Egy igazi kis ékszerdoboz eldugva egy zsákutca legvégén. Meseszép szűk völgyben.
Amit a személyzet az általuk jelzett 30cm-es hóból kihozott, az egyszerűen osztályon felüli. Pedig sokat járunk nyugatra is. Igazi kemény alap, a tetején egy kicsi firnnel. Még délután is. Hogy ilyen jól bírja a tavaszias időt, annak több oka is van:
északi fekvésű a pálya, másrészt a szűk völgyben több fokkal hidegebb van, mint másutt a közelben, illetve a pálya egy fenyőerdős övezetben van, így délelőtt és délután árnyékban van.
Egész nap alig voltak a pályán, a legzsúfoltabb időszakban kb 20-an síeltek, de volt, hogy a gyerkőceimé volt az egész pálya.
Síelés után jött egy kis lazítás. A Porac Park területén mindenféle sportolási lehetőség adott, bár a gyerkőceimet leginkább az igen igényes játszótér érdekelte. Megfogadtuk, hogy legközelebb egy hétre jövünk annak ellenére, hogy csak egy piciny pályarendszer az egész, de mivel semmi sor, szinte csak mi, így igazán el lehet fáradni. A személyzet pedig nagyon segítőkész, mosolygós, pedig nem mindig értettük egymást.
Ha belegondolok, hogy milyen volt ez a síterep 35 évvel ezelőtt, amikor egy 2 hetes sítáborban voltam itt, Ég és Föld!!! Eszméletlen sokat változott az előnyére. A mai napig a szívem csücske és egyre inkább.
Hajrá Porac Park!!!