Élménybeszámolók

Három fős csapattal támadtuk meg a Polomka (Garamszécs) feletti hegyen lévő pályát február 17-én. Bánréve-Tornaalja-Murányalja-Garamszécs útvonalon mentünk. Az út jól járható, szinte teljesen száraz volt végig. 10 óra körül érkeztünk ragyogó napsütésben és néhány fok mínuszban. Először kissé megijedtünk, mert elég sok embert láttunk a pályán is és a felvonónál is.
Hamarosan kiderült, hogy síverseny van gyerekeknek, ezért a rengeteg ember. A pálya felső, meredekebb részének fél oldala le volt kerítve a verseny miatt, de a többi része jól használható volt.
A hó minősége viszonylag jó volt, annak ellenére, hogy februárban még nem esett itt számottevő természetes hó. Kemény alapon műhó, ami csak délutánra jegesedett ki egy kicsit a meredek részen. A lankásabb alsó részen azonban ezerrel lehetett húzni az íveket.
Dél körül a síversenynek vége lett, a tömeg hirtelen eltűnt, mert megkezdődött az eredményhirdetés. Ettől kezdve a korábbi néhány perces sorban állás is teljesen megszűnt. A hőmérséklet is melegedett kb. 6-7 fokot a napsütésben, ami jót tett a pályának, mert a kemény hó teteje kissé felpuhult. A pálya elkerített részét gyorsan felszabadították, így délután már az is használható volt.
Lehetett pörögni és nagyon jókat csúszni, de a kb. 1600 méter hosszú tárcsás felvonó, miután jó nagyot ránt a derekadon, a combodat is igencsak próbára teszi.
Habár ez egy kicsinyke pálya, mégis élvezetes volt, és hamarabb elfáradtunk, mint meguntuk volna.
Az árak viszonylag barátságosak, 16 euró a felnőtt napijegy. A büfé sem drága, csak lassan csapolják a sört.
Összességében nagyon kellemes napot zártunk.

Polomka Bucnik 2015.02.12-14.


Barátok meghívására terveztünk egy könnyed szlovákiai síutat, amelybe bele volt kódolva, hogy az elsődleges talán nem is a síelés, hanem az, hogy együtt legyünk.
Szállásunk a sípálya melletti kis faluban (oly pici volt, hogy annak sem mondanám. Jellemzően még kocsma sem volt a kis településen) egy gazdálkodó család panziójában volt. Minden volt itt ami elképzelhető, 80 tehén, pisztrángos tó, cross motor, 1 euróért vásárolt Prága típusú teherautó, s minden földi jó. Akár Ausztriában is lehettünk volna, de kicsit nagyobb volt a rendetlenség és a háziak több pálinkát ittak.
De nézzük a síelést!
Breznó felől autózva Polomka után egy elhagyott érc vagy szénosztályozónál kell jobbra lekanyarodni. Elhanyagolt, keskeny, kanyargó ipari úton haladunk, minden pillanatban várom, hogy előlép Mad Max és kér néhány liter üzemanyagot. Az útról letolták a havat, de a pálya üzemeltetői a síkosságmentesítés prózai kérdései fölé tudtak emelkedni. Szokásukat a parkírozóra vonatkozóan is megtartották. Aki ügyes volt az annyit tudott csúszkálni a pénztárig, hogy jegyet már nem is volt érdemes vennie.
Valaki korábban írta, hogy Szlovákiában nagyon sok a hó. Akkor mi vagy más országban voltunk, vagy más a fogalmunk a sok hóról.
Nagyon nem voltam mérges, mert 8 euróért kaptam senior jegyet. Ilyen olcsón külföldön még soha nem síeltem (kaució 2 EUR). Minden rendes embernek közelítő kártyája volt, csak az ilyen öreg fazonnak, mint én volt karóra alakú bérlete. Ez később okozott gondokat.
Nem voltak sokan. A pálya a szokásos szlovák stílus, keress egy hegyet (?), esésvonal mentén vágd ki a fákat, s hajrá. A pályaleírás szerint 3 felvonó van, de én csak a hosszút (kb.1600 m), és a rövidet (kb.600m) láttam. A gyermek felvonó nem tűnt fel, igaz nem is tettem tűvé érte azt a néhány négyzetmétert.
Elméletileg 3 pálya van. A hosszú felvonó két oldalán egy-egy piros, s a pálya alsó részén egy kék. A Pirosok egyenként 1580 méteresek (kb. 300 méter szint), a kék 600. Most kezdtem el nem érteni a marketing kilométereket. A leírás szerint a terep 2,2 km pályával rendelkezik. Ha számolom a két pirosat és a kéket, akkor az több, mint 3,7 km. Ha nagyon helyesen egy hosszba számolom a pirosakat, akkor elvileg kijön a 2,2, de akkor miért számolom külön a kéket, hisz az is ugyanott jön le? Persze ez mind csak elméleti fejtegetés mert csak a pirosok közül az egyik ment.
A csapat a 600 méteres felvonón kezdett, de engem előre küldtek felderítőnek a hosszú felvonóra. Még nem mondtam, hogy mindkét felvonó tányéros volt, de a hosszú automata. Ez a Tátrapoma egy mérnöki szempontból nagyon jól megkomponált szörnyeteg (még szemafor is van!), de normál síelői szempontból bátorság kell ráülni. (viszont a kis felvonónál megtaláltam a kedvenc táblámat)
Néhány, az eplényi beszállónál finnyákoló síelőt kihoznék ide tanulmányútra. Olyan beléptetőkapu van, mint Eplényben, de fokozva a dolgokat egy viszonylag erős, jeges lejtőn lehet odaesni, majd hasra kell feküdni, hogy a megfelelő helyre tudjuk illeszteni a kártyánkat. A senior karórával ez nem megy, ott bizony az esetek többségében le kellett húznom a kesztyűt, feltűrni a kabát szárát s tornázni egyet. Szóval tessék csak jönni a nagy igénnyel! A felvonóra néha felmászott valaki, s gépészkedett egyet. A célegyenesbe érve váltott a szemafor, kilibbent a kar, amit megmarkolva máris lebegtem, mint Surranó Gyík a nagy irokéz törzsfőnök, amikor felpattant a bölény hátára. Persze a közönség még csak nem is tapsolt.
Ez a dög (már nem a bika, hanem a felvonó) majd 1600 méter hosszan cipeli az embert. Szorítottam a lábam, mintha sürgős dolgom lenne, kapaszkodtam, mint kismacska az ereszen, de a könnyem majd kicsordult. A hegy tetején egy szánkót kezdtem el keresni, mert ezekkel a bedurrant combokkal lábon lejönni lehetetlen. (a hazai legények könnyedén, mosolyogva feljöttek)
A pálya egy egyszerű piros volt, amit gyakran tarkítottak földfoltok (lehetett a szlalomot gyakorolni), gyerekfejnyi jégdarabok gurguláztak a pályán (lehetett gyakorolni a menekülést), s még egy lerobbant ratrak is volt a pálya közepén, aminél a szerelő egyre lankadó lendülettel próbálkozott a hiba kijavításán. (lehetett gyakorolni a káromkodást)
Bár a jégdarabok miatt a zsebemből kiesett az apró, meglepő gyorsasággal és könnyedséggel le lehetett száguldani. Könnyes szemmel küzdöttem meg a beléptetőkapuval, s pityeregve indultam felfelé. Lefelé már olthatatlan kiváncsiság fogott el, hogy megállva megnézzem mit csinálnak a többiek a rövid felvonó tetején.
A harmadik lejövetelnél feljebb is megálltam, hátha arra tévedtek valahogyan. Lent úgy döntöttem megnézem a hüttében talán ott vannak. Ott voltak, utánam jöttek be. Nyolcan ültünk az asztalnál, mindenki ivott, sört, bort, forralt bort, egyebeket, s végül fizettünk 8,19 eurót. Hosszan polemizáltunk a kiszolgáló kislánnyal a négy matematikai alapművelet alkalmazásáról, de megesküdött, hogy mindent beleszámolt. Nekem természetesen közben kialakult a technikám: a továbbiakban három lecsúszás, s egy tartós beülés ritmusban dolgozom. Végül már egészen könnyedén, pityergés nélkül feljutottam.
Viszonylag kellemes napot zártunk, felvillantva a combizmok izomlázának lehetőségét.
Már a parkírozó sem volt olyan csúszós. Jó terep ez, ha jó a hó, de, hogy mikor az, az egy fogas kérdés. (két nap múlva jobb volt a hó, de a piros másik oldala változatlanul nem ment. Szóval ki kell várni)
Összegzésként mit mondjak? Aki olcsó pályára vágyik, s szerencséje van, jól fogja itt érezni magát, de szeretnie kell a tányéros felvonót.

Csabor az élvezeti síelő

Az előzetes terveknél maradva ma meglátogattuk Polomkát !
Bár ne tettük volna !!!
Korán a parkolóban voltunk, 14 euróért megvettük a napi kártyás! bérletet ami nem volt túl sok .
Az első 1/2 órában még csak a jobb oldali tányéros járt így ott csúsztunk 4-5 kört.
Aztán beindították a másik tányérost is ami egészen a csúcsig vitt .
Már az első felmenetelnél a fejemet fogtam és nem tudtam ,hogy sírjak-e vagy nevessek kínomban !!
Aztán amit felfelé láttam azt le jövetkor is megtapasztaltam. Azt már az alsó részen is láttuk hogy itt nem történt ratrakozás de ott még az elviselhető kategóriába tartozott a pálya. Viszont felül próbálkoztak a pálya simitással de ez nagyon-nagyon nem sikerült nekik !
Én még ilyen pályakezelés még életemben nem láttam !!
Volt itt minden . Hóágyúzott rész úgy hagyva , hatalmas buckák,átfedés nélküli részek,a pálya közepén emberfejnagyságú hórögök , kimaradt részek amit csak szem és száj kíván . Én nem ezen szocializálódtam vagy csak egyszerűen nem tudok síelni . :)
Az ismerősök már az első kör után félve kérdezték,hogy nem akarunk-e máshová átmenni ?
Dehogynem ! Nem érdekel a kidobott pénz ha jót akarok síelni akkor máshová kell menni.
Tále ide csak 20+km-re van . A pályakezelésben még is fényévekre !!!
Tehát 1/2 11-kor szépen visszaadtuk a bérletet és továbbáltunk .
Soha nem szoktam leszólni egyetlen terepet sem de innen mi keserű szájízzel távoztunk .
Ami miatt nem adtam 1-es értékelést a terepnek az a -számomra- megfelelő pályalejtés, a gyors adogatós tányéros lift , a koliba árak és talán az ingyenes wifit is ide sorolhatnám.
Kipróbáltam de többet valószínűleg nem jövök .

Az év első napján henyélés helyett inkább a síelést választottuk. Jó döntés volt! Napsütés, szuper hóviszonyok tömeg nélkül.