Élménybeszámolók

Síelők,
most pár napja jöttünk meg a terepről (márc 31). Nehogy elhiggyetek mindent az itt előttem frusztráltan megszólalóknak..
A Vermont-ban laktunk, Valmeinier 1800-on, volt nyolcasunk, hatosunk, négyesünk. Egyik sem bizonyult kicsinek, főleg, hogy a 21 fős haderő esténként a roppant tágas és kényelmes, kanapékkal, fotelekkel, biliárdasztallal felfegyverzett földszinti társalgót szállta meg. Reggel épp 20 métert kellett cipekedni a csúszható pályáig, ami azonnal ülős lifthez vitt. Du ugyanígy, csak fékezni kellett a sarkon.
A pályarendszer: elismerem, az idén szerencsénk volt a hóval, még így március utolsó hetében is csak hullt, csak hullt reánk. Inkább már azon imádkoztunk, hagyná abba.. az összes pálya járható volt, legtöbbjük frissen kezelt - naponta. Rengeteg húzós pirossal, és széles-kellemes-haladós kékkel. De zöld is akad bőven, egy nullkilométeres hölgy is talált magának élvezhető pályákat egész hétre. Feketére csak két lökött fiam ment, lihegve jöttek le a derékig érő buckarengetegben..
Nem tudom, a kollega merre járt, de mi jó pár hangulatos, panorámás, központi helyeken fekvő hüttébe botlottunk. Tán nem az erdőben kell keresni.
Felvonók? Igen, van néhány lassú is. Az pont arra való, hogy kiélvezd a táj szépségeit, meg kipihend a néhol 80-as tempót. Amúgy számos újba-gyorsba botlottunk.
Szóval kedves sítársak, én nagyon bátran ajánlom a helyszínt, tehetem, 2004 óta járom a francia Alpokot. A top 3 helyünk között van, de az is lehet, hogy az idén összejött szenzációs társaság szépíti meg..
Megyünk még ide, szinte bizonyosan mondhatom.
Aki bővebb infót szeretne, keressen bátran.