Élménybeszámolók

Mi is síeléssel búcsúztattuk az elmúlt évet és természetesen síeléssel kezdtük az új esztendőt. Már öt esztendeje ugyanaz a célállomás, Zillertál! 2006. dec. 27 - től 2007. jan. 4-ig voltunk. Kicsit félve indultunk el, hiszen mindenhol csak azt lehetett hallani, hogy nincs hó Ausztriában és mindenki visszamondta a szállást. Szerencsére mi nem tettük! Igaz első nap elég nagy gondban voltunk, hogy milyen bérletet is kellene venni, mert, ha rosszak a pályák, akkor feleslegesen ne dobjunk ki egy halom pénzt. Végül már az első nap megvettük a bérletet, olyat, ami 7 napra szól, amiből 6 napon lehet síelni, tehát 1 nap tetszőlegesen "pihenésre" felhasználható! A bérlet 179 euró volt.
Az első napon Mayrhofen síterepén, a Penkenen csúszkáltunk. Gyönyörűen sütött a nap, 0 fok körüli hőmérséklet, szélcsend és havas pályák. Megnyugodtunk. A pályák minősége azért elmaradt az előző évekétől, de még így is nagyon jó volt. Várakozni maximum 2-3 percet kellett, de legtöbbször semmit.
A második napon Hochfügen-Hochzillertal pályarendszere lett célbavéve. Korán elindultunk, ennek ellenére Kaltenbachnál a parkolóban rengetegen voltak. A tavalyi 15-20 perces tolongás azonban elmaradt, ugyanis a régi lift mellé építettek egy új kabinos felvonót, ami "elnyelte" az embereket. 12 óra felé sajnos már kezdett elviselhetetlen lenni az embertömeg és ezzel együtt a pályák minősége is erősen romlott. Az időre ezen a napon sem lehetett panasz, sütött a nap ezerrel.
A harmadik napon Spieljoch lejtőit választottuk. Az összes közül a legkisebb síterep, de mégis itt síeltük a legjobbat. Jól gondozott pályák, kevés emberrel és természetesen, mint eddig mindig, szikrázó napsütés! A fönti hátsó pálya még nem üzemelt, az ugyanis nem hóágyúzható, de az összes többi viszont szépen előkészítetett volt. Még Talfahrtot is lehetett nyomni, pedig a völgyben, a pályán kívül még csak mutatóban sem volt hó. Természetesen azért itt is voltak jeges részek, de kikerülhető formában.
Negyedik napon visszatértünk Mayrhofenbe. Sajnos rengeteg ember volt, de a felvonóknál így sem nőtt a várakozási idő 5 perc fölé. Többnyire a Horberg pályáin síeltünk, itt voltak a legkevesebben. Délután átmentünk a Penkenre. Kipróbáltuk a 150 személyes felvonót is. A pályák alsóbb része itt már erősen jeges volt, így a 20-as kék pályán mentünk vissza a végállomásra. Sajnos ez a pálya sem volt jó választás, ezen ugyanis alig volt hó, úgyhogy adtunk (itt is) a léceknek. A Horbergbahn felső állomásánál DJ. Wolfram nyomta a diszkót, amolyan nosztalgia buli félét, a helyiek nagyon élvezték, több piával a szervezetben biztosan mi is éltük volna. Az idő ezen a napon is kitűnő volt.
Eljött az ötödik nap, január elseje. Tradicionálisan erre a napra szoktuk hagyni a Hintertux gleccsert. Ráadásul jó időt is mondtak erre a napra. Az előrejelzés helyességét tovább erősítette bennünk, hogy a gleccserre vezető út mentén mindenütt napos, -5 fok körüli időt írtak az információs táblák. Kilenc órára értünk a parkolóba, a felvonóknál 1-2 ember. 2660 méternél, a Gletscherbus-2 felső állomásánál kezdett fokozódni a nemzetközi helyzet, ugyanis akkora szél volt, hogy alig bírtuk magunkat betenni a Tuxer Fernhausba. A kíváncsiság mégis fűtött minket, hogy milyen lehet fent, így a csajokat lent hagytuk, hogy később elmondjuk érdemes e felmenni. 3250 méteren meglepő módon alig piszeget egy kis szél, már-már azt hittük, hogy jó döntést hoztunk, akkor amikor feljöttünk ide, de az 5-ös pálya elvette a kedvünket mindentől. Gyakorlatilag a pálya szélén volt egy 4-5 méteres rész, ahol elfogadható volt a hó, az összes többi részen a gleccser jege volt az úr. A szemben levő 9 és 9a pálya viszont eddig még nem okozott csalódást, gondoltam majd ott feledtetem a rossz emlékeket, de sajnos ez a pálya is nagyon rossz volt. Jeges, göcsörtös és sajnos a látási viszonyok is romlottak. Síelni viszont mindenképpen kell, így gyorsan lementünk a parkolóba és Finkenbergnél álltunk meg, ott a felvonóval szintén a Penkenre jutottunk föl. Itt a Finkenberg felé eső pályákat síeltük, amik elég jók voltak, habár kicsit olvadt a hó.
Január másodikára terveztük be a szabadnapot, de a vérünk hajtott, így beszereztünk egy félnapos jegyet és irány Spieljoch. Lent a völgyben ragyogó napsütés, fent viszont sűrű hóesés fogadott minket. Látni nem nagyon lehetett, vakon tájékozódtunk.
Az utolsó napot szintén Spieljochon töltöttük. Szintén egész nap esett a hó. A pályákat próbálták napközben is rendben tartani több kevesebb sikerrel.
A szállásunk Fügenben volt, a már megszokott magánszálláshelyen. 18 euró/fő/éj reggelivel.
2006. december 18-án nyitott meg Fügenben egy modern élményfürdő. Van benne hullámmedence, mindenféle pezsgős alkalmatosság, szauna, kinti medencerész és egy hatalmas csúszda, ami állítólag ennek a régiónak a leghosszabb csúszdája, időmérővel! Mindenkinek méri az idejét, amit lecsúszás után a medence fölötti kijelzőn le is olvashatunk. Mutatja a pályacsúcsot, illetve a napi legjobb időt is láthatjuk. Az uszoda mellett egy műjégpálya is helyet kapott, ezt nem próbáltuk ki.
Összefoglalva: nagyon kellemes bő egy hetet tudhatunk magunk mögött. A híresztelések ellenére jók voltak a pályák és csaknem minden pályán volt hó. Akinek azért van több léce is, az jobban jár, ha nem az új, karácsonyra kapott léccel vág neki a lejtőknek, mert elég rendesen le lehetett amortizálni a szerelést a pályán levő kövek segítségével. Az utolsó kettő nap folyamatosan esett a hó, szerintem 30-50 cm hó hullott a térségben, ezért aki ezután megy, nekik talán még jobb pályákat tudnak varázsolni.
Az autópályán érdemes betartani a sebességhatárokat, mert igen intenzíven mértek menetben és jövetben is a rendőrök.
Mindenkinek jó és balesetmentes síelést kívánok! Fényképek holnap!

Üdv Mindenkinek!

2005. 12. 27-től - 2006. 01. 03-ig voltunk sielni. Aki már olvasta a tavalyi beszámolómat, annak nem jelenthet újdonságot, hogy ismét Tirolt, azon belül is a Zillertal régió változatos pályáit választottuk. Aki szintén ebben az időszakban sielt, az biztosan tudja, hogy sajnos nem éppen volt kegyes az időjárás, ami a folyamatos hóesésben és a farkasordító hidegben testesült meg. Talán egyetlen olyan nap volt, amikor a nap is szépen sütött és a hőmérséklet sem volt sokkal 0 fok alatt.

Az első napunkat a Hochfügen - Hochzillertal, immár második éve összekapcsolt, összesen 145 km pályával rendelkező síterepen töltöttük. Az időjárás kezdetben jónak tünt, később a sűrű hóesés és a köd is megnehezítette az ezévi ismerkedésünket a sílécekkel. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy egy sikeres napot zártunk, hiszen nem törtük el semminket az első napon - így jöhet a következő!

A második napunkat a Fügeni Spieljoch pályáin töltöttük. Ez a nem túl nagy (21 km) terep igen jól karbantartott pályáival igazán jó élményt nyújtott nekünk. A hó változó intenzitással elsett, de a látási viszonyok tökéletesek voltak. Mivel a völgyben is 70 cm vastag volt a hó, így egészen a felvonó aljáig lehetett sielni - az egész Zillertal régió leghosszabb pályáján.

Harmadik napon ismét egy nagyobb pályarendszert néztünk ki, a Zillertal Arénát. Itt összességében 160 km karbantartott pálya van. Már az indulásnál éreztem, hogy az a nap nem igazán rólam fog szólni. Az előző esti vacsorával ugyanis elrontottam a gyomrom. Reggel még azt hittem, hogy erősebb vagyok egy kis gyomorrontásnál, de már a felvonó oszlopinál való rázkódás egyértelműsítette bennem, hogy számomra ez a nap hamar be fog fejeződni. A problémát csak fokozta, hogy a felvonó alján a kocsi hőmérője -19 fokot mutatott. A nagy hideg gyönyörű napsütéssel párosult, kíváló pályákkal és nem túl nagy tömeggel (talán a hideg miatt).

Negyedik nap - Mayrhofen (Eggalm - Finkenberg - Mayrhofen - 130 km). Shwendau-nál parkoltunk és innen mentünk fel a Horbergbahn kabinossal. Már az előző években is tapasztaltam, de az idei évben is megerősítettek abban a tudatban, hogy itt valóban a legjobb minőségre számíthatunk minden tekintetben. Az időjárás is kegyes volt hozzánk - szikrázó napsütés,-2 - 0 fok. Ennél jobb időt elképzelni sem tudtam volna. A pályákon viszonylag kevesen, délután 2 körül már azért egy kicsit többen voltak. A lifteknél ennek ellenére fél percnél többet soha nem kellett várni.

Ötödik napunkat, ami az új év első napja volt Hintertuxon töltöttük (86 km). A kicsit későbbi kelés ellenére (fél 10-re értünk a parkolóba) olyan közel parkolhattunka a felvonóhoz, amilyen közel csak akartunk, ugyanis nagyon kevesen voltak. Azt hittük, hogy hamarosan megindul a tömeg, de szerencsére egész nap csak néhány ember lézengett a pályákon. Sajnos a hóesés és a köd itt sem maradt el. Napközben nem igazán kezelték a pályákat, ami az előző évekre nem volt jellemző. A napot azért végig sieltük - volt néhány szép esés, szerencsére sérülés nélkül.

Sajnos eljött az utolsó nap - ismét a közeli Spieljoch-ra esett a választás. Reggeltől estig havazott, kb. 20 cm hó esett le aznap, de a pályák délig kifogástalanok voltak. Délutánra aztán a káosz lett az úr itt is. Rengetg tanuló sielő csoport cikázott a pályán, de a lifteknél itt sem kellett sokat várni.

Összességében vegyes érzelmekkel ért véget a szabadságunk. Ami biztos, hogy volt már ennél jobb sielésünk is! De a tél kellős közepén azt hiszen, hogy benne volt a pakliban a rossz idő is és most ez jutott... A jó társaság azonban kárpótolt mindenért. Sajnos legközelebb csak 1 év múlva csúszok, ami szintén szomorúsággal tölt el. A hazafelé vezető utunk több, mint 10 órán át tartott, katasztrófa volt az autópálya, de ezt már előttem leírták, így ezt nem ragozom. Készítettem néhány képet is, amit hamarosan felteszek, illetve tervezek még írni egy pár mondatot az árakról (síbérlet, kaja), hogy mit tapasztaltam.
Aki befejezte a sielését, az ne feledkezzen meg a beszámolóról sem!!! Aki még ezután indul sielni, annak jó csúszást kívánok!

Üdv Mindenkinek!

Mi január 3-án jöttünk haza a Zillertal régióból. A hazai időjárás (+10 fok) nem sok jóval biztatott, de a határt átlépve minden megváltozott. Bécs után esett a hó, de az autópályák végig nagyon jók voltak. 20 km kivételével egyébként végig autópályán lehet menni. A szállásunk Fügenben volt, 17 €/nap volt, amiben egy reggeli is benne volt. Nem pályaszállás, de mivel minden nap más síterepen sieltünk, így felesleges is lett volna többet fizetni egy pályaszállás végett. A síbérlet ezt hiszem 165 €, amiben a gleccser is benne van. Első nap Hochzillertal és Hochfügen pályáira esett a választás, nem csalódtunk az új, összekapcsolt síterepekben. 145 km pálya állt a sielők rendelkezésére.Ebéd a Hochfügeni 2-es pálya mellett volt, Montana-Alm a hely neve, hatalmas adag levest adnak 3,5 euróért, amiért máshol csak egy kis csészében hozzák ki a kaját.
Másnap a Zillertal Aréna következett, itt 215 km sípálya van 3 település összekapcsolásával. Mi csak Zell am Zillerben voltunk, mert fáradt volt a csapat, igazán jó hüttét itt nem találtunk.
A harmadik napunkat Mayrhofennek szenteltük. Aki ide megy és nem akar a parkolásért is külön fizetni, annak ajánlom, hogy Schwendaunál parkoljon, viszont a fizetős parkolóból indul az a lift (Penkenbahn), ami számomra felfoghatatlan módon kifeszített drótkötélpályán visz fel a csúcsra, az utak és erdő felett 100 méterrel. Biztosan nagyon szép lehet a kilátás a felvonóból. Itt külön élmény volt számomra a 150 személyes (150er-Tux) felvonó kipróbálása, amelynek felső állomásánál gyönyörű a kilátás. A pályák nagyon jók voltak, de főleg az első 3 óra volt élvezhető, utána már elég sokan jöttek, ami sok helyen buckássá tette a pályákat. Sajnos (vagy szerencsére) csak erről az oldalról értesültem a 78%-os lejtésű Harakiri lesiklásról, ami pedig biztosan akkor is létezett már. Ez egy nagyon szép nap volt. Rengeteget fotóztam és itt láttam életemben először közvetlen közelről helikopteres mentést (szerencsére nem velünk történt baj), tőlünk 20 m-re szállt le a helikopter a sérültért. Síelés után elmentünbk a helyi (Mayrofen) élményfürdőbe, ahol kellemesen el lehetett lazítani az izmainkat.
Szilveszter napján nem akartunk sokáig sielni, ezért egy kisebb terepet, a helyi Spieljoch-ot kerestük fel. Érdekesség képpen: itt van az egész régió leghosszabb pályája, amit többször is kipróbáltunk. Egy régi utikönyvben ez a terep úgy van benne, mint egy kicsi, de sokak által kedvelt hely, aminek egyetlen hátránya, hogy nem kezelik a pályákat. Nos ez nem igaz. Itt voltak a legjobbak a pályák, szinte egész nap a ratrak nyomában lehetett sielni. Igaz nem voltak túl sokan. Aki itt nem próbálja ki a Skihütte nevű helyet, az nagyon sokat veszít. Igazi Tiroli hangulat, és a Spare-Ripps 8 €-ért tökéletes!
Január 1-én a Hintertuxot vettük célba. Először rossznak tünt a döntésünk, hiszent 3250 m-en hatalmas köd volt, az orrunkig is alig láttunk, de 11 óra körülre minden megváltozott és szépen sütött a nap. A -17 fok nem volt zavaró, a szép táj elterelte a hideről a figyelmünket. A pályák minősége tökéletes volt s az újév első napján meglehetősen kevesen síeltek!
Az utolsó napra visszatértünk a Spieljoch -ra, hatalmasat sieltünk ekkor is. Fájó szívvel vettünk búcsút a sípályától. Mi biztosan visszatérünk! Az utazás során készített 160 kép azért a következő lesiklásig remélem ébrentartja a szép emlékeket.
Jó csúszást mindenkinek!