Élménybeszámolók

Február 9-14 közötti Val di Sole síelésünk harmadik napjára terveztük, végül szél miatti leállás következtében negyedik nap lett. A pályák nem igényelnek különösebb sítudást, szintsíelésre is használható a nézelődés, napozás mellett. A nagykabinossal erőlködés nélkül tartani lehet a lépést, így minimális várakozással 20 perces köröket lehet menni 2-3 ezer méter között. Az alsó rész se sokkal lassabb, ott 15 perc alatt simán megvan a 600 méteres kör. Itt napi 15000 m - 80 km nem igényel különösebb erőfeszítést. A 6-os pálya becsatlakozására figyelni és készülni kell. Itt egy rövid szakaszon jelentősen megnő a forgalom a síiskolások és a kék pályán síelőktől.

Teletabii szép és jól összefogott beszámolóját egészíteném ki.

Ugyan egy kicsiny síterepnek írja le a sielok.hu ezt a síterepet, mégis az a 18 km sípálya ami itt van: szerintem kihagyhatatlan síélvezet, profi sízők számára is hatalmas élmény!

Megközelítés: Leginkább azok számára könnyen elérhető, akik a közeli hegyekben síznek, de amúgy egyébként akár egy hetet is eltudok képzelni itt. A környéken lévő sípályáktól ( Folgarida/Marilleva vagy Madonna Campilio vagy Tonale ) nem messze van ez a gyöngyszem. Talán azért utaznak ide kevesebben, mert Marilleva és Tonale között fekvő síterepre egy igen kanyargós (de nem túl szűk) szerpentinen lehet csak feljutni. Aki kedveli a hegyi autózást, azok számára maga az út is élvezet.

Miért is írom, hogy kihagyhatatlan? Először is 3000 méterről induló 1400 méterig besízhető pálya végig csodálatos látvány. A panoráma lélegzetelállító! Maga a sípálya pedig igen változatos, izgalmas kanyarokkal, kisebb letörésekkel is tűzdelt. Ezen felül rendkívül élvezetes a csúcsra vezető, a 2010-ben épült, 100 fős, hatalmas, körpanorámás kabinos lift, mely 36 km/órás sebességgel repül fel a felső állomásra. A csúcsról elindulva egy hatalmas és szép katlanban sízünk le az egyetlen pályavonalon, majd egy csaknem végig mesterségesen kiépített (tehát nem természetes sípálya) pályán kanyargunk lefele. Hihetetlen, hogy mindez a Stelvio Nemzeti Parkban megvalósulhatott! Hatalmas kiépített kőpárkányokon, hosszú hidakon, sziklába vájt kisebb szakaszokon fut a pálya. A kabinos liftből jól látható, hogy kb. 2400 méter alatti szakaszon a mesterségesen kiépített sípálya mekkora tervezői, kivitelezői teljesítmény! Elgondolkodtató, hogy miként tudják az olaszok a természetvédelmi szempontokat és a síturizmus érdekeit egyensúlyban tartva, csodás terveiket megvalósítani. Az is eszembe jutott, hogy milyen jó lenne a hazai „természetvédők” számára bemutatni, hogy van ilyen. Igen, itt a példa: összehangolhatók a különböző szempontok, érdekek. Most Húsvétkor voltunk kint, mégis végig kitűnő hóban tudtunk lesízni az 1400 méteren lévő alsó állomásig. Mondanom sem kell, hóágyúk nélkül mindez nem lett volna lehetséges.

Van még egy óriási különbség a környező pályákhoz képest: jóval csendesebb, mondhatni - a nagy magasság és nagy lift ellenére – családias hangulatú hely. A 2340 méteren fekvő hangulatos Rifugio Doss del Cembri menedékház teraszán maga a tulajdonos szorgoskodik, konyhán a családtagjai segítik. A 2000 méteren fekvő középállomáson pedig egy színvonalas gyermek vidámpark is a családias hangulatot erősíti. A sípálya tehát barátságos, tömegmentes, Húsvét ellenére is. Nagy előny, hogy az egész síterep könnyen átlátható, nem szükséges térképpel a kézben nézelődni, éppen hol vagyunk - mint mondjuk Madonnában, amiről később majd még beszámolok.

A táj, a sípálya annyira magával ragadott, hogy a szokásos, előre belőtt harmadik napi pihenőnapot is fent töltöttem, csak 11-ig síztem. Aztán hosszú napozás a teraszon, majd egy utolsó kör a nagy lifttel. Nem biztos, hogy kellett volna. Mint a kábítószer, úgy vonzott a csaknem teljesen üres délutáni pálya, a napfény, a csodálatos táj, az élvezet, a sebesség mámora, az új, majdnem-versenylécem. Még talán a nagy sebességű bukás is jól esett…csak a felállás. Hát, kicsit még húzom mindkét lábam, de úgy néz ki, talán megúsztam komolyabb sérülés nélkül. A mámor élménye megmarad valahol mélyen - miért is érdemes sízni!

A síterep térképe:
http://www.skipejo.it/uploads/media.../mappa_skiarea_pejo.pdf

Márciusi pinzoloi síelésünk egy napját töltöttük ezen a terepen, kb 1 órán át, főleg szerpentineken vezetett átide az utunk. Már rég kinéztem ezt a kis terepet, főleg a nagy szitkülönbségű pályái miatt, kapra jött a tiszta, napsütéses idő. Hétköznap lévén nagy tömegre nem számítuttunk, ami be is igazolódott, de elhagyatottnak sem volt mondható a terep, ami lényegében egy sípályából áll, igaz ez 1600 m szintkülönbségű. Hatüléses kiskabinos vezet fel 2000 m-re, ahonnan egy százszemélyes, általunk csak szardíniásdoboznak nevezett nagykabinos típusú lift megy fel 3000 m-re.
A lefele induló 12-es, majd 13-as pálya egy kellően széles, igazi magashegyi piros lejtő, kellően változatos, néhány nem túl meredek letöréssel. Tekintettel, hogy a nagykabinban egyszerre 40-50 személynél több nem utazott fel, kis kivárással (vagy sietséggel a kiszálláskor) gyakorlatilag egyedül lehetett lefele döngetni. A pálya és hóminőség a napsütés ellenére végig kiváló volt, csak a alsó szakasz olvadt kissé később. A szakasz végén akár lassítás nélkül lehetett átkanyarodni a 15-ös piroson keresztül a völgyállomásig vezető 1-es ill. 2-es pályára, mely egy szintén nagyon kellemes, világospiros, a végén kék lejtő. Túl sokan ezt sem síelték, így az olvadás ellenére még a nap végén is élvezhető volt a kásásodó hó ellenére. A teljes pályahossz a tékép szerint fentről leig 7500 m, ami reális is.
Fentiek mellett van még egy rövid ill. egy kissé hosszabb, meglehetősen lassú ülős felvonó, melyek piros jelzésű, de akár a kezdők által is biztonságosan használható kellemes lejtésű pályákat szolgálnak ki ( a völgyállomásnál lévő ülőst gyakorlatilag senki nem használta).
Összességében egy élvezhető síterepet ismertünk meg, mely haladók számára hosszabb távra talán unalmas, de kezdőbb síelők számára tanulásra kiválóan alkalmas. Szintén szóba jön, ha a melegedő idő miatt magasabbra kell "menekülni". A rendszert a Marmolada pályához tudnám hasonlítani, talán kevésbé látványos környezettel, kissé rövidebb felső, kissé hosszabb alsó szakasszal, de még egy fokkal jobb pályákkal.