Élménybeszámolók

Bátyám beszámolója közös utunkról:
"Úgy látom, már elég régóta nem írt senki erre az oldalra, megpróbálom néhány sorban pótolni a hiányt. Karácsony előtt voltunk egy hetet Carezzán. Mi általában minden évben ilyenkor megyünk a Dolomitokba. Az előszezonnak is meg vannak az előnyei, kevesen vannak a pályákon, nincs sorban állás. Sok éve teszünk így, majdnem mindig bejött. A pályák, felvonók zömmel mind működnek, a körsít is mindig meg tudtuk csinálni. Corvarában, La Villában, Gralbán szoktunk lakni, a Sella sűrűjében, most úgy adódott, hogy egy kisebb terepet választottunk.
Pécsről a szokásos útvonalon mentünk. Barcs, Varasd, Ptuj, Maribor, Dravográd, Villach, Lienz, Bruneck felé. Sajnos horvát barátaink az útvonalunkat telerakták mérőeszközökkel, amikből még a szlovénoknak is jutott. Legalább tizenötöt számoltunk meg útközben, egy részük földi bádogdoboz volt angol rendőrsisak emblémával, a többi az oszlopokon lógott madárodúnak álcázva. Nem mindegyiket sikerült időben észlelni, de legalább telt az idő, és elalvás ellen is jó szórakozás. Most majd várom a postást, mit hoz még a vízszámla mellett.
Bruneck után nem a szokásos úton mentünk a Badia völgybe, hanem Brixen majd Bolzano felé egy nagy félkör után a Brenner útról fel Eggentalon, majdnem a hágóig. Ez jó kis szerpentin, helyenként nagyon meredek, hisz majdnem 350 méterről visz fel 1600-ra. Szerencsére az időjárás tökéletes volt, így röpke 13 óra alatt a főút mellett fekvő Laurin apartmanházhoz/hotelhez értünk.
Carezza egyébként egy nagyon csendes falu, zömében üdülőházakkal, még bolt sem akad, néhány pizzériát láttunk csak, úgyhogy aki apartmanba megy, mindent vigyen, különben mehet a Fassa völgybe kenyérért. Hotel is csak néhány van, főleg a hágón, azok is még a Monarchia idejéből, meg az óriási Grand Hotel, ahol Sissi is szívesen időzött.
A szállásunkat pályaszállássá nyilvánítottam, 10 perc séta volt a felvonók alja. Óriási, ingyenes parkolók vannak itt, nem is értem, ezek megtelnek-e valamikor, alig lézengtek az autók. Volt, hogy itt hagytam a kocsit a lécekkel, és kényelmes sétával értük el a pályákat, csak cipőt húzni és csatolni kellett..
Gyakorlatilag minden pálya és felvonó üzemelt, egy-két mellékpálya kivételével. Általában a négyüléses Paolinával kezdtünk, fel a felső állomásra, bemelegítésképpen lecsúsztunk a feketén, így be tudtunk szállni a Hubertus kabinosba és nem kellett 10 métert gyalogolni. Itt is fel a Pra di Tori tetejére, le az 55-ös piroson vagy a feketén, és még néhány ilyen kör tettünk vissza a hágóra bemelegítésnek. Így már könnyű volt visszacsúszni a végén a botozós kéken a Kőnig Laurin felé.
A pályarendszerről részletesen nem írok, ezt az előzőekben sokan megtették. A pályák reggelente tökéletesre lettek elkészítve, buckásodás szinte semmi, még délután is lehetett ratrak nyomokon síelni. Sorállás nulla, síiskolások elvétve, (nincs túl sok kék pálya) deszkások dettó.
Nagyon szép a kilátás a Laurins Loungéról. Miután a 6 üléses tetejéről lecsúsztunk a 22-es remek piroson a Kőnig Laurin I aljára, beszálltunk, majd bambán üldögélve érdeklődve néztük, hogy a tetején a kabin kezd visszafelé fordulni. Szerencsére még éppen ki tudtunk ugrani. Ezután megállapítottuk, hogy előtte otthon elolvastuk a fórumot, ahol petib sorstársunk erre a körülményre felhívta a figyelmet.
Nagyon kellemes a Nova Levantéba vezető 24-es piros pálya is, ami a végén ellaposodik. Rajtunk kívül senki nem volt rajta. Ez az érzésünk többször is megvolt, főleg a Pra di Torin, gondolkodtam is, hogy négy ember miatt érdemes-e egy ekkora pályarendszert fenntartani.
Az új kabinossal érdemes felmenni még annak is, aki nem síel, mert a tetőteraszról gyönyörű a kilátás. Ide egy mozgólépcső vezet fel a kabinos kiszállóból, ami váltakozó irányban közlekedik, de mindig úgy, hogy nekünk várni kelljen. Egy kapcsolóval lehet kérvényezni a beszállást, miután megvártad, hogy egy halom ember szembe jöjjön.
Két fekete pálya megy lefelé, lehet választani, ránézésre meredeknek tűnnek, de ember alig és jól kezelteknek látszanak.
Én jó magyar(?) szokás szerint elindultam bekapcsolatlan sisakkal, ahogy szoktam (néha almát eszem közben), és egy rázós rész lepattintotta a fejemről a sisakot és a szemüveget. Nagy nehezen azért leértem. Azóta többször becsatolom a sisakot.
Egyébként ennek a pályának a végén (huszas, huszonhármas) van az elágazás Nova Levante felé, a tábla egy kicsit beljebb van, ezért egyszer egy kanyarnál a mély hóban landoltam.
Hogy ne mindig csak itt csússzunk, 18-án szerdán délelőtt lementünk a Fassa völgybe és kicsit körülnéztünk Canazeiben. Na itt már volt nagy nyüzsgés, karácsonyi hangulat, díszkivilágítás, boltok egyebek. Carezza ilyen szempontból nem jó választás. Végül a Pozza-Alba közti síterepen síeltünk fél napot. Itt jóval többen voltak mint Carezzán, de így sem volt sorban állás, a pályák gondozottak voltak még délután is. Tetszettek a lendületes pirosok és a Pozzába vezető völgypálya. (A fekete része zárva volt.)
Magyarokkal nem találkoztunk, csak Pozzában a parkoló melletti diszkontból pakolták a vásárfiát, nem tudom, hogy síelők voltak-e.
Csütörtök este jött egy front, elég komoly havazással és széllel, de reggelre lecsillapodott, a havat meg teljesen letakarították az utakról. Egész éjjel mentek a hókotrók meg hómarók, csattogtak a láncok a hotel előtt, ide jöttek kávézni.
Ketten így is elmentünk síelni, 11 óra körül, gondoltuk, veszünk egy négy órás jegyet, aztán meglátjuk, milyenek lesznek a pályák, csodák csodájára nagyon jól rendbe hozták őket, és meglepetésre majdnem féláron adtak egy egész napos bérletet. Előbb kellett volna jönni. Először nem is értettük, miért, ugyan úgy tudtunk menni, mint eddig bármikor, csak a 20, 21-es fekete pályák voltak lezárva, de felvonóval el lehetett menni a menedékházig, csak lécet nem volt szabad vinni. Talán nem tudták rendbe hozni és veszélyesnek tartották.
Összességében egy nagyon kellemes helynek találtuk Carezzát. Aki bulizni akar vagy síelés után más programot szeretne, az ne ide jöjjön. Annyit sajnálok, hogy több felé is kalandozhattunk volna innen, a Fassa völgyön kívül főként Obereggent sajnálom, csak 19 km lett volna. Nem biztos, hogy még egyszer eljutunk ide, nekünk elég messze van, több mint 720 km, autópálya meg alig. De úgy érzem megérte."

Utólag is köszönet a sok hasznos információért! Mi is Malga Ciapela közelében laktunk és az általad leírt, déli, Nagykanizsa-Maribor-Ljubljana-Nova Gorica-Portoguaro-Pordenone-Belluno-Val di Zoldo útvonalon mentünk. Kényelmes tempóban, száraz útviszonyok mellett pont 12 órába tellett a 730km megtétele, Pécsről, egy vasárnapi napon. Az A28-assal mi is megjártuk, teljesen váratlanul egy olasz városkában találtuk magunkat sötétedéskor Sacile környékén, szerencsére a GPS egy idő után visszavitt a helyes útra. A Val di Zoldo kanyargós útja sötétben, az út végén elég pocsék volt, visszafelé ezért inkább kis kerülővel Alleghe felé jöttünk a 203-ason.

Egy napra kocsival átmentünk Cortinára is, ez kb. 1 órás út a Falzarego hágón át. Ezt jó időben érdemes megtenni, mert a hágót könnyen lezárhatják, ha veszélyessé válik. Aki nem akar a városban is körülnézni, annak a Pocol (előtti!) parkoló jó választás a becsatlakozáshoz. Innen lesíelve az első felvonónál lehet bérletet/jegyet venni.

Aki Malga Ciapelaból indulva szeretné megtenni a körsít, az 45 perccel számoljon, amíg az alsó tárcsás felvonótól (ez kicsit feljebb van, mint a Marmolada felvonója) a Padon hágón át eléri az Arabbából a Porta Vescuvora vivő lift középső állomását.
Mi a narancsszínű irányt választottuk, az óramutató járásával megegyezően. A kitáblázással egy esetet kivéve (a nyugati rész közepén) nem volt gondunk. Több helyen alternatív útvonal is van, de ez már fekete pályát is érinthet. A viszonylag rossz időben (gyengén havazott) a panorámát nem élvezhettük, viszont kevesebben voltak, sehol nem volt sorbanállás. 10 órás M.Ciapelai indulással is kényelmesen körbeértünk. A Padon hágóra visszavivő lift 16 óráig jár, ezt el kell érni, innen már le lehet csúszni a parkolóig.
Január utolsó hetében, a főszezon előtti utolsó héten nem volt óriási tömeg, komolyabb sorbanállást csak a Marmolada kabinos felvonójánál és az Arabbáról Marmoladara vezető egyik kétüléses összekötő liftnél láttunk.
A sípályák változatosak, Cortina és Alta Badia mellett nekünk Civetta pályarendszere is nagyon tetszett. Utóbbira síbusszal is kényelmesen el lehetett jutni.