ország közti átkelésre használják, azért itt is található néhány jó pálya, például a piros Longet (22-es) és Primavera (8-as), de nagyon jó volt a fekete Touriasse (23-as) is.

Az olasz oldalon is van jó pár kellemes piros pálya, például a hosszú 18-as, a meredeken induló 10-es, a 9-es, vagy a szinte mindig üres pályák az Argillien Express mellett. Sajnos amikor ott jártunk, a La Thuile-be levezető pályák alja igencsak kemény, jeges volt, de például az 5-ös fekete pálya egész jó volt. A francia részre történő visszatérés kicsit macerásabb, ugyanis a botozós kék Faisan pályát nem lehet kikerülni, de naponta egyszer azért ez sem olyan nagy tragédia.

Mindent összevetve ez bár nem kiváló, de egy hétre egészen jó kis terep, viszont a szállás kiválasztásánál figyelni kell, mert a La Rosiere központjában lévő apartmanházaktól sokszor csak hosszabb gyaloglással érhetők el a felvonók, ezért mindenkinek ajánlom a Les Balcons apartmanokat.

https://sielok.hu/fotoalbum/la-rosi...ere-2015/galeria/
2013.10.16. phangan1
Sziasztok!

Mi is voltunk Rosiere-ben 2012-ben és az egyik legszuperebb sielesunk volt!
Mivel látom, hogy nem sokan jártak itt, gondoltam én is írok véleményt, gesaval értek egyet, bármikor újra visszamennek, pedig sok nagyobb és elvileg jobb terepen jártam már.

Az apartman alapterülete szokásos, de nem nagyon kicsi, viszont a konyhában minden kutyu volt, ami máshol nem jellemző, raclett sütő, fondu szett, mikro és grillsuto, rengeteg edény. A franciakkal eddig sem volt bajom, az irodák általában segítőkészek, de itt különösen, olyan kisvárosi hamgulat volt, mintha mi is ott laktunk volna.

A pályák: igaz, nincs mozgojarda, futott ülés, szupergyors ulos lift, illetve nem mindenhol, cserébe viszont billiard asztal simasagu pályákon csuszhatsz, amiken szó szerint nulla ember van, nagyok sok széles, király piros pálya van. Freeride lehetőség korlátlan, ki is használtuk, és mivel nincs tomeg (januárban voltunk, februárban érkeznek inkább tobben), ezért a szűz terepek akár napokig megmaradnak, nem úgy, mint máshol, ahol egy hóesés után délre már minden free terep ossze van turva.

Mi egy kb. 30 fős társasággal voltunk és mindenkinek tetszett a hely. Nyilvan pl. Tignes-sel nem lehet nagysagban összehasonlítani, más a terep profilja, de szerintem nagyon ott van. Például 3 völgybe nem vagyom újra, mert ugyan 3x ennyi pálya van, de óriási tömeg, osszeturt pályák voltak mindenhol, igy ott kevesebbet csusztunk és 10x ennyit bosszankodtunk, hogy vajon miért nem csinálják meg a pályákat...
Rosierben szamtalamszor hittem aut, hogy lezárt pályára tévedtem, mert egy lélekkel sem találkoztam közben, nem volt rossz :-))

Osszessegeben, aki egy "titkos" gyongyszemet keres, nem akar nagy csoportokkal találkozni és mindennap discoba járni, viszont jó pályákat keres, annak melegem ajánlom!!
2013.02.09. gesa
Sziasztok!

Eddig mér mindig csak passzív figyelője voltam a sielok.hu-nak, fórumba sem írtam még sosem, de most nem bírtam ki, hogy ne írjak ide én is.

Ugyanis január 26- február 2-ig voltunk La Rosiere-ben és Bélapótól eltérően nekem és a társaságnak, akikkel voltunk (12 fő) teljesen pozitív a véleményünk.

Elég sok terepet bejártunk már Franciaországban, a terepet kb. Isola 2000-hez tudnám hasonlítani, csak itt több a pálya.

Kezdem az elején: direkt olyan helyet kerestünk, ahol még nem jártunk és kevésbé felkapott, sok angol nyelvű fórumot böngésztünk át La Rosiere-ről és ezek alapján úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk és nem csalódtunk, amit a fórumokon írtak, az meg is állta a helyét, azt kaptuk, amire számítottunk.

Az egyik legnagyobb irodán keresztül a 6 napos síbérlet 130 EUR volt, ami kb. az átlag. Mi 2 gyerekkel voltunk, a szállás a szokásos francia 4 ágyas stúdió, de az átlagnál jobb állapotban és jobban felszerelt volt.

Kiemelném viszont a francia iroda hozzáállását, ami sok helytől eltérően teljesen pozitív és rugalmas volt: éjjel érkeztünk, előre leleveleztük, hogy kihez menjünk a kulcsért, nem akadékoskodtak egy percet sem. Ami még kellemes csalódás volt, hogy közölték, hogy majd valamikor a héten hozzuk be a kauciót és az üdülőhelyi díjat, ráér... :-)

Ez a hozzáállás szerintem annak következménye, hogy ide (szerencsére) nem járnak nagy csoportok és vandál hordák, akik szétverik az apartmanokat, 99%-ban egyéni utasok, családok, gyerekekkel, alapvetően családbarát hely, rengeteg icipici gyerekcsoport volt oktatáson.

A faluról: sok francia sígyárral ellentétben ez még egy nagyon szép falu, chalet típusú házak, max. 4 emelettel, gyönyörű kilátás a Mont Blancra, Les Arc-ra, Tignes-re. Mivel szinte csak franciák voltak (angolokat, illetve belgákat láttunk még), így januárban még szinte senki nem volt, ez látszott a faluban és pályákon is (szerencsére). Mivel ez családbarát hely és ahogy említettem csoportok sem érkeznek, így nyugalom van, szórakozási lehetőség pár bárban kimerül, így aki aktív éjszakai életre vágyik, az ne ide jöjjön, aki viszont egy barátságos helyre, nyugalomra, annak ajánlom (amikor sétáltunk köszöntek a helyiek, akik szembe jöttek, ez sem nagyon jellemző máshol).

Rátérve a síterepre: mi ugye pici gyerekekkel voltunk, akik még tanultak, így remek lehetőség volt, hogy van 3 ingyenes korongos felvonó zöld pályával, így a gyerekeknek nem kellett bérletet venni, felváltva voltunk velük lent.

Az Olaszországba átjutás nem a legkényelmesebb, ahogy Bélapó is írta, de nekem nem volt gondom a korongos lifttel, mert bár hosszú, de nem meredek. Mondjuk nekünk jó időnk volt, hidegben biztos nem olyan kellemes ott fent. Nekünk 1 nap hóesés, utána szűzhavazás és napsütés :-) Gondolom ez is befolyásolja azért a véleményeket.

Ami abszolút pozitívum:

- Minden nap, minden pálya ratrakolva, ami sajnos más, top terepeken nem szokás (és nekem pl. 3 Völgy emiatt és a tömeg miatt óriási csalódás volt). A falu alá, Séez felé levivő piros pálya szuper volt, az ülős felvonója lassú, de nekünk megérte pár körre így is. Az odavivő fekete pálya is kellemes csalódás, mert nincs sorsára hagyva, mint sok helyen, hanem ratrakolva és jó vonalvezetésű. a francia oldalon sok széles kék-piros pálya található, ezek kb, ugyanolyan nehézségűek. Az átvivő kék- zöld utak néha hajtósak, de ez időjárásfüggő, hidegben, kemény pályán boarddal is simán átcsúsztak a barátaink.

- Nagyon kevesen voltak a pályákon, sok széles, gyönyörűen kezelt piros pályán egész nap 10-15 emberrel találkoztunk. Volt, hogy azt hittem, valami lezárt pályára keveredtem, mert nem láttam senkit sokáig.

Nekünk az olasz oldal nem annyira tetszett, inkább csak a freeride része, illetve a pályák színezésével volt problémájuk, mert ami pirosnak volt jelölve, az hajtós kék volt :-)
Vannak gyors és lassú ülős liftek, mint Isolán is, én ezt nem érzetem akkora gondnak.

Összességében a terepet négyesre osztályoznám, a falut, hangulatot, fogadtatást és embereket pedig csillagos ötösre, nekem ez is hozzátartozik a képhez.

Bocs, ha hosszú voltam, de ez kikívánkozott belőlem, nem szerettem volna, ha egyetlen, nagyon negatív vélemény álljon itt erről a klassz helyről.


Ha kérdés van, szívesen válaszolok:

Zoli
2013.01.27. Bélapó
Megjártam! A szó igazi és átvitt értelmében is. A sihu szerint Bp-től kb 1200 km-re van Visszafelé háztól-házig azaz Badacsonytomajig 1403 km., igaz Svájcon-Németországon keresztül. GPS-be nem lehet betáplálni, mert vagy 6 Rosiére van, s peciel ez az én készülékemben (TOM TOM) nem szerepel, de a sihu ajánlása alapján meg lehet találni. Mi megtaláltuk! (nem volt könnyű!!!)Eddigi leghosszabb szerpentin - közel 26 km - leküzdése után végre megérkeztünk. Az apartman szokásos francia, előtérben emeletes ágy, nappaliban ágy+kanapé, viszonylag jól felszerelt konyha, mosogatógép, mikró, grill. Minden kéglihez saját bojler, így meleg-vízre nem volt gondunk. A legközelebbi felvonó a tanulópálya tányérosa cca 5-600 méter. A tanulópálya tetején eldönthettük, sétálunk még 100 méter az ülőkésig, vagy meredek kaptatón felgyalogolunk 15-20 méter a másik tányéros felvonóig, ahonnan aztán lecsúszhatunk az ülőkésig. Általában a sétát választottunk. A pályák állapotával és minőségével nem akarok foglalkozni, hiszen a kezelőkön kívül nagy mértékben függ az időjárástól és még mástól is. A pályák kialakítása viszont már emberi-tervezési kérdés. Francia részen 3 korszerű 6 személyes ülőlift van. Ezen kívűl néhány korszerűtlen ülőlift (az a gyorsító nélküli lassú lift, melyen az életedet is elunod) valamint jó néhány húzólift. Ha át akarok menni az olaszokhoz, korszerű 6 személyes ülőlifttel felmegyek a Le Roc Noir csúcsra onnan egy kellemes kék pályán átcsúszok a másik korszerű 6 személyes ülőlifthez amely felvisz egy másik csúcshoz (Col de la Traversette) onnan lecsúszok egy igazán korszerűtlen 3 személyes ülőlifthez - amely majd visszahoz - melytől egy kék jelű (de inkább zöld) pályán tudok elcsúszni (gyalogolni) az olasz oldalra átvivő tányéros felvonóig. Lehet, hogy már túl öreg vagyok, de nekem ez tűnt Európa leghosszabb tányérős felvonójának. Az olsz oldal sok-mindenért kárpótol! A visszaút nem egyszerű dolog. Legalább-is borddal! Egy igen hosszú kékkel jelölt pálya visz az előbb említett korszerűtlen 3 személyes felvonóhoz de ez is inkább zöld. Ha rögvest az elején nem tudsz megfelelő sebességet gyűjteni, vagy netalán ellenszél van, akkor 3x gyalogolsz! Ha tudtál lendületet venni, és végigcsúszol, az egyirányú terhelés miatt készülsz ki a végére. Persze bordról beszélek! Sielők tudnak botolni, azoknak könnyebb! Szóval ha végre nagy-nehezen - némi gyaloglástól elfáradva - megérkezem a korszerűtlen 3 ülőshöz , és felmegyek vele a csúcsra, jön a következő meglepetés! Hazafelé - tehát az elindulási pontomra, a tanulópálya felső részéhez - egy hosszú kékkel jelölt keskeny (síelőknek olyan sokszor botolós) pálya visz. Az én véleményem a francia rész pályarendszeréről igen lesújtó. (Azét fejeztem ki magam ilyen jó-nevelten, hogy a moderátorok ne töröljék ki!) A térképen van pár kékkel jelölt pálya, mely borddal csúszhatatlan! Nincsen rózsa tövis nélkül, és ez fordítva is igaz, a falutól távolabbi pályák konganak az ürességtől. Összefoglalva a véleményemet, az eddig megismert francia terepek közül ezt találtam a leggyengébbnek! Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy remek free-terepek vannak, a szűzhó szerelmesei élvezkedhetnek - persze csak ha friss hó esik
h i r d e t é s
h i r d e t é s
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »