Élménybeszámolók

Sok keresgélés után mi is Saalbach mellett döntöttünk és nem bántuk meg, 2025. január 12-től 17-ig síeltünk a sícirkuszban. Budapestről kényelmesen, egy két megállással 7 óra 30 perc volt az út, soproni határátlépéssel szépen elérhető, bár nem tartozik a legközelebbi osztrák terepek közé, Schladmingtól még egy jó másfél óra, de megéri. A terep egy régióba tartozik Zell am Seevel és Kaprunnal, így a síbérlettel három terepen is lehet síelni, ami több mint elég egy hétre.

A síterep óriási, négy települést köt össze (Saalbach, Hinterglemm, Leogang, Fieberbrunn), próbáltunk a kabinos felvonók alsó állomásaihoz közel eső szállást találni, összességében minden nagyon drága, de lehet korrekt szállást foglalni viszonylag közel a felvonókhoz. A mi szállásunk Saalbach nyugati felén, a Schattberg X-presshez körülbelül 5-10 perc sétára volt, ami nem sok, de pár nap csúszás után síbakancsban nem a legkellemesebb, naponta kétszer ez belefér. A völgyben gyakran jár a síbusz, ami a nagyobb távoknál sokat segíthet.

Saalbach igazi sífalu, minden a síelésről szól, és a négyórai felvonózárás után is megy tovább az élet, a központ tele van éttermekkel és bárokkal, úgyhogy záráskor sok síelő egyből a helyi bárokban köt ki. Este 8-9 óra körül is tele van az utca síbakancsos, beöltözött nem mindig józan síelőkkel :) Az étel- és italárak drágák, egy pizza 14-15 eurónál kezdődik, de az adagokkal nem volt problémánk, egy főétel bőségesen elég egy nagy korsó sörrel még egy fárasztó nap után is.

Azért választottuk ezt a terepet, mert nagyon sok a kék pálya, ami kifejezetten tetszett nekünk. Nem profi sítudással tökéletes terepnek bizonyult. A kitáblázottság tényleg nagyon jó és kell is, mert vannak olyan helyek, ahol három négy pálya találkozik.

A pályák nagy része kék, de nem mindig egyszerűek, a legjobb kezdőknek való rész a Bernkogel teteje, Saalbachból a Bernkogelbahn kabinosból rövid átcsúszással a hatos beülőssel lehet feljutni a tetőre, a 146-os pálya teteje tökéletes kezdésnek, viszonylag széles és nem túl meredek, a közepe kilapul, nem túl rutinos síelőknek tökéletes gyakorolni. Bernkogelről indul még az erdei 147-es is, ami a rövidke G3-mas lifttel szintén nagyon jó kör. A 146-os a kabinostól a völgyik széles és elég lendületes, a végén van egy kisebb letörés, ami kikerülhető. Az összeköttetés a Schattbergre egész jól van megoldva, egy rövid átcsúszó pályával plusz egy kicsi sétával könnyen megoldható. A G hegy kis hátránya lehet, hogy főleg reggel meg délután elég sokan vannak, Saalbachból erre lehet átjutni a D hegyre, illetve Fieberbrunnba, kisebb nagyobb sorok kialakulhatnak, de a hatos beülős viszonylag hamar elnyeli az embereket, 5-10 percnél egyszer sem vártunk többet.

A H hegyen a kicsi H3-as hatos is tökéletes kezdésnek, ott van síoktatás is, sokan vannak, de a pálya nagyon széles és ha kicsit jobban megy, át lehet csúszni a kabinos völgyállomásához is. A Kohlmaisbahn szupermodern és pillanatok alatt felvisz a tetőre. A csúcsról piros pályák indulnak, de ki lehet kerülni a meredek részeket a 155-ös, 156-os pályákkal. A 156+166+152 egy tökéletes, kellően hosszú párosítás a völgyig, egy két meredekebb részt leszámítva kis rutinnal is lesíelhető. A 151-es pálya széles és hosszú, a középállomástól a 153a piros nem túl meredek nyugodtan lehetne kék pálya is. A H5 beülős liftnél is sokfelé lehet menni, bár a legtöbb pálya kék, mindegyiken van egy nehezebb kanyar vagy egy kisebb letörés, ami sokak számára ijesztő lehet. A lift alatt van egy pont, ahol 4-5 pálya fut össze, a lendületes 159-es pályát óvatosan kell keresztezni, mivel erre sokan mennek, itt délutánra a pálya már dimbes-dombos. A Schönleitenbahn tetejéről a 166-os egy szűkebb, hosszú baráti pálya a völgyig. Jó köröket lehet menni a 165-ös pályával vissza a középállomásig is. Egyik kedvenc felvonónk volt a 8-as beülős Polten, a 163-mas, 164-es pályákon jókat lehetett csúszni, a Poltentől indul még a 168/169-es pálya, a 169-es egy idő után visszakanyarodik, kicsit köves volt, de nem vészes.

Ha az L csúcsra szeretnénk átmenni, akkor a Wildenkarkogelről a 162-es pályákon lehet átcsúszni a Polten aljához, a 162b az nagyon köves volt, nem ajánlanám senkinek, helyette a 162-esen kényelmesen le lehet jutni a felvonóhoz. Az átjutás az L csúcsra egyébként nagyon jól ki van építve, oda és vissza is óriási kapacitású nyolcas beülős felvonók vannak, fűtött üléssel. Ezen a részen mindig sokan vannak, de a liftek szupergyorsak. A 206-os tetején viszonylag sok a kezdő síelő, külön van ott nekik egy húzólift is. Ha arra járunk, akkor érdemes kipróbálni a 212+211-es kombót, nagyon hosszú és lendületes pályák, visszafele a modern Steinbergbahn gyorsan visszahoz. A 206-oson csak az Asitzbahn középállomásáig csúsztunk el, de remek volt.

Saalbachból az A hegyre a Schattberg X-press visz fel, a nyugati csúcs kicsit magasabb, odafele az 5-ös pálya mellett egy kevésbe nehéz kéken is át lehet csúszni a 7a-t keresztezve, majd az A6-os kabinoson fel. A kedvenc pályánk a 4-es volt, a keleti csúcsról nyugat felé indul és kanyarodik vissza az A5-ös lift aljához, kezdőszemmel az eleje és a vége elég meredek, de nekünk nagyon tetszett. A pálya egy helyen beszűkül, de cserébe ott lankás is. A 2-es is hasonló, jó fekvésű pálya, de talán kicsit meredekebb volt. Nagyon tetszett még a 3-mas piros, gyors és széles volt, a 3a-n nagyon kevesen voltak, mert elég kieső helyen megy, nem túl meredek és még dél körül is gyönyörű állapotban találtuk. Mindegyik pálya a 2a-ba torkollik, de érdemes pár kört tenni az A5-ös felé a 2-esen. A Limberget mindenkinek ki kell egyszer próbálni, elképesztően modern és gyors lift, nyolcszemélyes és brutálisan kényelmes sportülései vannak, természetesen fűtve, olyan mintha űrhajóval utaztunk volna. A 2a visz le teljesen a völgybe, szép hosszú nem túl széles, vannak meredekebb részei, amik ijesztőek lehetnek, de kis tudással megoldhatóak. A pálya legalján van egy hosszú és meredek letörés, ott sokan nem tudják mit csináljanak és inkább lesétálnak. Összességében a pálya nagyon jó, de a vége inkább piros és ez sok embernek gondot okoz.

Egyik délelőtt jutottunk el a frissen ratrakolt 8-as pirosra, nagyon szépen, nagy ívekben tökéletesen lehetett haladni egészen Hinterglemmig. A völgyben a 8a aljánál egy rövid, de annál modernebb kabinos lifttel lehet átjutni a KOGEL állomásához, ami felvisz a csúcsra. Nagyon jók a hegy déli felén a B5 hatos beülős alatti pályák, a 31-es és 30-as is széles és jófekvésű, a 31a alja is csodaszép. A KOGEL középállomásától indulnak a kellemes 37-es és 38-as kékek, napközben elég forgalmasak voltak, de sorban állás itt sem volt sehol, ha ezekről a pályákról szeretnénk a Schattbergre továbbmenni, akkor a Westgipfelbahn aljához egy kis eldugott átkötőn lehet átcsúszni. A C csúcsról könnyedén át lehet menni a B-re, vadonatúj kabinossal pillanatok alatt felérünk.

A sítérképen a C hegy nem tűnik túl nagynak, de a valóságban a C2-es és a C3-as liftek a terep leghosszabb beülősei, minkettő bőven több mint 500 métert visz felfele, a körülöttük lévő kékek mind szélesek és gyorsak, merészeknek az 55-ös fal is egy jó kis pálya lehet.

A D hegyen nagyon sok pálya kering összevissza és délutánonként sokan is voltak rajtuk, a D2-es ülőlift tetejéről hosszan le lehet csorogni a C1-es aljáig, útközben ki lehet próbálni a D3-mas liftet is. Ha innen a G csúcsra, vagy Fieberbrunn felé szeretnénk eljutni akkor, a D5-ös Sunlinerrel tudunk felmenni a tetőre. Több kört is mentünk a 80-ason és 70-esen. A nap végén észnél kell lenni, mert délutánra rendesen buckásodnak ezek a pályák is. A 87-es tiszta átjáróház, már ebéd után leharcolt volt, sokan jártak rajta és elég meredek is, ugyanez elmondható a piros 148-asra is, ezeket a pályákat tényleg csak akkor használtuk, ha át kellett rajtuk jutni egy másik hegyre.

Fieberbrunn felé a piros 125-ösön tudunk lecsúszni, mi egyszer próbáltuk ki, de bőven elég volt, nagyon jeges és összevissza, a végén pedig rendkívül meredek, haladó sízőknek való, aki még nem rutinos, de mindenképp át szeretne menni a túloldalra, le tud menni az E6-os kabinossal. Az E hegyre az E4-essel lehet feljutni, ahonnan gyors piros pályákon keresztül juthatunk el Fieberbrunnba. Az E4-es alatt van egy régi, lassú négyes, ami magasabbra visz, de oda már nem mentünk fel. A 123-as elég gyors, mi inkább a 123a-n ereszkedtünk le a völgybe, majd onnan tovább a 124-esen a Tiroli kabinosig. Az E3-mas aljától egészen a 124-ig könnyű lesíelni, de a völgybe leérve igen jeges volt a pálya. Az átjutás elég hosszadalmas, ha a hinterglemmi völgyben szeretnénk síelni, akkor ne foglaljunk szállást Fieberbrunnban.

Összességében egy nagyszerű hetet töltöttünk itt, a rendszer hatalmas és rengeteg jó pálya található itt, a síliftek szuperek és nagyon nagy kapacitásúak, itt tényleg fel vannak készülve a síelőkre. Akkor érdemes erre a helyre eljönni, ha van egy alap sítudásunk, mert rengeteg a kék pálya, de nagyrészükben van letörés vagy valami meglepi. Teljesen kezdőként nem lehet bejárni a terepet, éppen ezért nem éri meg itt tanulni, de kis tudással rendkívül jó hely, nem túl gyors, stabil sítudással remek köröket tudunk menni, biztosan visszajövünk még, megérdemli az öt csillagot!