Élménybeszámolók

Tegnap este érkeztünk haza Bukovelből. 13 fős csapattal mentünk, 3 kocsival, 6 napot síeltünk. Az utazás a határig simán ment, majdnem végig autópálya van. Beregsuránynál senki nem állt előttünk, úgyhogy kb. fél óra alatt kijutottunk az országból. Az nem semmi, hogy amint átlépted a határt, mintha 20 évet visszamennél az időben. :) Az utak állapotát jól tükrözi, hogy míg a határig lévő majd 300 km-t 2,5 óra alatt lehet megtenni, addig Kőrösmezőig, ahol a szállásunk volt a határtól 220 km-t 5 óra alatt. A Beregszásztól a H09-es "főútvonalig" vezető 20-30 km-es szakasz volt a legrosszabb, itt nagyon sok a mély kátyú, és hazafele sok helyen jeges alapon hó borította az utat, így a fékezés még ABS-szel is szinte lehetetlenné vált. A H09-es út már egy fokkal jobb minőségű volt, bár itt is helyenként nagyon kátyús, folyamatosan fürkészni kell az utat. Volt olyan például, hogy egyszercsak vége lett alattunk az útnak, kb 30m hosszan hiányzott az aszfalt, majd folytatódott tovább. Azt javaslom, hogy mindenki úgy induljon, hogy sötétben ne kelljen az ukrajnai szakaszon autózni, mert lehetetlen meglátni a sokszor elképesztően mély kátyúkat és az út szélén kivilágítatlanul csoportban sétáló embereket.

Végül megérkeztünk a szállásra, ami engem meglepett, hogy egy majd 10000 fős városkában a központban levő 5-6 darab lámpától eltekintve egyáltalán nincs közvilágítás... de legalább a csillagos eget szépen lehetett látni...
Bíró András nagyon rendes volt a szállást illetően, fejenként 1500 ft-ot fizettünk egy éjszakára. Nagyon szép kényelmes kis szobáink voltak, az autókkal is elkerített részre lehetett beállni. Minden szobában volt elektromos hősugárzó és cserépkályha is, a kialakításuk nagyon barátságos és elég kényelmes. Ami negatívum volt, az az, hogy a két fürdőszobából az egyikben nem volt fűtés egyáltalán, és két napig víz sem (ez csak akkor probléma ha az ember nagyobb társasággal megy...), valamint hogy a konyhában a villanytűzhely és a mikró 30 másodpercenként levágta a biztosítékot, így a főzés ideje némileg meghosszabbodott :).
A faluban van több kisebb bolt, ahol bár nem beszélnek magyarul, se angolul, de mutogatással meg lehet venni mindent, ami kell. Ezekben is lehet kártyával fizetni (!!) ami jobb árfolyamon váltja a Hrivnyát (!!!) mint bármelyik pénzváltó. (Ezzel különösen a síbérletnél lehet spórolni.)
Nekünk nagy könnyebbség volt az, hogy András szervezett nekünk egy szakácsnőt, aki a helyi magyar iskolában minden este fejenként 600 ft-ért két fogásos vacsit főzött. (Mellesleg ő a legaranyosabb konyhásnéni a világon:))

A szállástól a sípálya kb 25 km, elég jól karbantartott utakon lehet megtenni, ezzel semmi gond nincs. Parkolni ingyen lehet egy nagy parkolóházban, minden szinten biztonsági őrrel, ami egyrészt jó, másrészt viszont valamiért minket soha nem engedtek be az alsó két szintre, akkor se, ha volt hely, és azért nem mindegy hogy 1,2, vagy 4 emeletet lépcsőzik valaki síbakancsban...

A pályák gyönyörű környezetben, a Kárpátok fenyveseiben futnak, a csúcsokról csodaszép a kilátás. A pályák és a felvonók minden igényt kielégítenek, bár egy hónapja nem esett hó, de folyamatosan gyártották. Érdemes a reggeli órákban kimenni már síelni, mert délutánra sok pályát már elég jegesre síelnek. Egyébként kezdőtől profiig mindenki megtalálja a magának való pályát, de azért érdemes figyelni, mert a színek nem mindig takarják az igazi nehézségi fokot. A sítérképen találtunk néhány olyan pályát, ami (még?) nem létezik, de nagyjából könnyen ki lehet igazodni a pályarendszeren. A hütték nagyon szépek, igényes kialakításúak, sok van belőlük. Az ételek változó minőségűek, mi összesen 1-et találtunk, ahol nem minden csak cirill betűkkel volt kiírva. Nem olyan vészesen drága, mint nyugaton, de kb 3x annyiba kerül minden mint a boltban. (Egy szelet hús krumplival pl. kb. 1200 ft, 2dl forralt bor kb 400 ft). Elég zavaró volt, hogy elvétve beszélt csak 1-1 ember angolul, de azért kézzel-lábbal mindig sikerült megértetni, hogy mit szeretnénk.
Ami a legeslegrosszabb volt, az az ukránok síelési mentalitása. A felvonóknál kialakult tömegben eléggé megtapossák egymás léceit, és még csak nem is lesznek idegesek, mert ott ez a normális. Egyesek pedig rendkívül balesetveszélyesen síelnek, kezdő létükre fékezés nélkül mennek a piros és fekete pályákon, nálunk a 13-ból egy ember sem volt, akit legalább egyszer ne gázolt volna el egy ilyen, de hálisten komolyabb sérülés nem keletkezett. Egyébként hihetetlen, hogy a lefelé száguldozó ukránok mekkorákat buknak, és utána egy nagy hahotát követően mennek tovább, mintha mi se történt volna. A korábbi hozzászólásokkal ellentétben nekem pozitív tapasztalataim voltak azzal kapcsolatban, hogy ha elestem, utánam hozták a felszerelést, bár láttam példát az ellenkezőjére is.
Utolsó nap végén pedig egyszercsak szó nélkül letiltották az én és a barátom bérletét. Ez különösen úgy volt idegesítő, hogy nyilván félreértés lehetett, mert nem csináltunk semmi szabálytalant, de még csak nem is szóltak ránk, a következő felvonónál derült ki hogy nem engednek fel. Végülis nagy nehezen kerítettünk valakit, aki beszélt angolul, de az is csak annyit tudott mondani, hogy biztos szabálytalankodtunk. Már nagyon nem akartunk balhézni, mert nap vége volt, és indultunk haza, de azért ilyennek nem szabadna megtörténnie. Főleg, hogy el se tudjuk képzelni, mi lehetett az a hatalmas szabálytalanság amit elkövettünk, mikor a felvonó aljában 5 embert elgázoló ukránokra még csak rá se szóltak...

Hazafelé a magyar határnál 2 órát álltunk sorba, az ukránok még kiszállni se engedtek a kocsiból, a magyarok pedig uniós határ lévén elég tüzetesen átvizsgáltak minket.

Az egyetlen dolog, ami miatt nem ajánlom ezt a síterepet az a balesetveszély, de összességében egy nagyon szép hetet töltöttünk szép környezetben, hálisten balesetmentesen, és szép emlékekkel tértünk haza.