Élménybeszámolók

Mélykék égen táncolt a Nap, mosolygott az alatta elterülő üde-zöld tájra; beragyogta a völgyeket, a hegyoldalakat, megcsillant az utunkat kísérő patakokon, folyókon.
A nem is olyan távolban a Keleti-Alpok végvára tornyosult; a Schneeberg. Hátán kiterjedt hómezők és hónyelvek hívták fel a figyelmünket az elmúlt tél nyomaira.
Eljött az idő, hogy az utolsó símohikánok birtokba vegyék a Hóhegyet. Modernkori mohikánok lévén ezt nem lóháton, hanem a szalamandrának álcázott hegyi vasúttal tettük meg.
Felérve friss szellő késztetett minket egy lenge felső felvételére, irány a csúcs! A Waxriegel közeli törpe-fenyves útvesztőiben sikeresen elvesztettük a fonalat, így macséta híján visszavonulót fujtunk és egy kis kerülővel igyekeztünk a Damböckhaus felé.
Waxriegeli tapasztalat: nem mindig a rövidebb út a legrövidebb.
A Pazar idő és a méterről-méterre közelebb kerülő csúcs kárpótolt minket e malőrért.
Ott ahol néhány nappal ezelőtt fehér köntösbe öltözött a vidék és a szürkeségből hópelyhek táncoltak alább most semmi nyoma nem volt a télnek.
Azonban egész utunk során tekintetünk szinte beleütközött a Hackermulde fehér hegyoldalába; Alsó-Ausztria utolsó gleccserébe, ami doppingként hatott ránk, különösen Vassy-ra, aki a meredek hegyoldalakon igencsak belegyorsított.
Egy „laza” hochschneebergi korzózás után elértük a Fischerhüttét (2049m), mely nevét nem a halakról és tavakról kapta, hanem az ismert alpinistáról, Fischer Von Röslerstammról, aki 100 guldennel szállt bele a menedékház felépítésébe, még a 19. század végén.
Napsütötte teraszán némi folyékony energiát vittünk a szervezetünkbe, hogy újult erővel vágjunk bele a gerincen haladva a csúcsnak.
A kilátás csodás; bár az alsó-osztrák és a pannon síkvidék fele kissé párás; déli és nyugati irányba nagyszerű panorámában gyönyörködhetünk.
Lábunk előtt az egész Elő-Alpok; Rax, Schneealpe, Veitschalpe, kissé északabbra magányosan az Ötscher. Még nyugatabbra, az üveghegyeken is túl a Hochschwabot és az Ennstali Alpokat pillantjuk meg.
Figyelmünket dél felé fordítva a Fischbachi Alpok két síhegyén; Hirschenkogelen és Stuhlecken ütközik meg először a tekintetünk, majd a mögötte elterülő Bucklige Welt dimbes-dombos vidékét őrző Wechselre. A horizonton a Schöckl (Grazi hegyvidék) trapéz alakú vonulata zárja a vizuális parádét.
Közben megérkezünk a csúcsra, a 2075 méter magas Klosterwappenre, ami nem csak a Schneeberg, hanem egyben egész Alsó-Ausztria legmagasabb pontja.
Kis rövid piknik után csatolás és következik a nap fénypontja, lesiklás Alsó-Ausztria utolsó hófoltjain, talán utolsóként is.
Léceink késként kenik a remek firnhavat a Hackermulde hónyelvein. Lesiklásunk ezzel még nem fejeződött be; az Ochsenboden mélyedéseiben ismételten hófoltokra lelünk, így ezeken siklunk örömittasan a Damböckhaus integető és fényképezkedő közönségéhez.
Gyors autogramosztás és közös sztárfotózás után a Waxriegelen mászunk át, majd annak túloldalán néhány utolsó kanyar következik a már valóban utolsó hófolton.
Ismét egy nagyszerű nap volt, méltó nyitánya a nyári síszezonnak :)

Történetünk képekben:
https://sielok.hu/fotoalbum/schneeb...erg-summeropening2011/gal...

Tegnap, illetve most már tegnapelőtt hajnalban megjött értem a fekete autó. Sopronban átszálltunk egy ezüstszínűbe, aztán meg sem álltunk - kivéve pár percre egy Billánál - Puchbergig, ahol egy szalamandraszínű vonatra váltottunk, ami vágyaink hegyére vitt minket. Némi pakolászást követően átvágtunk a Waxriegel oldalában, belekeveredtünk egy törpefenyvesbe, meg-megálltunk fotózni - nemám a fáradtság miatt ;-) - a Fischerhüttében folyékony erőt öntöttünk magunkba, a csúcson megebédeltünk, lecsusszantunk a Hochschneeberg Almig - persze felcsatolás után - majd még egy kis mászás után a Damböck Hausig, újabb törpefenyvesen való síbakancsos átkelést követően majdnem a vasútállomásig siklottunk, ott még kicsit mókáztunk, majd a reggeli közlekedési eszközöket fordított sorrendben újra felhasználva hazajutottunk. Röviden így volt. :-)

Pont egy évvel ezelőtt is voltunk itt, akkor már a vasútállomáson gyülekeztek a síelők, mert odafent verseny volt. Most viszont - talán a kevesebb hó miatt - elmaradt, vagy előbb tartották meg, így a kenyerek és söröshordók mellé csupán a mi 3 pár sílecünk került a vonat előtt haladó kiskocsiba. Az idő gyönyörű volt, szél szinte alig, az is csak a gerinceken. A levegő viszont kicsit párás volt, így a Fertő-tó látványában most nem gyönyörködhettünk. Ezért viszont kárpótolt minket a pólóban síelés élménye a nagyszerű firnhavon. Mivel csak hárman voltunk fent sível, igazi látványosságnak számítottunk, kattogtak is a fényképezők amikor elindultunk a csúcsról. Erre még ráerősítettünk amikor az Erzsébet kápolnával szembeni kis hófolton elkezdtünk csúszkálni, majd, hogy ne maradjon kétség, hogy valami átbillent a fejünkben, a vasútállomás előtti hókupac tetején is felcsatoltunk néhány fotó kedvéért. ;-) Egy igazán szép sínap volt, méltó zárása a szezonnak.

Képek természetesen készültek, reméljük hamarosan jön a szokásos Koty-videó is.
https://sielok.hu/fotoalbum/schneeb...erg-majus/galeria/

Nyári síelés a magyar határtól alig egy órányira, hogy hol? A Schneebergen! Óriásként töri meg a Fertő-tó síkvidékét, az Alpok keleti végvára, a 2075 méter magas Schneeberg. Szombati úticélunk a hóhegy volt, hogy a téli szezon után méltóan ünnepeljük a nyár kezdetét. Reggel a puchbergi fogaskerekű állomásánál várakozva percről-perce gyűltek a lelkes síelők, egészen fiataloktól az idősekig mindenki képviseltette magát. 9 órakor elindult fekete-narancssárga szalamandra szerelvény, hogy az üde-zöld völgyből a télbe szállítson bennünket. Virágba borult gyümölcsfák mellett suhantunk el, „kissé” feljebb már hófoltok jelezték az elmúlt tél utolsó nyomait.
Megérkezvén a hochschneebergi végállomásra csípős hideg és sűrű köd fogadott bennünket, jó másfél órás gyaloglás után a Klosterwappen tövében pihentük ki magunkat, és vettünk erőt az első lesikláshoz Kelet-Ausztria elfeledett nyári síterepén, a schneebergi Hackermulde firnhavas lejtőin. A hó nagyszerű volt, nem süppedt, nem szakadt be, csak úgy spriccelt minden egyes kanyarnál. A gyors lesiklás után következett a neheze, a felmenetel. Elmondhatjuk, hogy minden egyes kanyarért keményen megdolgoztuk, de ennek is meg van a maga szépsége.
A csúcson összeölelkeztek a felhők és egy rövid hózápor emlékeztetett minket a télre. Következett a második és egyben utolsó nagy lesiklásunk, utána egy kis „bohóckodás”, aztán indulás a vonatra.
Érdekesség, hogy pont ekkor rendezték a Hackermulde egyik hófoltján a hagyományos óriás-műlesiklást, így ezmég inkább rádobott - Sípark után szabadon – a gleccserfeelingre.

Galéria: https://sielok.hu/fotoalbum/schneeb...erg-nyari-sieles-2010maju...

Tegnapi szezonzáró, schneebergi vonatos-túrázós-traktoros-hegymászós hófoltsíelésünkről néhány kép. A Hackermulde-t síeltük be, miközben volt részünk napsütésben, ködben, felhőben, 1 perces esőben, negyed órás hózáporban - mindez egy napon.

https://sielok.hu/fotoalbum/schneeb...erg-2010-majus/kep/1/

Eredetileg szombatra terveztük a túrát, a rossz időjárási viszonyok miatt vasárnapra csúsztattuk. Este egy pillantás a webkamerákra: kitisztult ! Mivel inkább vasárnap délelőttre jósoltak szebb időt, ezért korai kelés volt a soron, így már 8 órakor a Preini hágónál készülődött az ember.
Útközben Gloggnitznál +7 C fok, Reichenauban +6 C, és fenn a hágónál +2 C némi köddel fűszerezve, ami 100 méterrel feljebb szépen fel is oszlott.
A hóhatár meglehetősen alacsonyan volt, hiszen kicsivel a parkoló után feltűntek az első hófoltok, úgy 1200 méter felett zárt hótakaró, a Siebenbrunnwiesénél legalább 20 cm hó, feljebb 30-40 cm. Még fentebb ennél is több, nem egy helyen térdig süllyedtél a hóban, és még mindig volt hó a lábad alatt !!! Útnak a Siebenbrunn réttől felfelé kígyózó Schlangenweg (nomen est omen) lett választva. Közben az út fölött magasodó Predigstuhlról folyamatosan jöttek le a kisebb-nagyobb lavinák. Az egyik a Schlangenweget több helyen is keresztül vágta. A lezúduló hógörgetegek egyszerre voltak csodálatosak, ugyanakkor némi félelmet is keltettek benned.
Jó másfél órás hegymenet után a Karl Ludwig Haus tűnt fel a végeláthatatlan hómezőkön. A Heukuppe (Rax csúcsa) ezúttal kimaradt, két ok miatt:
egyrészt fenn nem egy helyen térdig süllyedtél a hóban, másrészt déltől rosszabb időt mondtak, és white outban nem egy kellemes hely a Rax-fennsík.

Azt hiszem az utóbbi évek túrái közül kétségtelen a legszebb volt a mai; igazi hamisíthatatlan téli táj, mindez május utolsó napján, amikor minden már kizöldült. Különös volt a virágba borult réteket és lombkoronájuk teljes zöldjében pompázó fákat fehérben látni.
Igazi szürrealizmus a hegyekben !

Végezetül néhány kép, több majd holnap este.

Tegnap kihasználva a csodás időt ismételten a Raxon voltunk. Kocsival a Preini hágóhoz (1040 m), innen gyalogosan a Siebenbrunnwiesé-ig (1370 m) , majd a Karl Ludwig Steigen, végül a Schlangenwegen a Karl Ludwig menedékházig (1804 m). Innen a Schneegraben jobb oldalán a Heukuppéig (2007 m). Heukuppétól Gams Eck felé túráztunk.
Összeségében nagyon szép túra volt kellemes hőmérsékletekkel, ami inkább a Nap erejének volt köszönhető. Kicsit le is barnultam :) Délután ötkor a Karl Ludwig háznál +4 fok volt árnyékban. A szeptemberi és októberi hó javarészt elolvadt, inkább a grabenekben, dolinákban és egyéb méllyedésekben továbbá a peremeken (pl. Raxenmauer) van hellyel-közzel összefüggő hótakaró.
A kilátás pazar volt, nyugat felé a közeli Schnee-, és Veitschalpe mellett a Hochschwab, sőt a horizonton a Dachsteinet is lehetett látni.
Az utak és a steigek jól járhatók, itt-ott egy-két helyen hóborítottak.
Egy-két képet csatolok, a többet majd később.

Múlt szombaton végre sikerült az idei nyáron eljutni a Raxra.
Eddig Murphy törvényét igazolva sokszor hétvégére romlott el az idő, vagy olyan hőség volt, hogy az ember inkább valamelyik vízparton keresett menedéket, minthogy túrára adta volna a fejét.
Szombaton végül az időjárás is kedvezett, nem volt se túl hideg, se hőség, így irány a Rax.
Ezúttal nem autópályán, hanem autóúton Wr. Neustadt - Neunkirchen - Ternitz - Gloggnitz (itt jönnénk le, ha az autópályát választanánk) - Reichenau - Prein - Preiner G'scheid.
A Preini hágónál (~ 1000 m) alig találtunk parkolóhelyet, az autók számát nézve jó pár száz túrázó, hegymászó választhatta aznap ezt a túrát.
Kiszállva a kocsiból azért érezte az ember, hogy már itt sincs az a tipikusan banánérlelő meleg, otthon úgy 30 fok körül lehetett, amikor elindultunk.
Igaz az elő 100 méter után már a hideget legfeljebb akkor érezte az ember, ha leállt. Felérve az Almra, vagyis arra az alpesi rétre, ami a Waxriegel ház alatt fekszik a toronyiránti utat; a Karl Ludwig Steiget választottuk. A Raxon ez az egyike a megannyi Steignek, ami nem igényel speciális felszerelést, tehát kötél és egyebek nélkül is teljesíthető, természetesen csak is akkor, ha nem fedi hó.
Felérve a platóra az ember először a Karl Ludwig házat (1804 m), majd a Heukuppe (2007 m) oldalában a Schneegrabent pillantja meg.
Utóbbi nevéhez méltóan még mindig havas, még ilyenkor a nyár derekán is, és mindez kétezer méter alatt !
A Schneegraben hómezőin zergék pihentek békésen.
A hó vastagsága a grabenokban helyenként igen meglepő, legalább 2-3 méter !!!
A Karl Luwig háznál mindösszesen 9 C fokot mutatott a hőmérő, szóval kellemesnek egyáltalán nem volt nevezhető, főleg amikor a Napot felhők takarták el és még a szél is megélénkült.
Sajnos éppen itt, a csúcson merült le a digicam, így ezúttal a panorámafotók elmaradtak, igaz még pár fotó sikerült.
Szépen lehetett látni Semmering hágó síterepeit, köztük a stuhlecki építkezést is.
A távolban a Fertő tő víztükre csillant meg.
Mindent összevetve jó kis túra kerekedett belőle, csak ne lett volna olyan hideg.

Mi a Schneebrget látogattuk meg szombaton egy gyors túrára, Schneebergdörfl-ig autóztunk, onnan a kék jelzésen kapaszkodtunk fel 700m-ről egészen 1400m-ig a Schneider Grabenben, omladékos köveken és kemény firnhavon meglehetősen izzasztó volt leküzdeni a szintet, majd a piros jelzésű Nördliche Grafensteig-en gyalogoltunk a Krumme Rieß-en keresztül a Breite Rieß-ig, előbbiben túrasízők is csúszkáltak a maradék hófoltokon, az út során többször láttunk zergéket, amelyek 15m-re is bevártak minket, fantasztikus idő volt, a Breite Rieß aljától a sárga jelzésen gyalogoltunk vissza a kocsihoz, képek később.

A múlt hétvégén (május 1-4) Raxalpen jártunk, igaz, nem síelés, hanem tavaszi túrázás volt a cél, de azért sikerült egy órányi telet is kifogni, amikor a napsütést hirtelen komor felhők és zuhogó kemény hódara váltotta fel a fennsíkon. Itt még tartja magát a hó, egyes részeken jó méteres hóréteget lehet látni még most májusban is! Voltak akik szánkóval, sífutóléccel felszerelkezve jöttek fel a hegyre.

A Raxalpe-ra egy kabinos felvonó visz fel (a prosik szerint ez volt Ausztria első személyszállító liftje) 1540 méter magasra. Egy húzóliliftet láttunk fenn (persze ez már nem üzemel) és lankás családi pályákat. Rax inkább a túrasízők és hótalpas túrázók világa, nyáron pedig a kirándulóké. Sok-sok órát lehet gyalogolni a hegyen az egyik menedékháztól a másikig.

Eredetileg az Teufelbadstubensteig klettersteiget terveztünk megmászni, de a helyiek nagyon nem ajánlották a hó miatt, ezért választottuk inkább a fennsík túrát.

Másnap a Weichtalklammon keresztül a Schneeberg oldalára mentünk fel egészen Kienthalerhüttéig. Ez egy gyönyörű vadregényes szurdoktúra, sok sziklás, szűk kanyonrésszel, ahol vaslétrák, láncok segítségével lehet átjutni. A túra a Höllentalban található Weichtalhaustól indul és a piros jelzés visz fel a K.hüttéig, visszafelé pedig a sárga jelzésen kell jönni - az út első szakasza murvás, de utána egy nagyon szép kanyargós erdei ösvény kezdődik, sok meseszép fenyves résszel. Közel 1000 méter a szintkülönbség, oda-vissza a túra kényelmesen kb. 5 óra.

Budapestről egyébként autóval 3 óra alatt értünk ki Reichenauba, szóval nem távolság. Gyönyörű vidék, kellemes hűs lehet nyáron a Höllental, újra megyünk majd még biztos!