Élménybeszámolók

Az alább elített rossz tapasztalatokat ellensúlyozandó leírom a mi rendkívül pozitív élményeinket is:

Kezdjük ott, hogy mi miatt menne valaki keletre síelni a jól bevált osztrák pályák helyett: Mert valami mást, valami izgalmasat, valami kicsit ízesebb élményt keres, a picit steril nyugati vendéglátáshoz képest. Mi pontosan erre vágytunk és ezt meg is kaptuk!!

Ugyanúgy mint tavaly, most is a márciusi hosszú hétvégén látogattunk ki. Picit későn indultunk, ezért szinte sötétben értünk ki Ukrajnába, ezt pedig nem ajánlom, érdemes még világosban megtenni a rossz útszakaszt. Ismét Máramarosszigetnél keltünk át, meglehetősen gyorsan kb fé óra volt az egész. A vámosok mind fiatal srácok voltak, meg sem fordult a fejükben, hogy kávépénzt kérjenek, bár nálam már oda volt készítve. Amúgy nem értem ezen sokan miért problémáznak, más vidék, más szokások, korábban nálunk is ez volt... Tök kedvesek, aranyosak, nem szórakoznak semmivel, amennyivel olcsóbb az egész út, az a pár száz forint bőven belefér szerintem!

Az utak az első 50 km-en a nagyon rossz és a húb*zmeg csoda hogy nem esett ki a kerekünk között váltakoznak. Érdemes 40-el vagy lassabban közlekedni és a durván kátyús részeket gyök 2-vel megtenni. Megint csak azt tudom mondani, izgalmas, más. Amikor ott vagy szorítod a fogad, de visszatekintve hatalmas kaland és nem cserélném el.
Az utolsó 50 km teljesen jó út, lehet haladni. Összesen 10-11 óra útidővel érdemes számolni, ami nagyrészt a határátjutás gyorsaságán múlik.

Az ellenőrző pontokon csak megálltunk egy pillanatra és mentünk is tovább, nem állítottak meg minket. Amúgy ha valakivel kamuszondát akarnak megfújatni, ragaszkodjon hozzá, hogy adják oda a gépből kijövő papírt amin rajta van az érték!!! Bemondásra nem mehet a dolog.. Közben érdemes kéznél tartani a nagykövetség telefonszámát. Szerintem ha valaki felkészültebb azt úgyis elengedik cseszegetés helyett, tavaly velem is így volt.

Ismét a Radisson Sas-ban szálltunk meg, az ár nyugati szinthez képest alacsonyabb, a szolgáltatás minősége, tisztaság, személyzet kedvessége viszont még akár jobb is!

A síbérleteket pár héttel korábban bukovel központi oldalán rendeltem meg, 5000 ft / fő / nap-ra jöttek ki, ami szintén nevetségesen olcsó a kapott szolgáltatáshoz képest. A pályák reggelre mindig gyönyörűen le voltak ratrakolva!

Az időjárás nagyon kedvező volt, két napig friss hó esett majd vasárnapra a 10 fokban jött az olvadás de csak a nagyon népszerű pályák kis része lett kásás. Magáról a helyről elmondható hogy külön mikroklímával rendelkezik ami miatt sokkal jobban megmarad a hó mint két domboldallal arrébb. Ez jól látható ahogy autóval haladunk Bukovel felé.

A pályákat magukat nem elemezném annyira, a térképről minden leolvasható, inkább kezdőknek és középhaladóknak ajánlom a helyet, bár van néhány valóban fekete és freeride rész is amik komoly kihívást nyújtanak, de nem ezek dominálnak. 4 nap alatt már mindent bejártunk, ennél hosszabb távon talán unalmas lehet, ilyenkor érdemes kihasználni a számtalan más szórakozási és extrém sport lehetőséget a környéken.

A mások által említett "keleties" síelési habitussal nem találkoztunk. Sehol sem volt sor, meglehetősen kevesen voltak a pályákon, senki sem tolakodott, sőt én kifejezetten éreztem a pozitív változást tavalyhoz képest a síkultúrában. Páromat Boardosként kérés nélkül(!) segítette néhány síző kolléga betolni, egyszer sem éreztük hogy veszélyesen közlekednének, sőt a legtöbben inkább óvatosak és lassak voltak a pályákon. Személy szerint sok helyivel beszédbe elegyedtem, mindenki mosolygós és kedves volt, sőt a magyar származásunk sem váltott ki sehol negatív érzéseket.

A hütték minősége sokat lépett előre tavalyhoz képest, legtöbbjük teljesen át lett alakítva és új, modern enteriört kapott. A minőség továbbra is nagyon magas, szupereket ettünk kedvező árakon, kedves kiszolgálással.

Esténként néhány új éttermet próbáltunk ki, ezek közül a gombaházat, a Lucky Bull és a SALO-t és a mellette levő pizzeriát próbáltuk ki, mindegyikkel maximálisan meg voltunk elégedve. Külön kiemelném a Gombaházat és a Lucky Bull-t ahol olyan alázatos és figyelmes kiszolgálásban volt részünk amit régen tapasztaltunk már, pedig rengeteget járunk minőségi éttermekbe!

Hétfőn 1-ig csúsztunk és csak ezután indultunk haza. Visszafelé a határ sokkal gyorsabban ment. Az egyik vámos már messziről integetett és mosolygott, hogy felismert, ezúttal ő sem kért kávépénzt (lehet, hogy rájuk szóltak?), én ettől függetlenül odaadtam neki a maradék 500 Ft értékű hrivnyámat, aki akar nyugodtan vessen meg ezért, nekem nem fájt ennyivel ápolni a magyar-ukrán kapcsolatokat :)

Visszafelé sehol sem száguldozva 11 óra volt az út.

Összességében azt kell, hogy mondjam, mi ismét NAGYON jól éreztük magunkat Bukovelben!! Maga a település egy szelet svájc, amihez ugyan rögös út vezet (szó szerint) de szerintem ez inkább tanulságos és izgalmas, semmint elrettentő. Simán lehet, hogy jövőre már nagyobb társasággal fogunk a Kárpátokba kinézni a jól bevált (és picit már unalmas) alpesi túránk helyett.
Nekem személy szerint nagyon benőtte magát a szívembe Bukovel és az ukrán mentalitás, sőt legközelebb még messzebb keletre, Gudauriba tervezek menni.

November közepén próbáltuk ki a gleccsert, tapasztalataink a következőek voltak:

A kilátás tiszta időben egyszerűen gyönyörű, illetve a csúcson található kilátó miatt már önmagában megéri feljönni! A 'hagyományos' pályákhoz képest jóval szélesebb és lankásabb lejtőkön kezdők is könnyen tudnak gyakorolni, viszont haladók számára unalmas lehet a kevés fekete pálya. A snowpark és félcső viszont eszméletlen jó, aki ezeket szereti, imádni fogja Kitzsteinhorn-t! Hüttéből nincs nagy választék, ami van az korrekt minőségű és természetesen drága is. Az Alpincenter környéke ahol mindenki egy pályára terelődik délelőtt 11-től már elég buckás volt, de ez gondolom a téli hónapokban a nagyobb hidegben már kevésbé lesz gyakori. A felvonók újak és gyorsak, sor csak a Gletscherjet 4 előtt alakult ki, a sima bubis felvonón szinte egy lélek sem volt. Nem a legfontosabb szempont de azért megemlítem, hogy a nap körülbelül 14:30-kor lebukik a gleccser mögött, ezért a maradék két órában elég sötétben, árnyékban lehet már csak csúszni.
Szerintem 1-2 napra tökéletes pálya de ha már beindult a szezon inkább kombinált jegyet vennék, amivel a Zell am See környéki többi pályára is át lehet menni.

Még Január végén töltöttem el Koralpén két napot.
Alapvetően ennyi időre elég izgalmat nyújt, de hosszabb időre semmiképp sem. Boardosoknak nem túl kellemes, hogy az egyetlen beülőst kivéve minden más felvonó csákányos.
Tömeg szerencsére egy egy napot kivéve nem jellemző a pályán, nem taptasztaltam sorbanállást a felvonóknál sem.

Autóval érdemes az alsó felvonónál megállni, több hely szokott lenni és kevesebbet kell gyalogolni a felvonóig, plusz gyönyörű a kilátás a hídról.

A hegytetőn óriási szél fújt, emiatt elég jeges, karcos volt a pálya, egy idő után pedig le is állították az egy szem beülős felvonót. Ettől függetlenül le lehetett csúszni annak a pályának az aljára ha valaki ott parkolt, de felfelé már nem lehetett menni. SZerencsére egyértelműen lezárták ezt a pályát, hogy valaki véletlenül ne tévedjen arra és ne kelljen visszamásznia a hegyre.

Rövid hétévégére, vagy esetleg ha valaki épp a közelben jár és nem akar messzire menni síelni, ajánlom a pályát, de hosszabb telelésre már nem.

2018 Március 14-19 között voltunk kint Bukovelben. Sok évnyi nyugati síelés / boardozás után kíváncsi voltam mit kínál Bukovel és összességében nem csalódtunk.

Budapestről Mátészalka, Nagybánya, Máramarossziget útvonalon mentünk. Az utak minősége a román oldalon végig tökéletes, majd az ukrán határon átkelve gyakorlatilag megszűnik létezni. Az utolsó 100 km-t odafelé 2 óra tettük meg, visszafelé hóban (nulla takarítás) több mint 3 óra alatt. Igazi időutazás... Érdemes terepjáróval menni, mert nem egy kocsinak láttuk az út szélén kitörve a kerekét. Minket is csak a jó reflex és a szerencse mentett meg attól, hogy néhány helyen így végezzük. Az út összesen kb 10 óra.

Határ: Román oldalon minden simán ment, Ukrán oldalon a következővel kell számolni. Mindenki normális, de elvárja a két vámos a kávépénzt. Mi direkt nem váltottunk pénzt itthon, érdemes inkább helyben Euróról Hrivnyára, sokkal jobb az árfolyam! A vámosoknak fejenként 2 Euró vagy 50 Hrivnya az elvárt pénz, de szerintem ezzel nincs semmi gond, amúgy tök kedvesek és viccelődősek voltak.

Ukrán oldalon megyehatárokon meg kell állni. Fel voltam készülve a korábbi utazók rossza tapasztalata alapján a kamu szondáztatásra. Mondtam, hogy szívesen megfújom, de orvosi papírom van róla hogy nem ihatok alkoholt, ezért inkább elengedett a kolléga. Érdemes megpróbálkozni ezzel.

Bukovelbe kiérve mintha Svájcban találtuk volna magunkat. A legtöbb épület, étterem gyönyörű, bár ukrán szokás szerint a bekötőutak nincsenek leaszfaltozva csak a főutak.

Mi a Radisson Blu-ban szálltunk meg, nem olcsó, de nagyon minőségi szállás, csak ajánlani tudom.

Maga a síterep nagyon jól megtervezett, változatos, 3-4 napra abszolút tökéletes. A pályák nagy része gyönyörű fákkal övezett helyen fut, ezáltal szélvédett. Viharos napokon hiányzik a felvonókról a búra, de a pályák legalább védettek. Mi egyáltalán nem tapasztaltunk sem tömeget sem tolakodást, gyorsan haladt mindenhol a sor.
Különösen tetszett a freeride rész, igazán hangulatos fák között teljes csöndben siklani. A táj maga gyönyörű, a kilátás fentről szintén.

A pályák minden reggelre és az esti sízés kezdetére is szépen le lettek ratrakolva, ráadásul mivel eloszlott a tömeg, a fő pályákat kivéve még buckásak sem voltak a nap végére. Ilyen téren is abszolút hozza a nyugati színvonalat.

A síterep tele van jobbnál jobb éttermekkel, és hüttékkel. Mindenhol budapesti árakkal kell számolni, ami Ausztriához, Svájchoz képest kifejezetten üdítő, ráadásul a minőség is magas volt mindegyik hüttében amit próbáltunk.

Bukovel mellett szól még, hogy rengeteg kiegészítő programon lehet részt venni a síelésen kívül is: szánkózás, kutyaszán, terepjáró túrák, canope pálya, biciklizis egy kábelen a tó felett stb.

Az éjszakai élet is elég aktív, itt nem zárnak be a helyek 6 órakor mint sok helyen nyugatra.

Összességében én mindenképp ajánlom kipróbálásra Bukovelt. Ha valaki olcsóbb szállást választ, nagyon jó áron ki tud jönni egy rövidebb kiruccanás. A síbérletek nevetségesen olcsók, a felszerelés bérlés pedig ugyanannyi mint Budapesten, tehát aki nem tud vinni magával az kint is nyugodtan meg tudja oldani.

Amire érdemes felkészülni, hogy kevesen beszélnek angolul vagy németül, ezért nem árt leporolni az Activity tudásunkat. Az ukrán oldalon katasztrófálisak az utak, terepjáró vagy olyan autó amit nem sajnálsz nagyon ajánlott.

Mi összességében nagyon jól éreztük magunkat, ha a rossz utak miatt nem lenne ilyen hosszú a kijutás gyakrabban mennénk az biztos. A keleti megyékben lakóknak viszont kifejezetten ajánlott, Debrecenből akár 7 óra alatt is kint lehet lenni, úgy pedig már abszolút megfontolandó síterep Ausztriával szemben.