Élménybeszámolók

Sziasztok!

Január 27-re terveztünk egynapos síelést a barátnőmmel, és végül Klippitztörl-re esett a választásunk. Reggel 5 óra előtt indultunk Budapestről, és egy pihenővel fél tíz után érkeztünk meg a síterephez. Az út végig tiszta volt, 90 %-ban autópálya, csak az utolsó 10-15 perc volt hegyi szerpentin, de az sem volt vészes. Szerencsére nem voltak sokan, így a P1 parkolóban meg tudtunk állni, közvetlenül a 2 üléses Hocheggerlift előtt. Sorban állás egész nap nem volt, a kétüléses liftnél különösen kevesen voltak, de a négyülésesnél is gyakorlatilag azonnal sorra került az ember. Eleinte a 2-es pályán csúsztunk, majd rájöttünk, hogy a 10-es pálya a kétülésestől indul, és azon keresztül át lehet csúszni a négyüléses lifthez. Mind a 9-es, mind a 10-es kellemes kis pálya, változatos domborzattal, egyszer kipróbáltuk a 11-est is, aminek a második fele nagyon enyhe lejtésű erdei út. Néhányszor a csákányoshoz is lecsúsztunk, itt már tényleg olyan kevesen voltak, hogy csak az egyik csákányos üzemelt. A 7-es pálya volt a kedvenc, széles, alig voltak rajta, semmi bucka, az 5-ös utolsó része viszont elég jeges volt, úgyhogy azt inkább hanyagoltuk.

Bár aznapra felhős időt mondtak, a nap nagy részében ragyogó napsütésben volt részünk, a kevés embernek köszönhetően pedig a pályák alig buckásodtak, a csákányosnál még délután is lehetett ratrak-nyomon csúszni. Szerintem a pálya kezdőknek is nyugodtan ajánlott, de a változatos domborzat miatt haladók sem unatkoznak rajta. Egy napra tökéletes síelés-élmény volt, megérte a szokásosnál egy picit többet utazni. A Hüttéket nem próbáltuk, zárásig csúsztunk megállás nélkül:-) Négy órakor visszacsúsztunk a parkolóba, öt körül indultunk vissza, és fél tíz felé itthon is voltunk.