Élménybeszámolók

Zell am See, Húsvét

Amikor tavaly októberben tervezni kezdtem az idei évi síelésünket, álmomban sem gondoltam volna, hogy az áprilisi húsvét és tavaszi szünet ilyen szuper sínapokat tartogat.

Két éve jártunk itt először, de akkor egy hirtelen felindulásból elkövetett snowboard tanulásról szóltak a napok. Nem volt nagyon fenomenális az élmény, ellenben kedvünket vette a rengeteg ember, óriási sorok a lifteknél. (akkor pont belefutottunk a téli síszünetbe), de a szívem mégis visszahúzott ide, nézzük már meg a terepet sí-szemmel is!!!

Jó döntés volt.

Az időjárás kitett magáért, óriási havazás volt az elmúlt napokban. Sokan voltak a pályákon most is, de sorbanállást mégsem tapasztaltunk. Most a 4 nap alatt volt idő a pályarendszer teljes besíelésére.

Rengeteg pálya,többsége elképesztően széles, ezért a nagy tömeg eloszlik. Ütközés sem volt, kivéve a saját fiammal :-), na de ez családon belül marad. A felvonók nagy többsége beülős, és nagy kapacitású, a kezelő személyzet figyelmes és segítőkész. Bár kiszálláskor észrevettük, hogy az ott ülő ember benn a fülkében állandóan telefonál...még mindig telefonál...a másik felvonónál is telefonál...a végén már vigyorogva vártuk, na van még mondanivalójuk ??

Kedvenc pálya: sok volt. Bemelegítés az 1-es , 2-es, tökéletes, úgy vettem észre, ez a tanulók terepe, ennek megfelelő embermennyiséggel és széttúrt pályával.
Aztán irány hátra. Érdekes a 3-as kék szinte mindig buckás volt, nem kedvenc terep. Viszont elég rövid, úgyhogy kibírható. Aztán át a 4-es közvetítésével a Sonnenalm felé, ahol szuper piros pályák vártak, bár a havazás miatt itt is elég sok volt a bucka egy idő után. ( korántsem annyi, mint
Kaprunban a 11-es, az valami szörnyűséges volt, az én sítudásomnak élvezhetetlen, az ott lévő embertömeg szinte megakadt a pályán, alig tudtak lemenni)

Érdekes volt ma az időjárás, míg a hátsó pályán sütött a nap, mire visszaértünk a Schmittenhöhe-re, ott már szakadó hóesés várt...

A nap végén dilemma, hogy jussunk le a parkolóba? A fiúk bevállalták (nem nagy örömömre) a 14-es feketét, én még síelni szerettem volna kicsit, ezért a másik variációt választva elindultam lefelé 1-es, 2-esen. Innen indul a szintén fekete 13-as. Hát gondoltam, ha már itt vagyok, lemegyek valahogy...szép lassan a magam tempójában lejutottam, 4-5 pihenővel, minden letörés előtt megállva. A pálya meglepően jó állapotban volt. Mármint nekem meglepő. Ezzel magaménak tudhatom életem első fekete pályáját :-)

Mire leértem, a család már kortyolgatta a jagatee/kóla jutalomüdítőket.

Sajnos az idei síszezon számunkra véget ért, de ennél jobb befejezést nem is remélhettem.