Élménybeszámolók

Mi 2012.03.24.-e és 31.-e között voltunk itt. A szállásunk Valtournenche-ben volt, ami összefüggő rendszert alkot Cervinia-val és Zermatt-al. Eredetileg pályaszállást foglaltunk, de kiadták az egész apartmant cseheknek, így mi ugyanazért a pénzért egy egész házat kaptunk:))

Mivel innen elmentünk Torino-ba Juve-inter meccsre, ezért csak 4 napra vettünk Zermatt-al kombinált bérletet, amiért 180 Eur-t fizettünk per fő. Az időjárás a helyiek szerint évtizedek óta nem volt ilyen meleg. Egész héten sütött a nap, a völgyben 1700 méteren 13-15 fok volt napközben, a fagyhatár 2500 méteren volt. Ez azt jelentette, hogy e szint alatt már 11 óra körül kásás és buckás volt a pálya. Ettől függetlenül mindenhol volt hó, csak az élvezeti szint nem volt valami magas, úgyhogy mi egész nap inkább fent voltunk. A felsőbb pályák kifogástalan minőségűek voltak mindhárom helyen. Ha Valtournenche-ből indulunk akkor egy kabinos és két beülős felvonót követően egy rövid csúszással és egy hosszabb tányéros felvonóval juthatunk a Cime Bianche-ra (2982 m). Innen egy rövid csúszás után el lehet érni a svájci határra (Plateau Rosa 3480m) menő kabinost. Jelenleg fejlesztés alatt van a határról a csúcsra jutás, most a Trockener Steg-ig (2939m)kell menni ahhoz, hogy feljussunk a Kis Matterhornra (3883m), ahol csodás kilátás van jó időben. Még a Mont Blanc is látható. Innen mindhárom faluba le lehet csúszni, ami bő 10 km-es távot jelent. Nekünk minden pálya tetszett, a többség rendkívül széles, ami hiányzik, az talán picit több fekete pálya. Az egyes pályák értékelése felesleges, nehéz bennük hibát találni. Nincs tömeg, az embernek iszonyú jó itt a térérzete. Ami még negatívum, hogy ha pl. az időjárás miatt nem lehet átmenni Zermattba, nincs visszatérítés a bérletből. A svájci oldalon a hütték cca. 20 %-kal drágábbak, mint az olasz oldalon.

Sajnos az utolsó előtti napon megtapasztalhattuk a helyi orvosi stáb hozzáértését is. A párom egy szerencsétlen esés után nem tudott már lécet csatolni. A svájciaknál történt az eset, amikor látták, hogy nehezen megy, a kabinokat lassították, adtak tolószéket, és a határra motorosszánnal vitték fel. Onnan az olaszok átvették és levitték Cervinia-ba, ahol van traumatológia. A pálya szélén várta a mentő, mire én leértem oda addigra már el is látták. Részleges belső szalagszakadása lett. Az egészért 260 Eur-t fizettünk, a teljes szállítás + könnyített gipsz + fásli + pólya és egy másnapi kontroll került ennyibe. Szóval egyáltalán nem volt sok. Itthon a doki azt mondta, hogy ennél jobb ellátást orvosi értelemben nem kaphatott volna.

A gyógyszer elég drága, egy doboz efferalgan + hat vérhigító injekció 35 EUR. Biztosításunk Allianz Platina volt, még nem fizettek, remélem fognak.

Maga az Aosta-völgy is gyönyörű,erős francia beütéssel a szó jó értelmében. Várak, erődök egymás hegyén-hátán, sok helyi termékkel. Nekünk ez volt eddig a non plus ultra síterep, nyáron megyünk túrázni ide. Erősen ajánlott. Pár képet csatolok.

Ez a terep valóban különleges. Igaz, a különlegesség néhány hátrányával együtt, amik azonban eltörpülnek az előnyök mellett. Nekünk 2011.03.12.-e és 19.-e között volt szerencsénk itt eltölteni egy hetet. Ami az utazást illeti, Somogy megyéből indultunk. Innen alapvetően 3 útvonal van. A leggyorsabb, de leghosszabb, ha amíg lehet ,autópályán megyünk, azaz Nagykanizsa, Maribor, Ljubjana, Trieszt (vagy Gorizia), Treviso és fel Belluno-ig,utána Arabba. A másik verzió Mariborig ugyanaz, utána Klagenfurt,Villach, Tarvisio, majd Tolmezzo-nál le a pályáról és Cortina D'Ampezzo-n keresztül Arabba. Mi ezen az úton mentünk, csak gyakorlott vezetőknek vagy nappal ajánlott, mert Tolmezzo-tól az út nagyon szép, de rengeteg kanyar van végig, cca 120 km-eren át. Ráadásul az út is le volt, van?? zárva este 7 és reggel hat között egy jó 20-30 kilométeres szakaszon és nincs alternatív út. Hazafelé már a harmadik úton jöttünk, Brunico, Linz, Villach, Klagenfurt útvonalon. Ez a köztes és talán legjobb megoldás.
A szállásunk Arabbától 5 km-re, Cherz nevű hegyi faluban 1650 méteren volt, két fős vadiúj apartman, ellátás nélkül 350 EUR/hét. A faluban nincs bolt, de kérésre a tulaj reggelente friss kenyeret hoz. Szóval este odaértünk az idő felhős, de tiszta volt.
2011.03.13. Reggelre pár centis hó esett, az autót reggelre letakarították:). Lementünk Arabba-ba, ahonnan alapvetően két irányba indulnak liftek. Vagy Val Badia síterep felé vagy a Marmolada gleccser, Val Gardena síterep felé. Parkoló ez utóbbiakra induló felvonóknál van, a körforgalomból lehet odajutni, de ki is van táblázva. A faluban összesen két kisebb élelmiszerbolt , egy pékség és egy hentes van, vásárolni inkább Corvara-ban (Conad), vagy La Villa-ban (Spar) lehet. A központban lehet venni a Dolomiti Superski bérletet, ami ajánlott, mert az összes terepre jó. Mi a Marmolada felé induló kabinossal mentünk a Porta Vescovo-ra (2478 m), ahol tejköd fogadott, hóesés és iszonyatos szél. Pálya eleje kék, de utána jön egy szerintem inkább feketébe hajló piros lejtő, ami sok hó esetén nagyon buckás, ezzel sokaknak meggyűlt a baja. Innen lehet választani, hogy ki merre indul, mi a Passo Pordoi (2239 m) irányába mentünk egy hosszú, buckás piros pályán, majd a hágótól le vissza egy jó hosszú és kellemes kék pályán Arabbá-ba át a másik irányba a Passo Padon-ig (2370 m), és újra le Arabba-ba. Ilyen időjárási körülmények között nem volt ideális nap, de mindenki figyelt a másikra, már amennyit a ködtől látni lehetett… Én is estem két jó nagyot, de hát a több bátorság néha kevesebb.
2011.03.14. Irány San Cassiano, és a szánkópálya, és az idő sem olyan ködös már! Ehhez Passo Campolongo felé kell menni Arabba-ból, a másik oldalon található felvonót kell használni. Innen a Monte Cherz (2095 m) irányába haladtunk tovább, majd fel a Pralongiá-ra (2140 m) onnan le San Cassiano-ba. Ezek kék, de jó hosszú pályák . A faluban a felvonótól balra lehet bérelni szánkót 3 órára 5 EUR/db. Utána felvonóval fel a Piz Sorega-ra (2005 m), ahonnan a szánkópálya indul, a felvonó alól, de ki is van írva. A pálya becslésem szerint legalább 2,5 -3 km hosszú helyenként hajtűkanyarokkal és gyors, hosszú egyenesekkel. Egy kör (felvonó +csúszás), ha már ismerjük a pályát 30 perc alatt megvan, nem árt vigyázni, mert könnyen kieshetünk a pályáról (saját tapasztalat). Piz Sorega-n van gyerekeknek tanpálya, továbbá sí és board-os épített akadálypálya is. Én is próbálkoztam, voltak gondjaim…. Szánkó után irány haza a Biok (2078 m) érintésével, a Pralongia-tól már ismerős úton.
2011.03.15 Sella Ronda zöld kör! Erről a vonatkozó fórumban sokan írnak, gyönyörű táj, könnyebb pályák, szóval nem rossz. Igaz az idő megint csak változékonyra sikeredett, volt eső, hó, szél, napsütés, köd szinte percenként változott minden. Ajánlott 9 óra körül indulni és akkor gyengébb tudásúak is meg tudják csinálni, még úgy is, ha pár alternatív állomást is beiktatnak. Az utolsó liftek általában háromnegyed ötkor indulnak, de van 1-2 ami fél ötkor, szóval inkább ezzel számoljunk. A pályákat fél hattól járják a gépek, addig célszerű elhagyni a terepet. Ez minden pályára igaz, nem csak a Sella Ronda-ra. Néhány helyen a nagy hó miatt ismét buckásak voltak a pályák, de aki nagy havat akar, annak ezt is viselnie kell.
2011.03.16. Sella Ronda narancs kör! Ez valamivel nehezebb, vagy inkább fárasztóbb, mint a zöld, „téveszteni” is könnyebb, mert a jelzések főleg a Piz Setour környékén nem egyértelműek, de eltévedni nem lehet. Itt szintén van snowpark. Ezen a napon olyan hóesés volt, már ami a pelyhek méretét illeti, hogy ilyet utoljára a nyolcvanas években láttam, legalábbis Magyarországon. A szállásra alig tudtunk felmenni, nem gondoltam, hogy hólánc is elkelhet, de megoldottuk.
2011.03.17. Lazább nap a holnapi csúcstámadás előtt, ezért irány a Cortina-i terep. Terv szerint egy jó félórás autóút után a Passo Falzarego-n áta Lagazoui (2778 m) következett volna, de odaérve mondták, hogy a sok és friss hó miatt síelni nem lehet, de ha gondoljuk, felvisznek (hasonló gesztusra itthon mennyit kellene várni, persze csak elvi síkon???). Köszöntük, de nem mentünk fel, így a Cinque Torri-nál csúsztunk párat, majd autóval San Cassiano-ba mentünk, parkoló a pálya mellett 3 EUR/nap. Innen sível La Villa-ba mentünk, utána vissza és Corvara-n át haza. Este az Arabba után országút melletti Ru De Mont nevű egységben ettünk pizza-át két főre itallal együtt 30 EUR. A hely nem tűnik barátságosnak, de ez csak a látszat, este 8-kor már teljesen tele volt. Ilyen jó pizza-t legutóbb a Lago Maggiore mellett található Mignon nevű helyen ettem. Persze a csúszások utáni salsiccia + buci kombót semmi sem überelheti, pláne, ha focimeccs után eszed, valamelyik stadion melletti kitelepült büféstől:)
2011.03.18. Erre a napra vártunk, egész héten sokakkal egyetemben! Eljött a királyetap ideje, a Marmolada csúcstámadás! Az időjósok erre a napra mondtak viszonylag tiszta időt és kivételesen igazuk lett, bár az egész heti időjárást eltalálták. Bemelegítésként a Porta Vescovo-n kezdtünk, utána jött a már ismert Passo Padon, ami nem is az, mert itt olyan látvány tárult elénk, hogy azt nem is lehet leírni. Innen lecsúsztunk Malga Ciepala-ba (1446 m), ahol jó 1 órát kellett várni a felvonóra (hiába a szép idő…), majd fel a Punta Rocca-ig (3250 m), ahol a lenti szép idő ellenére már köd fogadott, de az érzés megfizethetetlen volt. Innen visz le a híres 12 km hosszú pálya Malga Ciepala-ba, ami a hosszát leszámítva közepesnek mondható, de a sok friss hó miatt a meredekebb helyeken eléggé buckás (helyenként fél méter) volt. Ha csak ez a nap lett volna, akkor is megérte volna!
Az egy hét alatt 130 km-t síeltünk, aminek a döntő része mindig más pályákon történt.
Összességében elmondható, hogy a Dolomitok nem véletlenül az Unesco világörökség része. Én elfogult vagyok Olaszországgal és a Juventus-sal szemben, de ez a vidék tényleg mindent visz. A pályák alapvetően szélesek, havasak. Ha korán elindulsz, már akkor sem biztos, hogy megfelelően letakarított pályákkal találkozol, ezért egyes helyeken (ált. meredek pályákon) eléggé hóbuckásak, amiket a nap során kijárnak, így elég nehéz a lecsúszás. A hóbiztosság garantált, szinten mindenhol kabinos vagy beülős lift van. Az árak elfogadhatóak, a hütték-ben 10-15 Eur között van egy főétel, gőzgombóc 5 EUR. A forralt bor (vin brulé) és a helyi italok (pl. bombardino) olcsónak mondhatóak. A helyiek szinte kivétel nélkül tudnak egy keveset legalább németül, látszik, hogy ez nem Ausztria, de nem is Olaszország, hanem a kettő harmonikus mixe. Ezt a terepet ki kell próbálni!