Élménybeszámolók

Sziasztok,

január 23-tól töltöttünk a családdal Bukovelben 4 éjszakát, röviden összefoglalnám az élményt:
- Miskolc - Csengersima - Máramarossziget - Bukovel útvonalon mentünk, Csengersimánál van egy meglepően rossz 20 m-es szakasz, a románoknál problémamentes volt az út (hó és majdnem kátyúmentes). A határ ukrán oldalán a területre belépésnél kapunk egy cetlit, miután kiálltuk a sort, és átvizsgálták mind2 ablaknál a papírokat (útlevél, forgalmi és KGFB zöldkártya), kapunk 2 pecsétet, ezzel engednek ki. Mind2 irányba kb 1 óra volt az átjutás. Nem jattoltunk sehol, de nem kötekedtek.
- Az ukrán oldalon az utak minősége Aknaszlatinánál a legrosszabb, Bukovel felé haladva egyre jobb, de sok helyen a semmiből bukkan elő egy kátyús szakasz, nagyon észnél kell lenni.
- Rahón útba esik egy supermarket, ott érdemes megállni bevásárolni, Bukovelben magasabbak az árak.
- a szállásunk a leírás szerint 150 m-re volt az 1-es felvonótól, de az max légvonalban volt meg, a kb 300 m-es séta bakancsban, síléccel a kézben nem esett jól, így inkább a hegyen töltöttük az időt :-)
- a síbérlet kapcsán azt olvastuk, hogy a napi bérlettel lehet este is síelni, de sem napi teljes áru, sem a reggel 9-ig kedvezményesen áron vásárolható napijegyre ez nem igaz, csak a min. 2 napos esetén. Én személy szerint szeretek sokáig aludni, így a délutános jegy jött be, az 12-től érvényes fél 8-ig.
- a síterep nekem nagyon tetszett, pár felvonó kivételével (5-ös kerülendő!) viszonylag gyorsan sorra lehet kerülni, változatosak a pályák, a többség fákkal övezett.
- Az ukránok között sok a bátor, a fekete pályán többször találkoztunk háton csúszó kollegával, illetve a freeride pályán kétségbeesetten álldogáló síelővel, de ezek veszélytelenek, ellentétben a síoktatót hátulról nagy sebességgel letaroló vadállattal, ezek miatt a fekete pályák környékén érdemes körültekintően közlekedni.
- helyi kajáldák közül próbáltuk a Felicita-t, a Borzo Varenyiki-t és a szállodánk éttermét, mindenhol finom ételt kaptunk, és az árak sem szálltak el (átlag 10ezerből kijött egy vacsi 4ünknek)

Én személy szerint tervezem a visszatérést jövőre.

Most értünk haza Annaberg-ből, 3 napot síeltünk a családdal (párom és a két fiam, akik 9. ill. 6 évesek múltak).
Első nap a beszámolók alapján családi pályának leírt Russbach-i 1-el kezdtünk, amibe rögtön beleszerettünk, a kabinos felvonóban van ideje az embernek kipihenni a 4 km hosszúnak leírt pálya fáradalmait, ami helyenként inkább kék (2 helyen is fel kell gyorsítani, hogy botozás nélkül lehessen felcsúszni a következő dombra) de főként jó széles piros. Az időjárás sajnos nem volt túl kegyes velünk, a tetőn erős köd fogadott és még a hó is esett, a fenti kb. -5 fokos hőmérséklet a fogadóállomáson már csak fagypont körüli volt, valószínűleg ennek köszönhetően a pályák alsó része már jegesedett is, de még elfogadható mértékben. Átrándultunk a 2.es pályára is, ami fent buckás ill. van 2 meredekebb szakasza, ami nekem bejött, de a srácok nem szerették, a felvonón pedig hideg volt, így maradtunk az 1-es pályánál. Azt nem értem, hogy miért voltak itt többen, de már zavaró volt a sok próbálkozó (a buckás pálya jópár emberen kifogott), míg az 1-esen tumultus nélkül lehetett siklani.
Második nap Annaberg-ből a Kopfberg-i felvonóval kezdtünk, az előző napihoz hasonló időjárásban, majd a túloldalon csúsztunk le Astauwinkelbe, a pálya nem különösebben izgalmas így mentünk is tovább. A Riedlkopf-ra vivő felvonó sajnos az előrejelzések ellenére nem kabinos, a 2 személyes beülős lift erősen megérett a cserére, beszállásnál annyira bebillen, hogy a kisebbik gyerekem még az egyik sílecét is elhagyta. Jövőre remélhetőleg megépül. Ezzel el is ment a kedvünk, így némi autókázás után ismét Russbach-ban kötöttünk ki.
3. napon elkocsikáztunk Gosau-Hintertal-ba, hogy a tiszta de elég hideg időben végre megcsodáljuk a környező hegyeket, a kilátás gyönyörű a Zwieselalm-ról, de a 9.-es pálya kék része csalódás, sokat kellett botozni, a középső piros szakaszon öklömnyi jégdarabokon kellett csúszni, ami szintén nem a szívem csücske, úgyhogy közös megegyezéssel visszaautóztunk Annaberg-be, és a Kopfberg-en fejeztük be a túrát, ami elég intenzív igénybevételt jelentett a fiaimnak, mivel 2 szakasza is eléggé meredek, de jól síelhető, sima, egyenes volt a pálya.

Szumma szummárum kiváló időtöltés volt, a síterepről csak jókat mondhatok, így valószínűleg visszatérünk még.

Vasárnap (8.-án) voltunk kint, a weboldalon írtakkal ellentétben csak 2 felvonó ment a kék pályákon ill. egy a Hájon. Sajnos a szombati eső elmosta a havat, teljesen kásássá vált, ezért 2 óra síelgetést és ebédet követően távoztunk is. Az ottaniak nagyon reménykedtek benne, hogy estére megérkezik a hóesés (a felhők kinézete alapján erre volt is esély), de száraz úton hagytuk el a terepet du. 3-kor...